Washington – tervei szerint – visszafogja a katonai jelenlétet Európában és elzárja a biztonsági segélyforrásokat. Pácban a Baltikum, egyre sürgetőbb a stratégiai önállósodás. 

Aggodalmának adott hangot a napokban Észtország elnöke, Alar Karis, aki szerint esélyes, hogy az Egyesült Államok csökkenteni fogja csapatai létszámát a NATO keleti határvidékén, pontosabban az Oroszországgal szomszédos államokban. Míg Trump elnök múlt heti ígérete, amely szerint Lengyelországban fenntartja, esetleg még növeli is az amerikai katonák létszámát, bizakodásra ad okot, ám a balti államokkal kapcsolatban már egyáltalán nem egyértelmű a helyzet. Karis szerint lengyel kollégájához hasonlóan ő is beszélt Trumppal (igaz, hivatalos látogatás helyett Ferenc pápa temetését igyekezett kihasználni, hogy az amerikai elnöknél lobbizzon), amikor elmagyarázta, mennyire kulcsfontosságú az amerikai csapatok jelenléte a Baltikumban. Ennek ellenére Washington csökkentésre vonatkozó terveinek végkimenetelét könnyű megjósolni. 

Éppen ezért – folytatta Karis – a határvidéki országoknak minden forgatókönyvre fel kell készülniük, és ki kell építeniük saját védelmi kapacitásukat. Az Egyesült Államok mintegy 2000 katonát (és a velük települő haditechnikai eszközöket) állomásoztat a három balti államban, Észtországban, Lettországban és Litvániában, amelyeket az ukrajnai háború kitörés után küldött a térségbe. Nyugtalanító jel ugyanakkor, hogy a Pentagon éppen felülvizsgálja haderejének globális elhelyezkedését, a hónap végéig pedig jelentést tesz az átcsoportosítási javaslatairól. A folyamatot ráadásul az az Elbridge Colby végzi a hadügyminisztériumban, aki az Európában állomásozó amerikai csapatok létszámcsökkentésének jól ismert szószólója.  

Sem katona, sem segély 

Az észt elnök aggodalma teljesen jogos, sőt: nyilatkozatával szinte egy napon látott napvilágot egy olyan információ, ami még sötétebbé festi a Baltikum jövőjét. Washington ugyanis nem csupán létszámcsökkentésre készül, de le akarja állítani az Oroszországgal szomszédos államokba eddig küldött biztonsági segélyeket is. Ezek alapvetően kiképzési programokat finanszíroztak, de a haditechnikai beszerzésekre indított folyamatokban is jelentős szerepet játszottak – 2018 és 2022 között 1,6 milliárd dollár értékben. A segélyek kedvezményezettjei értelemszerűen a balti országok voltak, vagyis a Fehér Ház egyszerre hajtana végre csapatkivonást és forrásmegvonást az érintett területeken.  

Hogy utóbbi szinte biztosan meg fog történni (a jelenlegi segélyprogram leállításával 2026-ban fogynak el a finanszírozási összegek), arra több dolog is utal. Washington állítólag már tájékoztatta európai partnereit a segélymegvonásokról, amit azok teljes döbbenettel fogadtak. Ráadásul a további összegek folyósításához kongresszusi felhatalmazás szükséges, a Trump-kormányzat részéről azonban senki nem nyújtott be a törvényhozáshoz ilyen jellegű kérelmet – amit nem kérnek, azt pedig jóváhagyni sem lehet.  

Az Egyesült Államok célja a drasztikus lépésekkel természetesen az, hogy az európai országokat ösztönözze saját védelmük finanszírozására. A következő hónapokban tehát kulcskérdés lesz, miként reagálnak az európai szövetségesek az amerikai visszavonulásra. Amennyiben nem képesek gyorsan és határozottan megerősíteni saját védelmi struktúráikat, a Baltikum egyébként sem acélos biztonsági környezete tovább gyengülhet. A döntés ráadásul nemcsak a térség stabilitását, hanem a Trump által mélységesen lenézett NATO keleti szárnyának hitelességét is próbára teszi majd. 

*** 

Kapcsolódó: 

 Fotó: Dreamstime