Egy a The Guardianban megjelent anyag részletesen elemzi a zöldátálláshoz szükséges kritikus ásványok (lítium, kobalt, nikkel és hasonlók) bányászatának helyzetét. A felsorolt anyagok a fenntartható energiaátmenet alapvető, az akkumulátorok mellett a napelemek és a szélturbinák fontos összetevői. Csakhogy a bányászatuk meglehetősen súlyos környezeti és társadalmi károkat okoz. 

2016–2024 között a bankok 493 milliárd dollár hitelt és garanciát, a befektetők pedig 289 milliárdnyi kötvényt/részvényt irányítottak ezekbe a projektekbe,  

főként az USA-ból, Ausztráliából, az Egyesült Királyságból, Japánból és Brazíliából. Ez a tőkeáramlás azonban kifejezetten gyenge és átláthatatlan ESG- (környezeti, társadalmi, irányítási) politikák mellett zajlik, ugyanis  

a vizsgált 30 intézmény többségénél hiányoznak a közösségek és ökoszisztémák védelmére szolgáló hatékony garanciák. 

Aggasztó statisztikák 

A jelentésben szereplő számok aggasztók: a bányák közel 70 százaléka őslakos- vagy őstermelői földeken helyezkedik el, 71 százalékuk pedig a biodiverzitás szempontjából fontos, illetve a klímaváltozás által sújtott régiókban. Ez pedig  

erdőirtáshoz, vízszennyezéshez, ökoszisztéma-pusztuláshoz, az őslakosjogok megsértéséhez, valamint veszélyes munkakörülményekhez vezet.  

Az esettanulmányok Ausztráliából, Brazíliából, Indonéziából és a Kongói Demokratikus Köztársaságból példázzák a problémákat: katasztrofális zagytározó-szakadások, új szénerőművek építése, halálos balesetek. Maurício Angelo, a Mining Observatory igazgatója ki is emeli ezt a paradoxont: a bányászat a klímaválság egyik felerősítője, mégis a „megoldás részeként mutatkozik”, anélkül, hogy ténylegesen megváltoztatná a jelenlegi globális tendenciákat. 

Fenntarthatatlan és kockázatos 

Gazdasági szempontból a jelentés hangsúlyozza, hogy a jelenlegi modell fenntarthatatlan: a 782 milliárd dollárnyi befektetés ugyanis azért is kockázatos, mivel a társadalmi konfliktusok és a környezeti katasztrófák a hosszú távú stabilitást fenyegetik.  

A környezetvédelem érdekében tett javaslatok közé tartozik a kormányok számára a pénzügyi szabályozás szigorítása, kötelező átvilágítás a környezeti és emberi jogok terén, valamint a vállalati átláthatóság. A pénzügyi intézményeket arra szólítja fel, hogy építsék be politikáikba az emberi jogok tiszteletét és a nemzetközi jogot, kizárva az erdőirtással vagy az egyéb jogsértésekkel összefüggő cégeket. Stephanie Dowlen, az egyik zöldszervezet, a Rainforest Action Network szakértője szerint ez ébresztőként szolgálhat, hiszen nem építhető igazságos energiajövő a helyi közösségek elűzésével és a biodiverzitás pusztításával. 

Más jelentések is megerősítik ezeket a trendeket: a globális ritkaföldfém-kereslet növekedése mellett nőnek a konfliktusok. Például a Business & Human Rights Resource Centre Transition Minerals Trackerje az idén 18 új őslakosokkal szembeni jogsértést és 408 káros környezeti hatást regisztrált. Ez alátámasztja, hogy reform nélkül a finanszírozás inkább aláássa, semmint segíti a klíma- és természetvédelmi célokat. Azaz a befektetőknek, a finanszírozó intézményeknek világszerte ideje átrendezniük a portfólióikat egy valóban fenntarthatóbb irányba, különben veszteségekkel számolhatnak a növekvő szabályozási és reputációs kockázatok miatt. 

Fotó: Freepik

Kapcsolódó: