A cseh választási kampány végső szakaszába lépett, hiszen pár hét múlva parlamenti választások várnak az országra. Az összes közvélemény-kutatásban Andrej Babiš dominál, aki persze kerüli, hogy Robert Ficóra vagy Orbán Viktorra hivatkozzon.
Babiš ANO mozgalma a jelenlegi mérések szerint 33 százalékon áll. Petr Fiala jelenlegi miniszterelnök kormánykoalíciós pártjainak összesített szavazatszáma a biztos voksolók körülbelül 40 százalékát teszi ki, míg az ellenzék összesítve megközelíti a hatvan százalékot. A választásra jogosultak nagyjából egyharmada még nem tudja, kire fog szavazni.
A kormánypárti politikai elemzők azt mantrázzák, hogy a közvélemény-kutatások négy évvel ezelőtt is hasonló helyzetet írtak le, végül mégis a Spolu, vagyis az Együtt győzött, és a Babiš-ellenes pártok többséget szereztek a képviselőházban. A Babiš-párti elemzők szerint azonban jelenleg más a dinamika. Az ANO-ra és a mostani kormányt elutasító, még radikálisabb pártokra szavazni kívánó csehek, a „dühös többség” lényegesen motiváltabb, mint a kormánypárti szavazók.
Különbség az is, hogy négy évvel ezelőtt több, a spektrum szélső oldalán álló párt, köztük a kommunisták is, nagyot buktak, ami jelentősen segítette Petr Fialát, a jelenlegi miniszterelnököt. Erre valószínűleg az idén kerül sor, köszönhetően a kommunistáknak és a Tomio Okamura körüli két szélsőséges formációnak. A kommunistákról mindenkinek meglehet az elképzelése, Okamura pártja, a Szabadság és Közvetlen Demokrácia pedig olyan, mint egy politikai karaoke: mindig ugyanazt a dalt énekli – bevándorlás, nemzet, rend –, csak a hangerő változik.
Viszont a kormányzó jobboldalt jelentősen gyengíti az Európa-ellenes Motoros párt, amely Václav Klaus volt elnök „bosszúja” a Polgári Demokrata Párt, az ODS ellen.
A cseh jobboldal legújabb színfoltja az említett „Motoristé sobě”, vagyis a Motorosok önmaguknak nevű formáció, amely első ránézésre úgy fest, mintha egy autósklub véletlenül ráhajtott volna a politika sztrádájára. Valójában azonban komoly ambíciókkal indulnak: le akarják győzni az ODS-t, azt a pártot, amelyet egykoron maga Václav Klaus alapított. A volt cseh köztársasági elnök időközben annyira elfordult az ODS-től, hogy ki sem akarja ejteni a nevét, ezért támogat egy euroszkeptikus autós érdekvédelmi pártot, amely gyengíti a jobboldalt. A Motorosok vezetője, Petr Macinka, Klaus régi harcostársa nyíltan kijelentette, hogy az ODS már nem képviseli a „klasszikus jobboldalt”, így ideje újraindítani a rendszert – lehetőleg belső égésű motorral. A párt programja egyfajta politikai tuning: euroszkepticizmus, zöldellenesség és nosztalgia a 90-es évek gazdasági reformjai iránt. Klaus árnyéka viszont olyan erősen vetül rájuk, hogy egyes politológusok szerint előbb le kellene vetniük a „Klaus-revival” címkét, ha komolyan gondolják a választási sikert.
Az ODS – a régi motor, amely még pöfög – jelenleg a Spolu (Együtt) koalíció vezető ereje, és Petr Fiala miniszterelnök révén továbbra is a kormányzás meghatározó szereplője. Bár a párt már nem az a lánglelkű rendszerváltó erő, mint Klaus idején, de még mindig a „felelős jobboldal” szerepében tetszeleg – néha kissé fáradtan, mint egy régi Škoda, amit még nem cseréltek le elektromosra.
A Motorosok tehát nemcsak politikai alternatívát kínálnak, hanem érzelmi elégtételt is azoknak, akik szerint az ODS „elvesztette a lelkét”. Klaus pedig, mint egy politikai Obi-Wan, a háttérből figyel – csak épp nem a fénykarddal, hanem a sebességmérővel…
A cseh politikai színtérből érdemes megjegyezni a startupos Robin Hoodokat, a a Piráti (Kalózok) nevű képződményt, amelynek a fő témája az e-kormányzás, a kriptovaluták, 200 ezer új lakás építése és persze a „digitális szabadság”. Zdeněk Hřib úgy vezeti a pártot, mintha egy okosvárosprojektet menedzselne, nem pedig választást szeretne nyerni. A kampányszlogenjük: „Nakopneme to!” – azaz „Berúgjuk a motort!”, csak épp az nem világos, hogy hová megy az autó, és ki ül a volánnál.
De legalább színes a kampány – szó szerint, szivárványszínekben.
Ezekkel együtt/ellen küzd Andrej Babiš, aki időközben ismét visszavette a hatalmas Agrofert konszern vezetését. Egyesek úgy kommentálják, hogy a kampánya olyan, mint egy politikai telenovella: van benne dráma (mankós támadás), hősies visszatérés, és persze az örök ígéret, hogy „most aztán tényleg rendbe teszem az országot”. Az ANO programja másrészt olyan, mint egy retró menü: nyugdíjkorhatár maximalizálása, olcsó energia és szigorú bevándorlási szabályok.
Persze az érvrendszerében megjelenik az összes ellenzéki párt alapvető mottója, miszerint az elmúlt négy évet a gazdasági hanyatlás, a csökkenő életszínvonal, Fiala áremelkedései és a cseh nyugdíjasok koldussá tétele időszakaként ábrázolják. A szélsőségesek számára – akiket Babiš nem zár ki a választások utáni szövetségesként – ehhez a „hanyatláshoz” hozzáadódik a szép számmal betelepülő ukránok támogatása.
Csőd a pénztárcában
Babiš igyekszik a csehek „dühös részétől” minél több szavazatot megszerezni. A Petr Fiala négyévnyi kormányzása utáni országot „felperzselt földnek” festi le, a kabinet működését az „alkalmatlanság fesztiváljának” nevezi, és pazarlással, a korrupcióval vagy a maffiagyakorlatokkal vádolja.
„Minden állampolgár láthatja ezt a pénztárcáján – összehasonlíthatja, hogy mit kapott a fizetéséből négy évvel ezelőtt, és mit kap ma”
– hangoztatja Babiš.
Ígéri, hogy ha kormányra kerül, „az emberek nem lesznek szegényebbek, mint Fiala alatt”, olcsóbbá teszi az élelmiszert, az energiát és a lakhatást, növeli a nyugdíjakat, a tanárok pedig a cseh átlagfizetés 175 százalékát kapják majd. Mivel ez jelenleg majdnem eléri a kétezer eurót, csaknem háromezerre nőhet.
A kormánykoalíció igyekszik
A Fiala vezette kormánykoalíciónak nem marad más, mint belekapaszkodni az utolsó időszak eredményeibe. A lényeg az, hogy a Spolu-koalíció olyan, mint egy politikai IKEA: minden darab külön jön, de együtt mégis működik – legalábbis a kampányban.
Kétségtelen, hogy a gazdasági növekedés a második negyedévben annyira felgyorsult, hogy az év végére elérheti a GDP 2,6 százalékát, ami négy év óta a legmagasabb érték. A cseh közkiadások hiánya a GDP 1,8 százaléka, ami az egyik legalacsonyabb az egész Európai Unióban, az inflációt pedig egy évvel ezelőtt sikerült kordában tartani, így az – 2,5 százalék alatt van. A bérek nominálisan és reálértéken is jelentősen emelkednek (éves szinten 6,7 százalékkal, így jelenleg 1950 euró az átlagbér). Átadtak 75 kilométernyi autópályát, ami az utóbbi évek legjobb eredménye, és további százat építenek.
Az európai narratívát szinte kritika nélkül elfogadó csehek számára az is érv lehet, hogy az országnak sikerült teljesen megszüntetnie az orosz gáztól való függőségét, ami három évvel ezelőtt még 96 százalékos volt. A fennmaradó négy százalékot a dél-morvaországi bányászat adta.
A kormányt támogatók az ukrán háborús menekültek sikeres integrációjával is érvelnek: Csehország körülbelül félmillió menekültet fogadott be, közülük a felnőttek 80 százaléka dolgozik, és az állami költségvetés bevétele jelentősen meghaladja a közösségre fordított kiadásokat. Az ukrán menekültek elhelyezkedtek az egészségügyben, olcsó munkaerőként, ápolóként, gondozóként és orvosként kapcsolódtak be az egészségügyi és a szociális szolgáltatásokba.
Persze ott van az is, hogy ezzel egy időben a kormány több új fegyvert vásárolt, és a GDP két százalékára növelte a védelmi kiadásokat. A cseh politika zászlóshajóvá tette az úgynevezett lőszerkezdeményezést, amelynek célja, hogy idén legalább egymillió tüzérségi lövedéket biztosítson Ukrajnának. A cseh fegyvergyárak is teljes gőzzel működnek, a legfrissebb adatok szerint – ennek is köszönhetően – Michal Strnad fegyvergyár-tulajdonos immár a leggazdagabb a cseh milliárdosok között van.
Petr Fiala, aki meglehetősen aktív a TikTokon, meg is jegyezte, hogy „a háztartások többet költenek, az ipari vállalatok újraindítják a termelést, többet exportálnak külföldre, az építőipar pedig tizennégy százalékkal nőtt éves szinten”. Majd hozzátette: „Ezek kemény adatok, nem csak szavak. A szavak nem mások, mint egy felperzselt földről való beszéd”.
Félig teli cseh pohár
Tény, hogy Csehországban az élelmiszerek ára húsz százalékkal magasabb, mint a szomszédos Lengyelországban. A reálbérek, miután Fiala kormányának első két évében csökkentek, csak a tavalyi év második felében kezdtek növekedni, a minimálbér pedig egyharmaddal alacsonyabb, mint Lengyelországban. A kormány nem tartotta be a tanárok fizetésemelésére vonatkozó ígéretét; épp ellenkezőleg, azok az átlagfizetés 110 százalékára estek vissza, a nyugdíjak valorizációjának mértékét pedig az inflációkövetés szintjére csökkentette. Az energiaárak mérséklődtek, de még mindig a legmagasabbak közé tartoznak Európában, ami nem annyira a háztartások, mint inkább a gazdaság energiaigényes része számára jelent problémát.
A költségvetési hiány rendkívül alacsony, de a kormányzati tervek szerint jövőre növekszik, mivel a jelenlegi állami költségvetési bevételek nem elegendők a növekvő védelmi kiadások fedezésére. Annak ellenére, hogy a lakásárak elmaradnak a nyugat-európaitól, legmagasabbjai közé tartoznak Kelet-Európában, és szinte megfizethetetlenek egy átlagos fiatal számára. A bérleti díjak is hasonló irányban alakulnak, különösen Prágában és Brünnben. Mindezt a kormánykoalíció egyik 30 éves támogatója úgy kommentálta, hogy
„a gazdasági fejlődésre vonatkozó adatok rendben vannak, de mi értelme ennek, amikor az élelmiszer drága, a lakhatás pedig megfizethetetlen”.
Orbán és Fico a háttérbe szorítva
Ami teljesen hiányzik a cseh választási kampányból Babiš és más ellenzéki pártok részéről, az Robert Fico szlovák kormányára, illetve Orbán Viktor magyar miniszterelnökre való utalás, illetve eltűnt Donald Trump emlegetése is. Ez persze logikus: Szlovákia szinte minden tekintetben, sőt esetenként jelentősen rosszabb helyzetben van gazdaságilag, mint Csehország. Infláció, élelmiszerárak, fizetések, költségvetési hiány, gazdasági növekedés, infrastrukturális beruházások, amelyeket a kormány választási klientúrájának szociális programjaira cserélt. Persze a szlovák fegyvergyárak teljes kapacitással termelnek Ukrajna számára, a kormány „békés” retorikája ellenére. A fegyverszállítást pedig megoldják Csehországon keresztül.
A magyar politikát pedig azért kerülik, mert annak csökkent a pozitív európai megítélése. Márpedig a cseh attitűdöt jól jellemzi a polgári életstílus és az, hogy a panaszok inkább a társadalmi diskurzus részét képezik, mintsem a valódi változásra való törekvést. Hamvas Bélával élve a cseh nem egy borivó nép, amely képes lázadni, inkább a cseh sörben lévő komló (a kenderfélék – Cannabaceae család egyik nemzetsége) nyugtató hatása látszik meg rajtuk.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Makronóm szerkesztőségének álláspontjával.
