Nem kis munkaerőpiaci kihívással küzd a zöldszektor világszerte. Ugyanis hiába a nagy felhajtás a zöldátállás körül, ha hiányozak azok a „szorgos kezek és agyak”, amelyek a kellő mértékben és ütemben telepítik a napelemeket, a szélkerekeket, feldolgozzák a bioüzemanyagok alapanyagait vagy éppen építik a vízerőműgátakat.
Egy érdekes példa az óriási területű Kazahsztán, amely az elmúlt években ambiciózus lépéseket tett annak érdekében, hogy fejlessze az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiáit, hiszen 2060-ra el szeretné érni a karbonsemlegességet. A kérdés azonban nem csupán technológiai vagy beruházási, hanem társadalmi és munkaerőpiaci is: honnan érkeznek majd azok a szakemberek, akik megvalósítják a kormány zöldelképzeléseit?
A globális zöld-munkaerőpiac robbanása
A világon a megújuló energiához kötődő munkahelyek száma soha nem látott tempóban nő. A Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség (IRENA) legutóbbi adatai szerint tavaly 16,2 millióan dolgoztak a szektorban, ami az előző évhez képest közel 18 százalékos bővülés.
A foglalkoztatás terén Kína vezet: a világ zöldmunkaerejének 46 százalékát adja, ami az óriási állami beruházások és gyártókapacitások eredménye.
Technológiai bontásban a napenergia áll az élen 7,1 millió állással, ezt követi a bioüzemanyagok (2,8 millió), a víz- (2,3 millió), valamint a szélenergia (1,5 millió).
A Világgazdasági Fórum Future of Jobs Report 2025 jelentése szerint a zöldátállás a technológiai változásokkal és a demográfiai trendekkel együtt a következő évtized meghatározó munkaerőpiaci átalakító tényezője lehet.
A leginkább keresett szakmák között a megújulóenergia-, a környezetmérnökök és az elektromos, illetve autonóm járművek specialistái szerepelnek.
Szerény kezdetek, nagy ambíciók
Alapvetően hasonlók a trendek a közép-ázsiai térségben is. A kazah energiaügyi minisztérium adatai szerint a 21 milliónál kevesebb lakosú, de óriási, 29 magyarországnyi területű országban mindössze 2105-en dolgoznak a megújuló energia közvetlen szektoraiban, 156 létesítményben. A legtöbb munkahelyet a szélerőművek biztosítják (746 fő), ezt követi a nap- (671) és a vízenergia (661), ám a női foglalkoztatottak aránya mindössze 14 százalék.
Bár ezek a számok globális viszonylatban igen alacsonyak, az ottani kormány előrejelzései szerint 2030-ra 12 ezer zöldmunkahely jöhet létre. Ezt részben 91 megújulóenergia-projekt elindítása biztosítja, amelyek összesített beépített kapacitása 2,26 gigawatt lesz. Emellett 3,8 gigawattnyi kapacitás épül külföldi energetikai óriások – többek között a Masdar, a TotalEnergies, a China Power és a China Energy – részvételével.
Ezek a beruházások a tartós munkahelyek mellett mintegy 12 ezer ideiglenes állást is generálnak az építési és üzembe helyezési szakaszban.
Oktatás: új szakok és hiányszakmák
A zöldátállás egyik kulcskérdése az oktatás, erre a megállapításra jut a kazahsztáni példa kapcsán készített elemzés is. A tudományos és felsőoktatási minisztérium adatai szerint a 8058 hivatalos képzési programból 33 már kifejezetten a megújuló energiához kapcsolódik. Idetartoznak
a megújuló energia mérnöki szakok, a vízenergiai, a hidrogéntechnológiai, valamint az energiatakarékosságra és környezetmérnökségre fókuszáló képzések.
A tárca szerint az egyetemek ma már önállóan alakítják a tanterveiket, szoros együttműködésben a munkaadókkal. Ezzel, amellett, hogy növelik a rugalmasságot, gyorsabban tudnak reagálni a piaci igényekre. Nurlan Kapenov, a Qazaq Green szervezet vezetője szerint a zöldátállás nem egyik napról a másikra zajlik, hanem egy többgenerációs folyamat. Mivel a hagyományos erőművek várhatóan az élettartamuk végéig működni fognak, így a zöldátmenet során a megújuló energia képzés egyfajta „extraként” épülhet be a klasszikus energetikai oktatásba.
Új technológiák, új pályák
Az energetikai iparágban különösen a tárolórendszerek, az okoshálózatok és a zöldhidrogén területén várható nagy szakemberhiány. A jövő szakterületeit feltérképező kutatások szerint a „hidrogénenergia-mérnök” lesz az egyik hamarosan létrejövő önálló szakma. Több kazah intézmény – köztük az Eurázsiai Nemzeti Egyetem, a semei Sakarim Egyetem és az aktaui Jesszenov Egyetem – már elindította a hidrogéntechnológiával foglalkozó kurzusokat.
Nukleáris energia: új iparág épül
Kazahsztán első atomerőművének megépítéséhez az atomenergetikai szaktudásra lesz szükség. Ennek érdekében az oroszországi MEPhI Egyetem kihelyezett kara az Al-Farabi Egyetemen indított képzést, ahol nemzetközi professzorok oktatnak, a hallgatók pedig gyakorlati tapasztalatot szereznek a helyi atomipari vállalatoknál, például az Ulba Metallurgiai Üzemben vagy a Nemzeti Nukleáris Központban. A Kazatomprom és a Szatbajev Egyetem közösen hozta létre a Nemzetközi Tudományos és Oktatási Központot az atomipar számára, amely olyan mesterképzést kínál, ahol a tantárgyak több mint 60 százalékát angolul oktatják, hogy a végzett hallgatók a globális piacon is versenyképesek legyenek.
A zöldmunkahelyek számának növekedése mellett a fosszilis szektor dolgozóinak a jövője is lényeges kérdés. A kormány karbonsemlegességi stratégiája hangsúlyozza: az érintett munkavállalókat szociális védőhálóval, átképzési programokkal és új munkalehetőségekkel kell támogatni. Az oktatási reformok tehát már elindultak az országban, a beruházások zajlanak, a munkahelyek száma nő. A kérdés az, hogy mindez elegendő lesz-e ahhoz, hogy akár Kazahsztán, akár más, hasonló fejlettségű ország pusztán a saját munkaerőpiaci lehetőségei felhasználásával megvalósítsa a zöldjövőjét, vagy hosszabb távon világszerte fennmarad-e a szakemberhiány.
Illusztráció: Freepik
Forrás:
https://astanatimes.com/2025/08/green-workforce-who-will-power-kazakhstans-low-carbon-economy
Kapcsolódó:
