A Fehér Ház egyre türelmetlenebb: miközben Trump a béketárgyalásokat erőltetné, az európaiak bólogatnak, majd a háta mögött szisztematikusan akadályozzák a folyamatot.
A Kreml a napokban kijelentette, hogy az európai hatalmak akadályozzák Donald Trump ukrajnai béketeremtési erőfeszítéseit, és hogy Oroszország addig folytatja a háborút, amíg Moszkva valódi jeleket nem lát arra, hogy Kijev készen áll a békére. Dmitrij Peszkov szóvivő már nyíltan „európai hadviselő félről” beszélt, valamint utalt arra, hogy egyes európai országok, illetve Brüsszel befolyásolja Zelenszkijt abban, hogy érdemben foglalkozzon a konfliktus diplomáciai lezárásával. Az európai válaszok a szokásos sémára épülnek: Putyinnak mint agresszornak esze ágában sincs befejezni a háborút, Európa egy pillanatig sem hiszi el Moszkva kommunikációját stb. Kaja Kallas, az EU (egyébként teljesen súlytalan) külügyi főképviselője szokásos vehemenciájával arról beszél, hogy Putyin „kiröhögi Trump erőfeszítéseit”, Merz német kancellár pedig immár teljesen nyíltan egy hosszú háborút vizionál, visszatérve a Biden-korszak uralkodó narratívájához, amely a végtelen konfliktus eszméjét propagálta minden létező platformon.
Valójában egyre több elemző és politikus hívja fel a figyelmet arra, hogy Oroszországnak minimum részigazsága lehet abban, amikor az európai államokat háborús uszítással és a béketárgyalások megakadályozásával vádolja. Az Axios értesülései szerint a Fehér Házban kezd határozott véleménnyé válni, hogy míg egyes európai vezetők nyilvánosan maximálisan támogatják az amerikai elnök erőfeszítéseit a háború befejezése érdekében, a háttérben mindent megtesznek azért, hogy megfúrják azokat, és Ukrajnát a háború folytatására ösztönözzék – zömében fedezet nélküli katonai ígéretekkel és csendes pénzügyi zsarolással. A jelentés szerint Washington kezdi elveszíteni a türelmét az európaiakkal szemben, akik arra ösztönzik Zelenszkijt, hogy tartson ki irreális területi követelései mellett és békekommunikációja ellenére utasítsa el a béketárgyalások megkezdésére tett orosz javaslatokat.
Hátramenet
Trükkös csavarral a Fehér Ház arra próbálja meg rávenni az európaiakat, hogy nyomásgyakorlásként beszéd helyett teljesen állítsák le az orosz kőolaj és földgáz importját (tudja, hogy az EU ezt nem fogja megtenni, miután hipokrita módon csúcsra járatja az orosz energiahordozók vásárlását), valamint vessen ki másodlagos szankciókként büntetővámokat Kínára és Indiára, Oroszország két legnagyobb olajvásárlójára (ez pedig egyet jelentene egy nyílt kereskedelmi háborúval, amit Európa alaposan megroggyant gazdasága a Trump-vámok árnyékában már nehezen bírna ki). Vagyis két olyan intézkedést kér, amelyekről pontosan tudja, hogy a brüsszeli fősodor nem fog megtenni, rávilágítva a változatlan hozzáállásra: Európa beszél, de a tetteket az Egyesült Államoktól várja el. Az európaiak nem hosszabbíthatják meg ezt a konfliktust, miközben azt várják, hogy Amerika viselje a költségeket. Ha Európa eszkalálni akarja ezt a háborút, csinálja egyedül – mondta egy washingtoni tisztviselő az Axiosnak.
A patthelyzet nyilvánvaló: Trump azt várja, hogy létrejöjjön egy Putyin–Zelenszkij-találkozó, ám ezt az oroszok eddig elutasították, mondván: a napvilágot látott európai tervezésű békefeltételek abszurditása alapján semmi értelme a csúcsszintű egyeztetésnek. A Kreml elsősorban arra, a hajlandók koalíciója által erőltetett ötletre utal, amelynek alapján európai csapatok jelennének meg Ukrajnában, egyelőre zavaros magyarázatú minőségükben. Moszkva szerint ez egyenlő lenne NATO-csapatok ott állomásoztatásával, márpedig szerinte az egész háború azért kezdődött, hogy ezt a lehetőséget csírájában elfojtsa.
Az ukránok ugyanakkor európai nyomásra minden olyan orosz feltételt elutasítanak, ami nem orosz fennhatóság alatt lévő területi engedményekről szól. Trumpnak vészesen fogy a türelme, az eddigi tapasztalatok alapján azonban ennek kárvallottja inkább Kijev (és a mögötte álló európai kormányszövetség) lehet, semmint Moszkva, amelyről érthető okokból leperegnek a fenyegetések. Az elnök saját bevallása szerint is egyre frusztráltabb, mondván, nehéz úgy békeközvetítőt játszani, hogy közben egyik háborúzó fél sem akar fegyvernyugvást. A jelen szituációban azonban a Fehér Ház már az európai vezetőket is a békekötés komoly akadályának tekinti, és úgy véli, Brüsszel vezetésével a hajlandók koalíciója szó szerint „hülyének nézi” az elnököt, amikor az ötleteire bólogatni kezd, majd minden erejével azon van, hogy Zelenszkijt lebeszélje azok megvalósításáról. Figyelemre méltó és intő jel, hogy a Trump-féle békefolyamat egy pontján az amerikai hírszerzés főnöke megtiltotta, hogy az Oroszország–Ukrajna-béketárgyalások titkos információit megosszák a szövetségesekkel. A döntés évtizedes hírszerzési együttműködést kérdőjelez meg, és nagyon komoly bizalmi válságot vetít előre.
Mert nem lehet vége
Az Európai Bizottság elnöke a napokban – szokásos módon ferdítve a realitást – hurráoptimistán nyilatkozott a Financial Timesnak a háború folytatásáról. Mint mondta, a hajlandók koalíciójának „meglehetősen pontos tervei” vannak a többnemzetiségű csapatok Ukrajnába küldésére. A napokban újabb találkozót jelentett be Párizsban, ahol még inkább körvonalazni tudják ezeket a „pontos terveket”, vagyis azt, hogy miként, hogyan és mikor küldjenek több tízezer katonát Ukrajnába. A találkozók főszereplői Emmanuel Macron francia elnök, Friedrich Merz német kancellár, Keir Starmer brit miniszterelnök, Mark Rutte NATO-főtitkár és természetesen maga Von der Leyen, akinek ugyan elméletileg semmilyen köze nincs az EU-s tagállamok külpolitikájához, a gyakorlatban azonban minden erejével azon van, hogy a brüsszeli centralizációs törekvések részévé tegye azokat.
Von der Leyen azt is hangsúlyozta, hogy a hajlandók koalíciója által biztonsági garanciáknak nevezett ötletek kivitelezésében Trump biztosítja majd az amerikai részvételt. Miután az amerikai elnök kizárta az amerikai csapatok fizikai jelenlétét Ukrajnában, ígérete (amelyre, tekintve az aktuálpolitikai eseményekre adott hihetetlen gyors és megjósolhatatlan reakcióit, egyáltalán nem lehet előre mérget venni) a hírszerzésre és a felderítésre korlátozódik majd, vagyis Washington nem sok olyat fog biztosítani, amit eddig ne tett volna.
Az EB főnöke azonban nem állt meg itt. Azonnal elfogadva Kijev azon követelését, hogy az ukrán hadsereget immár szinte teljes egészében a nyugati hajlandók lássák el fegyverrel, kiképzési programokkal, sőt immár anyagiakkal is, Von der Leyen arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a 150 milliárd eurós közös kölcsönalapot az ukrán védelmi kapacitások növelésére használják fel. Az, hogy Von der Leyen immár a teljes nyilvánosság előtt hivatalos minőségében beszél európai katonák Ukrajnába küldéséről (figyelembe véve, hogy Putyin ezt a lépést előzetesen is a béketárgyalások masszív akadályának tekinti) és az ukrán hadsereg teljes finanszírozásáról, egyértelműen azt jelenti, hogy a háborúpárti Európa a konfliktus eszkalálására és hosszú elnyújtására készül. Kaja Kallas rosszul fogalmazott: nem Putyin, hanem éppen Brüsszel röhögi ki Trump béketerveit, a strukturált katonai jelenlét pusztító hatású eszkalációs lehetősége ellenére.
A bajt más is érzi
A most következő, a háború egyértelmű folytatását célzó találkozók témáját a hajlandók koalíciója részéről pont az a Macron elnök nem kívánta kommentálni, aki már tavaly év elején francia csapatokat akart küldeni Ukrajnába. A csend oka feltehetően a meglepetésé: Von der Leyen önálló, ellentmondást nem tűrő kommunikációja a háború erőltetett folytatásáról önmagában is meghökkentő – az azonban, hogy Trump nevében is nyilatkozik, meglehetősen veszélyes játéknak bizonyulhat.
Másfelől: az európai országok között is viták folynak a csapatküldési lehetőségekről, vagyis a „meglehetősen pontos tervekről” szóló mondat Von der Leyen szokásos retorikai blöffjeinek sorába illeszkedik. Erre a megállapításra rímelnek a német védelmi miniszter szavai, aki (reagálva VDL Financial Timesban megjelent nyilatkozatára) meglehetősen ingerülten utasította vissza a kijelentéseit. Boris Pistorius szerint alapjaiban súlyos tévedés ilyesmiről beszélni a béketárgyalások megkezdése előtt, ráadásul az Európai Uniónak semmilyen hatásköre nincs a tagállamok hadseregei felett, így természetesen azok Ukrajnába küldésében sem. „Abszolút helytelennek tartom, hogy erről nyilvánosan beszéljünk. Minden módon tartózkodnék a hasonló információk kommentálásától” – mondta, egyszerre utalva Von der Leyen újabb hatásköri túllépésére és az eszkaláció jól felfogott kockázatára.
Az európai vezetők tehát immár nyíltan kettős játékot játszanak: nyilvánosan a béketeremtő Trump partnerei, a háttérben viszont tudatosan gáncsolják a megegyezés lehetőségét. Trump most kezdi megérteni, hogy nem Moszkva, hanem Brüsszel az igazi akadály: miközben az európaiak látszólag támogatják, valójában minden lépését szabotálják. A rövid távú politikai trükk persze működhet, át lehet húzni Washington számításait, a hosszú távú következmények azonban Európát sújtják majd – az eszkaláció veszélye a háború elhúzódásával csak nő, a konfliktus árát pedig nem az Egyesült Államok, hanem Európa fizeti majd meg. Mindenféle értelemben.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Dreamstime
