A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) a dollártól való elszakadásra összpontosít, és a BRICS által kijelölt úton halad, hogy saját gazdasági rendszert építsen ki. Alternatív megoldásokat keres, hogy csökkentse az amerikai fizetőeszköz globális dominanciáját.

A Sanghaji Együttműködési Szervezet, amely eredetileg biztonságpolitikai együttműködésként jött létre Kína, Oroszország és közép-ázsiai államok részvételével, az elmúlt évtizedben fokozatosan gazdasági és pénzügyi dimenzióval bővült. A nyugati dominanciájú globális pénzügyi rendszer alternatívájaként egyre inkább egy multipoláris gazdasági struktúra kialakítására törekszik.

Az SCO-országok úgy döntöttek, hogy Fejlesztési Bankot hoznak létre a saját projektjeikbe való befektetés céljából, amelynek kapcsán Vlagyimir Putyin közös kötvények kibocsátását is javasolta. Felvetette egy egységes fizetési rendszer kidolgozásának ötletét a kereskedelmi tranzakciókhoz, és hangsúlyozta egy közös elszámolási és letéti infrastruktúra létrehozásának fontosságát. „Mindez növelni fogja a tőzsdéink hatékonyságát, és megvédi azokat a külső környezet ingadozásaitól” – jegyezte meg.

Az SCO-országok gazdasága átlagosan 5 százalékos növekedést mutatott 2024-ben.

A tagállamok – különösen Kína, Oroszország és Irán – aktívan dolgoznak a dollárfüggőség csökkentésén. A szervezet keretében zajló tárgyalások célja, hogy

• növeljék a nemzeti valutákban történő elszámolást a tagállamok közötti kereskedelemben,

• alternatív fizetési rendszereket hozzanak létre (pl. CIPS, Mir),

• digitális valuták (pl. digitális jüan) bevezetésével erősítsék a pénzügyi autonómiát.

A kialakulóban lévő pénzügyi ökoszisztémában könnyebben és olcsóbban férnének hozzá a tőkéhez, és a rendszer támogatná a nemzeti valutákat és azok kereskedelmi felhasználását. Ezáltal csökkennek a deviza- és szankciókockázatok, kialakulnak a saját finanszírozási, biztosítási, befektetési, sőt tágabb értelemben az irányítási és minőségi szabványok.

Ez a folyamat nemcsak technikai, hanem geopolitikai jelentőségű, mivel aláássa a jelenlegi pénzügyi rendszer amerikai központúságát.

A modell vonzóvá vált sok olyan fejlődő ország számára, amely elutasítja a nyugati pénzügyi intézményekhez kötődő neoliberális feltételeket.

Az SCO gazdasági stratégiája összefonódik az Egy övezet, egy út (BRI) kezdeményezéssel, amely Kína globális gazdasági befolyását hivatott növelni. Az SCO Banknak a tervek szerint saját elképzelései lesznek a projektek kiválasztására, hogy a pénzforgalom hatékony és eredményes legyen. Az oroszok szerint ilyen lehet az észak–déli folyosó infrastrukturális fejlesztése, kikötők, logisztikai központok, megújulóenergia-klaszterek, digitális folyosók és adatközpontok építése, vízi infrastruktúra Közép-Ázsiában, illetve gáz- és olajvezetékek létrehozása.

Más SCO-országok, különösen a közép-ázsiaiak számára fontos a regionális és globális ellátási láncokba való integrálódás, a kereskedelem fejlődéséből adódó tranzitpotenciál kiaknázása.

A BRICS-nek van egy hasonló, már működő intézménye, az Új Fejlesztési Bank. Kína különösen jüanban vonz pénzt kötvényeken keresztül, ami szintén csökkenti a dollárfüggőséget. Idén már több milliárd értékű jüankibocsátásra került sor.

Az SCO Fejlesztési Bankjának létrehozása csupán egy újabb bürokratikus lépésnek tűnik, azonban komolyabb stratégiai következményei lehetnek. Jelenleg ugyanis a szervezet országai közötti kereskedelmi forgalom meghaladja a 2 ezermillárd dollárt, ugyanakkor a tagországok túlnyomó többsége továbbra is a Nyugat által ellenőrzött infrastruktúrához kötődik. Ez pedig olyan sebezhetőséget teremt, amely a szankciók kontextusában rendszerszintű kockázattá válik.

A BRICS Bank 2022 után hivatalosan felfüggesztette az új tranzakciókat Oroszországban a nyugati szankciók kockázataival kapcsolatos aggodalmak miatt. Az SCO pénzintézete valószínűleg hasonló dilemmával fog szembesülni: vagy figyelembe veszi a szankciók kockázatait, és óvatosan dolgozik, vagy politikai konfrontációba kerül a Nyugattal, de egyidejűleg lehetőséget kap a saját pénzügyi ökoszisztémájának létrehozására is.

Ami a kötvénykibocsátást mint kockázatmentes eszközt illeti, abba valószínűleg az SCO Bank is beszáll. Ezt teszi az EU is, amelynek kötvényei meglehetősen likvid, magas minősítésű eszközökké váltak.

Az SCO-blokk számára ez lehetőséget is kínál saját benchmarkok létrehozására, függetlenül a Nyugaton elfogadott értékelési rendszertől. Ugyanis egyrészt a központi bankok és alapok kötvényekbe fektethetnek, másrészt a kötvénykibocsátás olcsó kölcsönforrást jelent a szervezet tagjai számára. Vagyis ez a befektetőknek több lesz, mint egy likvid eszköz, független a Nyugattól.

Dedollarizáció

Ahogy említettük is, az SCO-országok egyik fő célja a dollár dominanciájának csökkentése a nemzetközi kereskedelemben. Csakhogy egy ilyen együttműködési rendszer akkor lehet hatékony a dollárral szemben, ha az SCO-n belüli országok egymás fő kereskedelmi partnerei lennének. A valóság azonban az, hogy a szervezeten belüli áru- és szolgáltatáskereskedelem csaknem nyolcszor kisebb, mint az országok külkereskedelme, és ez komoly akadályt jelenthet.

A legegyszerűbb természetesen az lenne, ha a tagállamok létrehoznának egy egységes fizetési rendszert. Egy alternatív pénzügyi architektúra saját elszámolóközpontot, egységes, a SWIFT szintjén működő, de Brüsszeltől és Washingtontól független, határokon átnyúló fizetési rendszert jelentene. Kínának már van CIPS-e, Oroszországnak SPFS-e, Indiának UPI-ja. Ezen rendszerek szinkronizálása az SCO égisze alatt lehetővé tenné a nemzeti valutákban történő közvetlen elszámolásokat, mégpedig közvetítők nélkül.

Nyikita Komarov, a Cargrad Intézet Külső Kommunikációs Osztályának vezetője szerint már

a kölcsönös kereskedelem 30-40 százalékának (700-800 milliárd dollár) egy ilyen független platformra történő átutalása is erős vonzerőt teremtene azoknak az országoknak, amelyek el akarnak szakadni a nyugati függőségtől.

A gazdasági hatás nyilvánvaló: a SWIFT és a nyugati banki jutalékok évente milliárd dollárokat „emésztenek fel”, ennek megkerülésével ez a társuláson belül maradhatna, igaz a másodlagos szankciók és az ázsiai bankok megfelelése valódi korlátot jelentene.

Komarov hangsúlyozta, hogy tévedés az SCO Fejlesztési Bankot az IMF analógiájaként felfogni. Szerinte ugyanis az utóbbi a letűnt globalista korszak eszköze, amelynek a hitelei nem a fejlesztésről, hanem az ellenőrzésről szóltak: „reformokról”, az állami kiadások csökkentéséről, a privatizációról és a piacoknak a transznacionális vállalatok számára való megnyitásáról. Mindennek az eredménye pedig egy adósságcsapda és a szuverenitás elvesztése. Az SCO-nak nincs szüksége ilyen forgatókönyvre, hiszen ennek a modellnek a másolása szerinte sehová sem vezet.

Persze a kérdés az, hogy működni fog-e. A BRICS Új Fejlesztési Bankjának a példája azt mutatja, hogy nem elég egy intézményt létrehozni, hiszen az tíz év alatt sem vált a szövetség pénzügyi hajtóerejévé – a bürokrácia, a nézeteltérések, a dollárelszámolásoktól való függőség visszafogja a benne lévő potenciált. Hogy ez ne ismétlődjön meg, az SCO-nak szigorúan az infrastruktúrára és a gyakorlati hatásra kell összpontosítania. Viszont amikor bonyolultabb dolgokról van szó, mint például egyetlen letétkezelő létrehozása, a partnerek, különösen a kínaiak, óvatosságra intenek.

Kapcsolódó: