A Gazprom és a China National Petroleum Corporation (CNPC), Kína legnagyobb állami olaj- és gázipari vállalata négy dokumentumot írt alá Pekingben Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping jelenlétében. Ezek lényege röviden:

• új stratégiai együttműködési memorandum (keretmegállapodás a további projektekre),

• „jogi kötőerejű memorandum” a Szibéria Ereje–2 (Power of Siberia–2, PS–2) és a Szojuz Vosztok (mongóliai tranzit) vezetékek megépítéséről, amelyeknek a tervezett kapacitása évi 50 milliárd köbméter. A pontos árképlet, a finanszírozás és az ütemezés még nincs lezárva,

• kereskedelmi megállapodás a meglévő Szibéria Ereje–1 vezeték szállítási kapacitásának 38 milliárd köbméter/évről 44 milliárdra növeléséről,

• kereskedelmi megállapodás a „Keleti/Far Eastern” gázszállítási útvonal (szahalini irány) 10 milliárd köbméter/évről 12 milliárdra növeléséről.

A szerződés részleteit a kínai hivatalos kommunikáció (FMPRC, Hszinhua) visszafogottan kezelte. Több rangos forrás (FT, SCMP, Reuters) egymástól független beszámolója szerint az árat és a további feltételeket még nem véglegesítették. Hivatalos rögzített céldátum sincs a PS–2-re a most aláírt iratokban, ugyanakkor a korábbi nyilvános kommunikáció és számos szakmai elemzés alapján ez a 2030-as évek elejére tehető.

Vezetékes gáz szállítása Oroszország és Kína között jelenleg kizárólag a Szibéria Ereje–1 (PS–1) vezetéken zajlik. Eközben a Távol-keleti útvonal határszakasza még fejlesztés alatt áll (várhatóan 2027-re készül el), a Szibéria Ereje–2 konkrét üzleti megállapodása pedig (ár, ütemezés) bár politikailag előkészített, még várat magára.

Oroszország: stratégiai kivezető a kieső európai piacokról, de kínai alkuerővel

A PS–2 50 milliárd köbméteres kapacitása a 2021–2024 között kiesett éves EU-s orosz vezetékes export (a kiesés: 105,4 milliárd köbméter) körülbelül 47 százalékát tudná kiváltani. Ha a most jelzett PS–1 és a „Keleti útvonal” bővítéseit (+8 milliárd köbméter) is hozzászámoljuk, a potenciális pótlás körülbelül 55 százalék.

Szinte biztos, hogy az árképzésben Kína diktál: a mostani megállapodás a PS–2-ről „jogilag kötelező” keretet ad, de a gázárképlet és a finanszírozás külön egyeztetés tárgya, vagyis nincs lezárva. Ráadásul a PS–2-t érintő tárgyalások évek óta elsősorban az ár- és finanszírozási viták miatt akadoztak. Peking alternatív LNG-forrásokkal és növekvő hazai kínálattal tud időt nyerni, így nincs rákényszerítve egy gyors oroszbarát árazásra, ami jelentős alkuerőt hagy Pekingnél.

Az EU-ba irányuló orosz vezetékes export drasztikusan visszaesett (2018–2019: 175–180, míg 2024-ben kb. 28–32 milliárd köbméter), így a nyugat-szibériai (jamali) készletek reális, nagy volumenű alternatív felvevője elsősorban Kína lehet – ez tovább növeli Peking alkupozícióját az árban.

Kína: nagy volumenű vezetékes opció, időzítésben és árban kényelmes mozgástérrel

A mostani, „jogi kötőerejű” PS–2-memorandum ugyan politikai áttörés, de a gázárképlet, a finanszírozás és az ütemezés továbbra is nyitott, ez pedig Peking tárgyalási előnyét konzerválja. Kína ráér: az elmúlt években hosszú távú LNG-szerződésekkel bővítette portfólióját Katarból (több 27 éves Sinopec- és CNPC-megállapodás), valamint USA-eredetű ügyletekkel is diverzifikált, miközben idén a megszokottól gyengébb kínai LNG-kereslet további időt hagy a kivárásra.

Eközben a kínai fél egy informális „egyetlen beszállítói plafont” tart fenn: nem engedi, hogy egy exportőr túl nagy részesedést szerezzen a kínai importban, ami így tartós áralkunyomást biztosít a partnerekkel szemben – a PS–2 körüli, évek óta húzódó egyeztetések is ezt tükrözik, ahol a fő vitapont továbbra is az ár. Egy tipikus példa a „plafonlogikára”: Türkmenisztán részesedése Kína gázimportjában 51-ről 28 százalékra esett az elmúlt években – noha a közép-ázsiai vezetékes kapacitás nagyobb kihasználása elvileg lehetséges lett volna –, ami azt jelzi, hogy Peking tudatosan szétteríti a kitettséget.

Ezzel párhuzamosan a már működő Power of Siberia–1 és a Far Eastern útvonal mérsékelt kereskedelmi bővítése rugalmas opciót ad Kínának anélkül, hogy azonnal elköteleződne a PS–2 teljes volumenére és árára – egy ilyen azonnali, teljes kapacitású (jellemzően take-or-pay) elköteleződés gyengítené Kína forrásdiverzifikációját és az LNG-piaccal folytatott áralkuját.

Rövid és hosszú távú európai hatások

Rövid távon az európai fizikai ellátásra nincs közvetlen hatása: a PS–2 még nem épült meg, a bővítések Kína felé mennek, az EU orosz vezetékes kitettsége már alacsonyabb, a fennmaradó orosz áramlás főleg a Török Áramlaton keresztül zajlik. A mostani pekingi csomag nem erről szól.

A valódi, kézzelfogható hatások a 2030-as évektől jelentkezhetnek, amennyiben a Power of Siberia–2 vezeték a tervezett évi 50 milliárd köbméteres kapacitással megépül. Egy ekkora volumenű új vezetékes szállítás Oroszországból Kínába óhatatlanul kiszorítaná a kínai LNG-import jelentős részét. Még egy konzervatív becslés szerint is – ha a PS–2 volumenének csupán a fele (kb. 25 milliárd köbméter) vált ki LNG-t – ez önmagában 4-5 százalékos keresletcsökkenést okozna a globális LNG-piacon (a jelenlegi volumene kb. 547 milliárd köbméter/év). Ez a felszabaduló mennyiség először az ázsiai árakat (JKM) szorítaná lejjebb, majd az ázsiai és európai piacok szoros kapcsolata miatt szinte azonnal átszivárogna az európai gáztőzsde (TTF) áraiba is. Az EU számára, amely évente több mint 100 milliárd köbméter LNG-t importál, ennek a pénzügyi haszna óriási lehet: minden 1 euró/MWh tartós árcsökkenés a TTF-en hozzávetőlegesen 1,1 milliárd eurós éves megtakarítást jelentene az unió teljes LNG-számláján.

Az alkuerő kérdése azonban kettős képet mutat:össz-EU-s nézőpontból Oroszország piaci súlya és alkuereje tartósan gyengébb marad (az orosz vezetékes szállítások a 2018–2019-es 175–180 milliárd köbméter/éves csúcsról tavaly 32 milliárd köbméterre estek), ezért az aggregált európai árképzést az LNG-kínálat és a nem orosz források határozzák meg. Más a helyzet azonban azon kelet-közép-európai országok (Magyarország, Szlovákia, Ausztria) esetében, amelyek a Török Áramlaton keresztül továbbra is kapnak orosz gázt. Számukra a PS–2 megépülése szűkítheti a tárgyalási mozgásteret. Ha Moszkva egy stabil és nagy volumenű alternatív vevőt talál Kínában, kevésbé lesz motivált arra, hogy a megmaradt, kisebb európai partnereinek kedvezményes árakat kínáljon.

Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a most aláírt megállapodás csupán egy keret. A kulcsfontosságú kereskedelmi feltételek – a konkrét gázárképlet, a finanszírozás és a pontos ütemezés – továbbra is nyitottak. Éppen ezért a 2030-as évekre jósolt árcsökkentő hatás egy reális lehetőség, de semmiképpen sem garantált forgatókönyv.

Kapcsolódó: