Először fordult elő 2022 óta, hogy egy NATO-ország orosz drónok ellen fegyverrel válaszolt. A drónincidens a NATO határain egyfajta tesztként szolgált – az oroszok pedig még akkor is megkapták a választ, ha (mint állítják) nem ők állnak az akció mögött.   

Lengyelországban szeptember 10-én az ukrajnai háború kitörése óta első alkalommal vetett be fegyvert a NATO egy szándékosan vagy véletlenül a légterében megjelenő orosz drónraj ellen. Varsó szerint tizenkilenc drón került a határain belülre, amelyekből néhányat (a „legveszélyesebbnek” ítélteket, vagyis hármat-négyet) a hazai légvédelem a holland és olasz légierő gépeivel kiegészülve megsemmisített.  

Lengyelország azonnal aktiválta a NATO 4. cikkelyét, vagyis konzultációt kezdeményezett szövetségeseivel a biztonsági fenyegetésről – figyelmeztetésül Moszkvának, hogy a hasonló incidensek a jövőben már kiválthatják a kollektív védelemről szóló 5. cikkely aktiválását is. Mindeközben egy diplomáciai csavar is került a történetbe: az oroszok határozottan tagadják, hogy ők indították volna a támadást, azt állítva, hogy a drónok Ukrajnából felől érkeztek, Moszkva nem adott parancsot ilyen jellegű akcióra. Valójában a légi fegyverek Fehéroroszországból keveredhettek el Lengyelország felé, a minszki vezetés legalábbis a radarjelek több irányból érkező zavarását tette felelőssé az incidensért. 

Hol volt a légvédelem? 

Az eset kivizsgálása és az arra adandó válaszok mérlegelése még eltart egy darabig, az incidens következményei azonban messze túlmutatnak az első sokkon – és nagyon komoly kérdéseket vetnek fel a NATO keleti szárnyának védelmi képességeivel kapcsolatban. Az a tény, hogy a légierő mindössze pár darabot tudott megsemmisíteni a drónokból, kérdőjelek sokaságát vetette fel a hatékony elhárítással kapcsolatban. A hivatalos lengyel válasz, amely szerint csak a „veszélyesnek ítélteket” semmisítették meg, természetesen elfogadhatatlan. Tizenkilenc drónról szólnak az információk, ebből 3-4 lelövése kritikán aluli teljesítmény – egyben világosan rávilágít Ukrajna legnagyobb problémájára a légvédelem területén. (Néhány napja az oroszok egyetlen támadásban 380 drónt indítottak ellene.)  

Túllépve azon a kérdésen, hogy a lengyel haderőfejlesztés pontosan mit takart az elmúlt három és fél esztendőben, a probléma még súlyosabbá válik a NATO-s légvédelem hatékonyságát illetően: Lengyelország ukrán mintára (és az orosz tesztet látva teljesen jogosan) azonnal fegyvereket kezdett követelni a tagállamoktól (köztük Patriot légvédelmi rendszereket) és egy óriási drónelhárító „fal” telepítését is felvetette a NATO keleti határán. A saját védelmi képességek erősítése mostantól Ukrajna érdekeivel fog ütközni: ugyanazokat a fegyvereket kell a határvidékre telepíteni, mint amilyeneket Kijev a saját védelme érdekében követel nyugati szövetségeseitől: a kapacitáshiány miatt azonban a párhuzamos igényeket szinte lehetetlen lesz kielégíteni.  

Nagy-Britannia védelmi minisztere már jelezte, hogy gondolkodik a lengyel kérésen, egyelőre azonban csak odáig jutott, hogy néhányat visszaküld abból a hat Typhoon vadászgépből, amelyeket másfél hónappal ezelőttig a NATO légtérrendészeti missziójának részeként állomásoztattak Lengyelországban. Donald Tusk miniszterelnök finoman jelezte, hogy örül ugyan a NATO-tagállamok szolidaritásának, de még jobban örülne a lengyel légtérvédelem kézzelfogható támogatásának. Van ok aggodalomra: a német védelmi tárca máris úgy nyilatkozott, hogy – tekintve az orosz támadások intenzitását a háborúban – a légvédelmi rendszereknek jelenleg Ukrajnában van a legjobb helyük, majd kiegészítésül közölte, hogy „ez nem jelenti Németország NATO-s kötelezettségeinek elmulasztását”. 

 

Mi jön most? 

Rendkívül fontos lenne az Egyesült Államok határozott reakciója és támogatási szándékának kifejezése, Trump azonban eddig csak egy szokásosan homályos megjegyzéssel reagált a történtekre. Bár Donald Tusk egyértelműen agresszív cselekménynek és Moszkva szándékos provokációjának minősítette az esetet, a higgadtság győzedelmeskedett: mint mondta, bár Moszkva átlépett egy határt, még mindig nincs ok azt állítani, hogy Lengyelország háborúban állna Oroszországgal. Mark Rutte NATO-főtitkár hasonlóan óvatosan fogalmazott, felelőtlennek minősítve a Kreml vezetését, „akár szándékos volt, akár nem” a határsértés.  

Egyetértés inkább abban van, hogy szándékos provokáció történt. Hogy mi volt az oroszok pontos célja, arról már megoszlanak a vélemények. Ha Moszkva a NATO-s légvédelem gyengeségeit kutatta egy kisebb drónakcióval, a választ megkapta kérdéseire. Valójában a lengyel védelmi rendszer azonnal megmutatta a hibáit, mindezt úgy, hogy a fehéroroszok külön figyelmeztették is szomszédjukat, hogy néhány drón irányíthatatlanná vált, és éppen lengyel területen vannak. A feltételezések szerint Putyin másik célja éppen az lehetett, amit máris sikerült elérnie: a légvédelmi rendszerek célállomásai miatti feszültséget. A német válasz jellemzi a legjobban a csapdahelyzetet: mostantól

el kell dönteni, hogy Ukrajna vagy Európa védelme élvez-e haditechnikai értelemben vett prioritást

– a kettő párhuzamosan ugyanis nem fog működni, főleg az Egyesült Államok bideni értelemben vett segítsége nélkül.  

Ukrajna természetesen azonnal élt a sokk okozta lehetőségekkel: arra szólította fel a Nyugatot, hogy a brit és francia vezetésű „hajlandók koalíciója” ne várjon a háború végéig az általa ígért biztonsági garanciák teljesítésével, hanem haladéktalanul kezdje meg azok végrehajtását. Ez európai katonák Ukrajnába küldését, valamint a NATO-s infrastruktúra egy részének áttelepítését jelentené, vagyis pontosan azt, amit Putyin vörös vonalként jelölt meg az esetleges béketárgyalások kapcsán.  

A mostani incidens tehát kettős üzenetet hordoz. Egyrészt azt, hogy a NATO keleti szárnyán a háború bármikor eszkalálódhat, felerősítve ezzel a diplomáciai megoldások jelentőségét. Másrészt azt, hogy a nyugati védelem a jelenlegi állapotában nem képes semlegesíteni még egy tucatnyi drónból álló támadást sem. Lengyelország katonai reakciója sikeresen jelezte, hogy a szövetség nem marad tétlen, ha a területét közvetlen fenyegetés éri, ugyanakkor a részleges siker éppen arra világít rá, mennyire sürgető a légvédelem további erősítése. 

Az igazi kérdés az, hogy a nyugati országok képesek lesznek-e gyorsan és hatékonyan felzárkózni, vagy a jövőben újabb és újabb repedések mutatkoznak majd a védelmi pajzson – amelyeknek Moszkva minden bizonnyal szisztematikusan keresni fogja a gyenge pontjait. A feladatot nagy mértékben nehezíti az, hogy éppen a légvédelmi kapacitások esetében kell majd dönteni Ukrajna és a NATO-határok védelme között. 

*** 

Kapcsolódó:  

 Fotó: lengyel miniszterelnöki hivatal