Egy évvel ezelőtt Mario Draghi és Ursula von der Leyen vígan mosolyogtak Az európai versenyképesség jövője című jelentéssel a kezükben. Most a Bizottság elnökének a beszédét a szokásos üres ígéretek, a technokrata zsargon és a képmutatással átitatott erkölcsi pózolás jellemezte. 

Maga Ursula von der Leyen bízta meg Mario Draghi volt olasz miniszterelnököt a jelentésének megírásával. De minek? A patriótának nem nevezhető Financial Times megállapítja, hogy Európa lassan halad Draghi tervével, miközben a globális riválisok, Kína és az USA elhúznak az öreg kontinens mellett.  

Draghi 2024 szeptemberében 383 ajánlást fogalmazott meg, amelyekben arra figyelmeztetett, hogy 

Európa „egzisztenciális kihívással” néz szembe, és „nem válhat vezetővé az új technológiák terén, az éghajlatváltozás iránti felelősségvállalás élharcosává és független szereplővé a világ színpadán”, hacsak nem válik produktívabbá. 

Egy év alatt, az Európai Bizottság gyors cselekvésre vonatkozó ígéretei ellenére, Draghi ötleteinek mindössze 11,2 százaléka valósult meg. Tervekkel teli már a szekrény, miközben Európa gazdasága továbbra is stagnál. Az Eurostat adatai szerint az Egyesült Államok gazdasága nyolcszor gyorsabban bővült, mint az EU-é 2025 második negyedévében. 

Persze mindenre van magyarázat, szegény Ursulánk túlságosan lefoglalt volt azzal, hogy elkerüljön egy totális kereskedelmi háborút az Egyesült Államokkal, fenntartsa a Trump-adminisztráció elkötelezettségét Ukrajna ügyében és megtalálja a megfelelő egyensúlyt Kínával. Persze a brüsszeli bürokrácia azzal érvel, hogy a Bizottság próbálkozik, de végső soron minden a nemzeti vezetőkön múlik. Mindeközben időt veszítünk. 

A Bizottság szóvivője is megvédte a szervezet eddigi tevékenységét, szerinte az „gyorsan cselekedett [Draghi] legfontosabb ajánlásainak végrehajtása érdekében”, megjegyezve, hogy támogatja a mesterséges intelligenciával működő gigagyárakat, a tiszta technológiával működő gyártást és a magántőke-befektetések növelését célzó stratégiákat. 

Szerdán, az Európai Parlamentben tartott éves beszédében Von der Leyen méltatta az eddig elért eredményeket, és további lépésekre szólított fel, amelyek Donald Trump elnöksége alatt az ingadozó transzatlanti kapcsolatok miatt egyre sürgetőbbé váltak. 

Mondja ezt úgy, hogy Draghi 383 ajánlásából mindössze 43-at valósítottak meg, ami – ahogy említettük is – az összes ajánlás 11,2 százaléka. Tegyük hozzá, hogy 77 már részben megvalósultnak vehető, folyamatban van 176 (ezt a legkönnyebb kijelenteni), ám 22-höz neki sem fogtak.  

Sok kiemelkedő pont továbbra is elérhetetlen, mint például a tőkepiaci unió létrehozása, az egységes piacon lévő akadályok felszámolása és a vállalkozások költségeit növelő szabályok harmonizálása. Stéphane Séjourné, az EU ipari biztosa a tagállamokat hibáztatta az előrelépés hiányáért, különösen az EU egységes piacának kérdésében. 

Szerinte egyetlen uniós törvénynek kellene 27 nemzeti törvényt felváltania, megkönnyítve a vállalkozások működését az EU-ban. Panaszkodik is:  

Amikor ezt kimondjuk, papíron mindenki egyetért, de amikor a döntés eljut az uniós kormányokhoz, ellenkezés alakul ki.” 

António Costa, az Európai Unió Tanácsának elnöke, azt mondta, hogy az egyes országok vezetői októberben tárgyalnak a versenyképességről, és az a csúcstalálkozó „nagyon fontos pillanat” lesz a tőkepiaci unió, a digitális euró és az egységes valuta nemzetközi szerepe megerősítésének előmozdítására. 

Januárban Brüsszel közzétett egy Versenyképességi iránytűt, amely Draghi alapelveit olyan prioritási területekre sűrítette, mint a kritikus fontosságú nyersanyagok közös beszerzése és a tőkekövetelmények felülvizsgálata a banki befektetések felszabadítása érdekében. A bizottság azonban elzárkózott attól, hogy Draghi legradikálisabb követeléseit érvényesítse, például a kulcsfontosságú stratégiai iparágak közös finanszírozását vagy a közös infrastruktúrát. 

Bas Eickhout, a Zöldek társelnöke az EU parlamentjében úgy gondolja, hogy a fő hangsúlyt az egyszerűsítésre és a deregulációra fektették. Szerinte a Bizottság nem tett eleget a versenyképesség terén.

Igaz, bürokratikusak vagyunk, de a beruházások hiánya Európa legnagyobb problémája.” 

Az elemzések szerint a Von der Leyen vezette testület az első ciklusában 17 százalékkal növelte a jogalkotási teljesítményét az előzőhöz képest. A növekedést főként a másodlagos jogszabályok – az uniós jogszabályok alkalmazására vonatkozó részletes szabályok – számának növekedése okozta. 

Von der Leyen második ciklusában tett, a bürokrácia csökkentésére irányuló erőfeszítései, amelyeket Draghi is javasolt, bizonyos esetekben nagyobb bizonytalanságot teremtettek az ipar számára – a különféle jogszabályokat ugyanis „gyűjtőtörvényekbe” csomagolták, és az összetett szabályozásokat egyszerűsített, gyakran részletekben szegény változatokkal helyettesítették. Persze mindez nem helyettesíti a valódi versenyképességi javaslatok megvalósítását.  

Ursula üres ígéretei 

Talán Thomas Fazi fogalmazott a legjobban, aki úgy véli, hogy a gazdasággal kapcsolatban Von der Leyen beszéde nemmás, mint egy fantáziavilág. Ígéretet tett egy Scaleup Europe Alap létrehozására startupok számára, mesterségesintelligencia-alapú gigagyárakra, egy akkumulátorerősítő csomagra és egy ipari gyorsítótörvényre. Úgy mondta: „Mindezek célja, hogy az EU vezető szerepet töltsön be a technológia és a mesterséges intelligencia területén.” Ahogy a Politico is megjegyezte:  

a tavalyi beszéde tele volt hasonló ígéretekkel – amelyek közül egy is alig valósult meg. 

Az európai ipart és háztartásokat egyaránt sújtó egyik fő probléma – a magas energiaárak – kapcsán Von der Leyen megdöbbentő állítást tett, miszerint ezeket az „orosz fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség” okozta, nem pedig az EU saját döntése, hogy elvágta magát a megfizethető orosz gáztól, és azt a sokkal drágább amerikai LNG-vel helyettesítette. Ezt a torzítást aztán súlyosbította azzal, hogy ragaszkodott ahhoz, hogy „Európa az energiafüggetlenség útján halad”. 

Von der Leyen hangos nevetést váltott ki, amikor kijelentette, hogy „az autók jövőjét és a jövő autóit Európában kell megépíteni”. Ez egy olyan üres szlogen, amely mindenkinek abszurdnak tűnt az európai autóipart sújtó mély válság hátterében, amely nem kis részben az uniós szabályozásnak köszönhető. Még a közelmúltbeli EU–USA kereskedelmi megállapodást is megvédte – amelyet széles körben kapitulációként emlegetnek – mint „a lehető legjobb megállapodást”. 

A beszéde akkor vált igazán szürreálissá, amikor bemutatta az „európai szegénységellenes stratégiát”, amelynek célja „a szegénység 2050-ig történő felszámolása” – annak ellenére, hogy az EU-ban a szegénységi ráta a 2019-es hivatalba lépése óta emelkedett, nem utolsósorban a szankciók és a Brüsszel által is támogatott energiapolitika miatt. 

Thomas Fazi nagyon világosan fogalmaz. Von der Leyennek az unió 2025-ös helyzetéről szóló beszéde nem annyira Európa jövőjének útitervét, inkább a diadalokká csomagolt kudarcok katalógusát jelentette.  

Szokás szerint a külső ellenségeket – Oroszországot, Kínát, a dezinformációt – tette felelőssé Európa gondjaiért, miközben figyelmen kívül hagyta a valódi problémát: az EU saját szupranacionális modelljét, annak merev politikai és gazdasági korlátaival.  

Azzal, hogy még nagyobb centralizációra szólított fel, beleértve az egyhangú döntéshozatal megszüntetését a kulcsfontosságú politikai területeken, Von der Leyen jelezte azon szándékát, hogy fokozza azokat a politikákat, amelyek gyengítették Európát. Amit felajánlott, az nem megújulás volt, hanem egy egyre militarizáltabb, függőbb és autoriterebb unió képe. 

Kapcsolódó: