A Nukleáris Világszövetség üzemanyag-jelentésének legfrissebb kiadásában szereplő előrejelzések szerint az elkövetkező években a kereslet-kínálat viszonyában hiányok jelenhetnek meg. 

A Nukleáris Világszövetség – korábban Uránintézet – 1975-ös megalapítása óta nagyjából kétévente jelentést tesz közzé a nukleáris üzemanyag kínálatáról és keresletéről. A legújabbat, amely a 2025–2040-es időszak keresletére vonatkozik, egy londoni szimpózium keretében mutatták be.  

Az iparági testület szerint a jelenlegi, 67 ezer tonnás globális uránkereslet a következő négy évben több mint 30 százalékkal, 86 ezerre növekszik, majd 2040-re tovább emelkedik, 150 ezerre – jelentette a Financial Times. 

Idén június végén a világ működőképes nukleáris kapacitása 398 GWe volt. Ez 439 egységből tevődik össze, ebből 69 – összesen 71 GWe – építés alatt áll. Ez a jelentés mindhárom szcenáriója szerint növekedni fog: a referencia-forgatókönyv szerint, amelyet nagyrészt a kormányzati és közműszolgáltatók hivatalos céljai vagy célkitűzései határoznak meg,

a teljes nukleáris kapacitás várhatóan 449 GWe-re, 2040-re pedig 746-ra emelkedik (beleértve a kis moduláris reaktorok [SMR] 49 GWe-s kapacitását).

A 2040-es adat mintegy 60 GWe-vel magasabb, mint a jelentés 2023-as kiadásában szereplő hasonló előrejelzés. 

Jelentős növekedés várható Kínában és Indiában, ahol a tervezett új reaktorok több mint fele lesz. Egyrészt a reaktorok üzemidejének meghosszabbítása világszerte hozzájárul a kapacitásnövekedéshez, másrészt az előrejelzések növekedésének másik fő oka a kis méretű reaktorok megnövekedett kapacitása. 

A jelentés megjegyzi, hogy az urán iránti kereslet nagy részét az úgynevezett elsődleges ellátásból – az újonnan kitermelt és feldolgozott uránból – elégítik ki, és továbbra is ez fedezi a nukleáris létesítmények iránti kereslet nagy részét. 

Miközben a kereslet növekszik, a kínálat csökkenni fog, ugyanis a meglévő bányák termelése várhatóan a felére csökken 2030 és 2040 között.

A legnagyobbak várhatóan a 2030-as években kimerülnek, ami azt jelenti, hogy a beruházási döntéseket most kell meghozni. Bár a világnak rengeteg uránforrása van, a növekvő kereslet kielégítése érdekében ennek időbeni kitermelése nem olyan egyszerű. 

Annak ellenére, hogy sürgősen szükség van új kapacitások üzembe helyezésére, az új bányák fejlesztésének az ideje egyre hosszabb. Nem véletlen, hogy a jelentésben a várható fejlesztési ütemtervet 8-15 évről 10-20-ra módosították.  

Jelentős mennyiségű kitermelhető erőforrás áll rendelkezésre a legoptimistább forgatókönyv teljesítéséhez is, de óriási mennyiségű munka kell még ahhoz, hogy ezeket az azonosított erőforrásokat a tényleges termelésbe bevonják. 

A várható elsődleges urántermelés önmagában nem lesz elegendő a kereslet kielégítésére az előttünk álló időszakban. Az uránellátás másodlagos forrásai – a készletekből és az újrahasznosított használt üzemanyagból, beleértve az újrafeldolgozás után az üzemanyagciklusba visszajuttatott uránt és plutóniumot – szerepet játszottak a kínálat és a kereslet közötti szakadék áthidalásában, de mivel ezek mennyisége csökken, a másodlagos készletek 2023-hoz képest kisebb szerepet játszanak ebben. 

Az uránátalakítási szolgáltatások várhatóan nagyon szűkösek lesznek rövid és középtávon, ami növeli az ellátási zavarok kockázatát, és ezen a téren jelentős beruházásokra van szükség. Igaz, egy átalakító üzemet sokkal gyorsabban lehet építeni, mint egy reaktort, így amíg a reaktorprogramok elindulnak, el lehet végezni az átalakítást. 

Ami az urándúsítást illeti, a kínálat globális szinten legalább a 2030-as évek elejéig meghaladja a keresletet. Regionálisan a kép árnyaltabb, és e szegmentáció a geopolitikának tudható be, mivel egyes országok a dúsítási készleteik diverzifikálására törekszenek, hogy kezeljék az orosz–ukrán konfliktust követő piaci eltolódásokat. A jelentés azonban megjegyzi, hogy a centrifugatechnológia moduláris jellege és az atomerőművek építési ideje miatt a dúsítási kapacitást időben lehet bővíteni, ezáltal elkerülve az ellátás zavarait. 

Az üzemanyaggyártási piac a termék sajátossága miatt különbözik a nukleáris üzemanyagciklus többi szakaszától: az üzemanyag-kazetták egy adott reaktortechnológiára jellemzők, és maga a piac inkább regionális, mint globális jellegű. A jelentés a globális üzemanyaggyártási piacot régiónként és reaktortechnológiánként elemzi, és 2027-től az üzemanyaggyártási kereslet folyamatos növekedését vetíti előre, különösen Afrikában, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában. A meglévő gyártási kapacitások elegendők ennek fedezésére, de a jövőre nézve a növekvő kereslet, különösen az új reaktortípusok iránt, technológiai beruházásokat, kapacitásbővítést és piaci alkalmazkodást igényel. 

Kapcsolódó: