A Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozója világossá tette, hogy a multipoláris világrend nem jövőbeli koncepció, hanem a jelenben formálódó realitás, amelyben India a Nyugattól való távolodással és keleti kapcsolatai erősítésével kulcsszereplővé válhat.
Kiemelt figyelem övezte a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) idei csúcstalálkozóját. Donald Trump ceruza helyett radírral a kezében rajzolja át a geopolitikai térképet, ad hoc jellegűnek tűnő büntetései kereskedelmi és biztonságpolitikai eszközök képében csapnak le, függetlenül attól, hogy az így megtámadott ország egyébként szövetséges vagy stratégiai ellenfele az Egyesült Államoknak. Az utóbbi hetek legnagyobb áldozata a Washingtonnal eddig egyébként kiváló kapcsolatot ápoló India lett, amely 25 + 25 százalékos vámot kapott Trumptól termékei nagy részére – a büntetőtétel második felét azért, mert az elnök nehezményezte Újdelhi orosz olajimportját, valamint az „orosz háborús gépezet ilyen mértékű pénzelését”. Trump természetesen soha nem rótt volna ki ekkora vámot az orosz olaj miatt: valójában így akarja rákényszeríteni Modi miniszterelnököt, hogy nyissa meg az indiai mezőgazdasági piacot az amerikai termékek előtt. India erre nem hajlandó (célja a hazai gazdák maximális védelme), a vámok miatt azonban a két ország közötti kapcsolatok hirtelen igen fagyossá váltak. Nem véletlen, hogy az SCO főszereplője India lett, amelyet jobbról és balról a másik két nagy, Oroszország és Kína igyekezett támogatni az Egyesült Államoktól távolodó úton.
Kína és India között a kapcsolatok a 2020-as, halálos áldozatokat követelő határkonfliktus után romlottak meg, de az elmúlt időszakban (különösen Trump második ciklusának kezdete óta) igyekeztek csökkenteni a feszültséget. Modi jelenléte ellenére a két ország között számos területen továbbra is lesznek viták, a legfontosabban, a geopolitikai sebezhetőség kérdésében azonban egyet fognak érteni. A kapcsolatok enyhülésének jeleként máris megállapodtak abban, hogy mielőbb újraindítják a közvetlen légi járatokat és újra megnyitják a határ menti kereskedelmet három kijelölt átkelőhelyen. Peking még tovább ment: feloldotta a ritkaföldfémek Indiába irányuló exportjára vonatkozó korlátozásokat – ami igen erős gesztus, tekintve, hogy az ásványok milyen szerepet játszanak a kínai–amerikai kereskedelmi háborúban. Modi a maga részéről kijelentette: India és Kína egyaránt stratégiai autonómiára törekszik, és a kapcsolataikat nem szabad egy harmadik ország szemszögéből vizsgálni. Hangsúlyozta, hogy mindkét fél elkötelezett a kapcsolatok javítása mellett, a két ország stabil és kiszámítható együttműködésének pedig kulcsfontosságú szerepe lesz a multipoláris világrend kialakításában.
Az Indiát, Iránt, Kazahsztánt, Kínát, Kirgizisztánt, Oroszországot, Tádzsikisztánt, Pakisztánt, Üzbegisztánt, majd a tavaly óta taggá vált Fehéroroszországot tömörítő eurázsiai platform a világ legnagyobb biztonsági, egyben politikai és gazdasági regionális szervezete, a geopolitikai súlya pedig immár olyan tényező, amelyet a Nyugat aggódva figyel. A három óriásállam közül (különösen az ukrajnai háború óta) Kína dominál leginkább, így a szerepe különösen felértékelődött a mostani csúcson: a kérdés nem volt más, mint hogy India és szomszédja között megkezdődik-e a gyors, az Egyesült Államok kényszertempója diktálta közeledés, amely
következményeit tekintve a globális geopolitikai változások egyik meghatározó tényezőjévé válhat.
Ennek megfelelően a tiencsini csúcson az elsődleges téma (csakúgy, mint a BRICS esetében) Trump hibrid külpolitikájának a veszélyei, valamint az arra adható válaszok voltak. India különösen nehéz helyzetben van: az Egyesült Államok stratégiai szövetségese, ugyanakkor az 50 százalékos kereskedelemgyilkos vámokkal Trump látványosan szakított az eddigi India-politikájával. Washington eddig mindent megtett, hogy Újdelhit a Fehér Ház szövetségeseként Kína ellensúlyává tegye Ázsiában, az pedig, hogy a két ország közötti viszony ennyire gyorsan és drasztikusan megromoljon, még az első Trump-ciklusban is elképzelhetetlen lett volna. Modi 2018 óta nem járt Kínában – az, hogy most a Trump-vámok után azonnal bejelentette részvételét, már előzetesen a kínai kapcsolatok javítására, sőt: egy új, monstre stratégiai partnerség kezdetére utalt.
Ráadásul egy olyan partnerségre, amelynek az alapját egy rendkívül szilárd, „határok nélküli” orosz–kínai kapcsolat adja, ami a külső beavatkozási kísérletek és az ukrajnai háború ellenére csak erősödött az évek folyamán mind védelempolitikai, mind gazdasági szinten. A globális geopolitikai átrendeződés győztese eddig minden tekintetben Kína, azzal pedig, hogy Oroszország után India is az ő segítségével igyekszik diverzifikációs céljait elérni, a pozíciója még inkább megszilárdul. A közös probléma egyértelműen az Egyesült Államok: ahogyan a BRICS is kezdi önmagát a washingtoni politika ellenében és annak alternatívájaként definiálni, úgy az SCO is Trump káoszpolitikájával szemben próbál közös megoldásokat kidolgozni – tálcán kínálva a lehetőséget Kínának, hogy globális vezetővé váljon.
A világ legnagyobb tesztpályája
A három óriás közös járművének a csúcstalálkozó volt az első próbaútja. Amennyiben India elég biztonságosnak találja, a globális rendben betöltött hangsúlyozottan semleges szerepe megváltozhat. A BRICS és az SCO ugyanis olyan multilaterális platform, amely (Trump világrendváltási folyamatának eredményeképpen) a sorvadó nyugati dominanciának mind gazdasági, mind politikai értelemben további gyengítője lehet. Jelen esetben a két szövetség erősödésének éppen India és annak markáns geopolitikai elmozdulása lehet az indikátora. Ennek a hatásai azonban messze túlmutatnak a régión, sőt: az Egyesült Államok iránt érzett bizalom vesztésével párhuzamosan a globális dél semlegességi politikáját is megváltoztathatja.
A csúcson látott közeledés, a kapcsolatok szorosabbra fűzése Kínával, a meglévők tovább ápolása Oroszországgal immár nem pusztán a közös érdekkapcsolatokat vallók tömbbé kovácsolására értendő, de a függetlenedni (ez esetben már az Egyesült Államoktól) vágyók biztonságpolitikájának, pénzügyi rendszerének, energiabiztonsági törekvéseinek, diverzifikációs útvonalainak és multilaterális platformjainak különutas megoldásait jelentheti. Ha úgy tetszik:
mégis megindul egyfajta blokkosodás, olyan, amelyet a globális dél minden erejével szeretett volna elkerülni – és amely már maga a globális átrendeződés.
A kereskedelmi útvonalak szűkülése az Egyesült Államok felé nehéz, de nem megoldhatatlan helyzet elé állítja az országokat. Míg Oroszország a szankciós politika közvetlen hatásait meglepően rugalmasan hárította el teljes nyitással a globális dél, a párhuzamos kereskedelem és az árnyékflották kínálta lehetőségek felé, Kína a kritikus nyersanyagkészletének és feldolgozókapacitásának egyeduralma miatt készen állt a kereskedelmi háborúra – a csata pedig Peking győzelmével és Trump meghátrálásával végződött. India nincs ennyire jó helyzetben: a mintegy 120 milliárd dolláros exportját az Egyesült Államok felé a többi piac nem tudná egyik napról a másikra átvenni. Ugyanakkor az SCO révén nagyobb lehetősége lesz a diverzifikációra. A Nemzetközi Észak–Dél Közlekedési Folyosó és az Egy övezet, egy út (Belt and Road) részét képező Kína–Közép-Ázsia–Nyugat-Ázsia-útvonal új, szárazföldi összeköttetést biztosítana a közép-ázsiai energia- és árupiacokhoz. Ami az energiadiverzifikációt illeti: India megteheti (és meg is teszi), hogy energiakereskedelmi kapcsolatait (Trump fenyegetései ellenére) még szorosabbra fűzi Oroszországgal. Ez kedvezőbb olajárakat és bőséges cseppfolyósítottföldgáz-készletet jelenthet, nem mellesleg ennek segítségével Újdelhi elkerülheti az esetleges globális ársokkokat.
Az SCO gazdasági partnerségének előnyei lenyűgözők: a tagok közötti kereskedelem két évtized alatt közel százszorosára nőtt, a globális kereskedelemben való együttes részesedésük az alig több mint 5 százalékról pedig közel 17 százalékra emelkedett – ugyanezen idő alatt az USA-é 13,4 százalékról 10 alá csökkent.
Kína, a megbízható
Ha Indiának a lehetőségek csúcstalálkozója volt a tiencsini, Kínára ugyanez hatványozottan igaz. A megromlott Újdelhi–Washington-viszony kihatással lehet a Quadra, a Japán, Egyesült Államok, Ausztrália és India alkotta tömbre, amely éppen Kína tengeri hatalmának ellensúlyozására jött létre. Trump a jelek szerint segít a szövetség gyengítésében: friss hírek szerint az elnök lemondja részvételét az Indiában rendezendő idei csúcstalálkozón. Ez erősítheti Újdelhi semlegességi törekvéseit, gyengítheti a nyugati törekvéseket Kína ellenében, amelynek megnő a mozgástere a területi vitákban.
Kína maximálisan kihasználta a lehetőséget arra, hogy az SCO alapelveit (bizalom, egyenlőség, közös fejlődés) hangoztatva erősítse pozícióját és befolyását a multilaterális intézményekben. A csúcstalálkozót Peking uralta – mind India, mind Oroszország kapcsolatszilárdító szándéka azt tette lehetővé, hogy
hiteles intézményi vezetőként pozicionálja magát, immár olyanként, amely valós alternatívát kínál az Egyesült Államokkal és az annak vezetésével működő G7-tel szemben.
Ahogyan Hszi Csin-ping António Gutteres ENSZ-főtitkárnak mondta a csúcs előestéjén: Kína a stabilitás és a biztonság szilárd bástyája a globális kihívások közepette, amelyeket a multilateralizmus, a szolidaritás és az együttműködés segítségével lehet megfelelő módon kezelni. A kínai vezető éppen a megfelelő embernek beszélt erről: kommunikációjának egyik alappillére, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének a „tekintélyét újjáélessze, így az ismét a globális ügyek kezelésének központi platformjává váljon”. Mindez természetesen nem független attól a folyamattól, amelynek során Trump felvállaltan távolodik mindentől, ami multilaterális – beleértve az ENSZ-t is. A helycsere vágya nyilvánvalóan tetten érhető. Lefordítva Hszi szavaira: „A mai világban a hegemonizmus és a hatalmi politika elavult gondolkodásmódjai továbbra is befolyással bírnak, egyes országok pedig megpróbálják a saját érdekeiket mások elé helyezni, komolyan veszélyeztetve a világ békéjét és stabilitását”.
És végül a függőség nagy nyertese és vesztese: Oroszország. A szankciók miatt Moszkvának Indiára legalább akkora szüksége van, mint Kínára. A Kreml számára nem létezik fontosabb, mint a fő bevételi forrás, az energiapiac bővítése, erre pedig Donald Trump vámjai és az SCO célkitűzései soha vissza nem térő alkalmat biztosítottak. Újdelhinek a jelek szerint nincs szándékában elszakadni az orosz energiától, ez pedig megerősítheti az SCO Energiaklubját, illetve azt a szándékát, hogy olyan testületté váljon, amely garantálja tagjainak az összehangolt stratégiák révén a független energiabiztonságot. Mindezt úgy, hogy a platform a helyi valutaelszámolást is lehetővé tenné, vagyis a nemzetközi pénzügyi rendszerből kitagadott Oroszország mozgástere hatalmasat nő a nem dolláralapú tranzakciók alkalmazásával.
Putyin a csúcstalálkozón egyébként is mindent megtett azért, hogy diplomáciai pozícióját a két óriásgazdaság, India és Kína közötti közvetítőként erősítse. Egyensúlyt teremtő szerepe ezúttal vitathatatlan. Mindkét országgal a lehető legjobb viszonyt ápolja, így kapcsolataira építve valós szerepet játszhat mind a határ mentii feszültség enyhítésében, mind az energia-együttműködések erősítésében – mind saját geopolitikai befolyásának növelésében. Ilyen kontextusban Moszkva narratívájához a szuverenitásról, a hegemóniatagadásról és a multipolaritás kialakításának szükségességéről az SCO a lehető legjobb platformot biztosította.
Nézz vissza…
Az SCO-csúcs egyértelműen azt jelezte, hogy a globális dél országai immár proaktívan keresnek alternatívákat az Egyesült Államokkal való együttműködés helyett. Trump agresszív kereskedelmi politikája hosszabb távon strukturális átrendeződést kényszerít ki, ami pedig egyre inkább egy önálló, nyugati dominanciától független hatalmi centrum irányába mutat. Az indiai–kínai közeledés különösen jelentős, mert bár a két ország közötti bizalmi hiány továbbra is fennáll, a közös érdekek felülírják a konfliktusaikat. A kereskedelmi útvonalak, a nyersanyagellátás és az energiabiztonság kérdéseiben Újdelhi és Peking kénytelen közös nevezőt találni, ha fenn akarja tartani globális versenyképességét – az SCO intézményi keretei pedig alkalmasak arra, hogy ezt a pragmatikus együttműködést tartósítsák.
Így a folyamat tágabb értelemben a multipoláris világrend kialakulásának erősödését jelzi. Míg Washington – formabontó módon ugyan, de – a status quo fenntartására törekszik, a feltörekvő hatalmak a diverzifikáció és az önállósodás lehetőségét keresik. India jelenlegi mozgása ezért nem pusztán taktikai válasz Trump vámpolitikájára, hanem stratégiai elmozdulás is, amely hosszabb távon új globális egyensúlyt alakíthat ki.
***
Kapcsolódó:
Fotó: MTI/EPA/Hszinhua/Hszie Huan-csi
