Hiába hívta össze soron kívül Lula brazil elnök a BRICS-országokat egy közös fellépés reményében, a találkozó inkább a blokk óvatosságát és megosztottságát mutatta meg. Narendra Modi távolmaradása, India panasza Kína kereskedelmi többletével szemben és a mérsékelt hangvétel mind azt jelezte: senki sem akarja túlságosan feldühíteni Trumpot.
A várakozásokkal ellentétben a BRICS szeptember 8-ra összehívott rendkívüli, virtuális csúcstalálkozója még ötlet szintjén sem tudott semmiféle kézzelfogható eredményt felmutatni Trump elnök revolverező és immár teljesen nyíltan politikai indíttatású kereskedelmi stratégiája ellen. A szövetség soros elnöki tisztét betöltő Brazília éppen azért szervezte a találkozót, hogy a blokk legalább kommunikációs szinten valamiféle közös állásfoglalást alakítson ki Washington egyre átláthatatlanabb vámpolitikája ellen, a találkozó azonban inkább néhány belső feszültségre és a kohézió hiányára mutatott rá.
A brazil elnök nem sokkal az után hozta fel az online esemény ötletét, hogy a Fehér Ház 50 százalékos vámot vetett ki országára, amit csak akkor módosítana, ha Lula leállítaná az elődje, Jair Bolsonaro volt elnök elleni, puccskísérlet miatt indított büntetőeljárást. Lula válaszában kijelentette, az ország szuverén igazságszolgáltatása egyfelől nem engedi, hogy ő ilyen jellegű eljárásokat megszüntessen, másfelől azt végképp nem, hogy egy másik ország zsarolással és fenyegetéssel próbálja meg elérni ugyanezt. A brazil termékeket terhelő vámok különlegességét az adja, hogy Trump ebben az egy esetben tette teljesen nyilvánvalóvá: politikai, ráadásul belpolitikai fegyverként használja az eszközt. Brazília ugyanis azon kevés országok egyike, amelyekkel az Egyesült Államoknak nincs kereskedelmi deficitje, vagyis az elnök erre nem is hivatkozhatott volna.
Mivel az Egyesült Államok eltérő vámokat vetett ki a BRICS-országokra, azt valóban nehéz volt elképzelni, hogy a blokk egységes, és legfőképpen gyors válaszlépésre szánja el magát. Lula előzetes bejelentése szerint azonban nem is ez volt a találkozó célja, a meetinget valójában figyelmeztetésnek és a diverzifikációs lehetőségek kiszélesítésének szánta. Még ha így is volt, az óvatos hangnem alighanem mindenkit meglepett, ami pedig a diverzifikációs törekvéseket illeti, azok éppen a tagok egymás közötti kereskedelmi hiányából indultak ki és alakultak át Amerika-kritikából a másik tagállam csendes megdorgálásává.
Óvatos egyensúlyozás
A virtuális csúcs komolyságát éppen az a Modi miniszterelnök kérdőjelezte meg, akinek az országa Brazília mellett a legnagyobb áldozata a trumpi kereskedelmi politikának. Indiára Washington 25 + 25 százalékos vámokat vetett ki (utóbbit elméletileg az orosz kőolaj vásárlásáért, valójában az ország agrárpiacának az Egyesült Államok előtti zárvatartása miatt), vagyis dél-amerikai tagtársával együtt negatív csúcstartó a globális vámháborúban. Ennek ellenére a kormányfő meg sem jelent a meetingen, maga helyett a külügyminiszterét küldte, ami furcsa, de erős és határozott jelzés volt, tekintve, hogy Putyin és Hszi Csin-ping is részt vett a találkozón. Modi elhatárolódása óvatosságból fakadt: Trump már azon is feldühödött, hogy az indiai miniszterelnök részt vett a napokban rendezett Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozóján, ahol feltűnően jól érezte magát az orosz és a kínai elnök társaságában, nem mellesleg éppen diverzifikációs terveit célegyenesbe fordítva, távolodva Washingtontól, nagy sebességgel közeledve Kínához. Ennek megfelelően (vagy inkább ehhez képest) India a lehető legnagyobb óvatossággal beszélt az online csúcson, finoman megfeddve egyik legnagyobb kereskedelmi partnerét, az Egyesült Államokat, majd egy váratlan fordulattal
saját BRICS-társait, elsősorban Kínát kezdte kritizálni az országok között fennálló hatalmas kereskedelmi hiány miatt.
Bár Indiának igaza van (a Pekinggel kialakuló hiány majdnem 100 milliárd dolláros), meglepő volt az a csavar, amellyel a blokk külső, Washingtonnal kapcsolatos problémáit a nyilvánosság előtt a belső feszültségekre vetítette ki.
Nem volt sokkal bátrabb a találkozót összehívó Lula sem, akitől (bár előzőleg hangsúlyozta, hogy a meeting valami mellett és nem valami vagy valaki ellen jön létre) mindenki azt várta, hogy valamiféle konkrét ötlettel is előáll. Ez azonban nem történt meg. A brazil elnök semmi újat nem mondva ismét hitet tett a multilaterális intézmények és egyezmények mellett. Bár finoman odaszúrt az Egyesült Államoknak „a második világháború után kialakított rend felelőtlen felszámolása” miatt, gyakorlatilag elmondott egy BRICS-kampánybeszédet a blokk erős képviseletéről a globális szabályrendszer erodálásával szemben.
Első vérig
A két agyonbüntetett ország, India és Brazília óvatoskodása és egyensúlyozása érdemben feleslegessé is tette a csúcsot. A meeting után senki nem lehetett túlzottan elégedett, Hszi Csin-ping és Putyin pedig még mindig azon tűnődhet, mit kerestek soron kívül a monitor előtt, azon kívül, hogy ugyanazokat végighallgatták, amiket egy hagyományos csúcstalálkozón ők maguk is elmondanak. Kivéve természetesen India kritikáját, illetve még valamit: a találkozón mindenki kínosan kerülte a dedollarizációs tervek témáját. Trump esetében ez olaj lett volna a tűzre: az elnök már nemegyszer fenyegetőzött 100 százalékos vámokkal, amennyiben a tagok nem engedik el végleg a dollár gyengítésére vonatkozó elképzeléseiket.
A meglepetést valóban inkább az okozta, hogy a washingtoni politikával szembeni kiállás helyett a találkozó a belső reformokat sürgető hangok felerősítésére szolgált. Az Egyesült Államok kereskedelmi viszonylatában a tagok eltérő érdekei felülírták az egységet, és egy platformstratégia megalapozása helyett inkább mindenki a saját gazdasági érdekeire koncentrált, elkerülve minden olyan mondatot, amit Trump szándékos provokációnak tekinthetne. Kérdés persze, hogy az elnök akceptálja-e ezt a gesztust, elsősorban India és Brazília részéről – jelenleg nem úgy tűnik, mintha meg akarná gondolni magát a végletekig agresszív vámpolitikájával kapcsolatban a két ország esetében.
Az elemzők által (különösen a közelmúltban lezajlott Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozója után) várt durranás tehát elmaradt, zavarba hozva mindenkit Lula igyekezetét illetően. Az, hogy a brazil elnök a blokkon belüli egység erősítésére és a multilateralizmus fontosságára hívta fel a figyelmet, inkább semmitmondó csevegés volt, mintsem konstruktív vitaindítás. Vagyis a brazil elnök gyakorlatilag azért hívott össze egy rendkívüli csúcsot, hogy jelezzen Washingtonnak: továbbra is nyitott a tárgyalásokra, az érdekei pedig legalább olyan szorosan fűzik az Egyesült Államokhoz, mint a BRICS-tagállamokhoz és a globális délhez. A közös fellépés helyett így lett a rendkívüli BRICS-találkozóból egy felejthető előadás sok szereplővel, de annál kevesebb drámával.
***
Kapcsolódó:
Fotó: MTI/EPA/EFE/Antonio Lacerda
