A megállapodást a horvát és a szlovén védelmi miniszter szeptember 5-én írta alá Zágrábban, és a célja egy szélesebb körű együttműködés a két ország fegyveres erői és védelmi ipara között.

Đurić egy interjúban a következőként reagált erre a hírre:

Horvátország és Szlovénia azt az üzenetet küldi, hogy hidak helyett falakat építenek”.

Miről szól a horvát–szlovén együttműködés?

A szeptember 5-én aláírt nyilatkozat hivatalos célja a két szomszédos ország közötti katonai-műszaki partnerség és a védelmi ipar együttműködésének erősítése. Az életre hívásának a konkrét oka nem tisztázódott még megnyugtatóan, ahogy az sem, hogy miért van erre szükség a NATO keretrendszerén belül vagy éppen azon kívül. Homályos hivatkozások történtek a miniszterek részéről a globális biztonsági helyzetre vagy éppen az orosz–ukrán háborúra, azonban ezek nem azok a specifikus okok, amik megnyugtatnák a szerb külügyminisztert.

Mi a szerbek problémája?

Belgrád alapvetően óvatosan tekint erre a folyamatra, illetve érzékenyen reagál az ilyen jellegű közeledésre. Mivel jelen esetben mindkét ország NATO-tag, így jogosan merülhet fel a kérdés: ez esetben miért lehet szükség szorosabb védelmi együttműködésre?

Természetesen nem ellenezzük, hogy az országok éljenek a védelmi megállapodás jogával, de a folyamat lehetett volna inkluzívabb”

– nyilatkozta Đurić.

A szomszédokkal való konzultáció nélkül további szövetségek létrehozása aggasztó. Úgy véljük, hogy mindennek átláthatónak kell lennie”

– tette hozzá.

A miniszter emlékeztetett Horvátország korábbi hasonló megállapodásaira Albániával és Koszovóval, amelyeket Szerbia szintén aggasztónak tartott. Ezeket provokációnak nevezte, amelyek megrengetik a bizalmat a régióban.

Hogyan vizsgáljuk a történéseket hazai szemmel?

A horvát–szlovén védelmi együttműködés önmagában nem jelent közvetlen biztonsági kockázatot Magyarország számára, ugyanakkor politikailag elég érzékeny fejlemény. Hazánknak a Nyugat-Balkán kiemelt fontosságú, hiszen a régió instabilabbá válása közvetlenül hathat Magyarország biztonságára és gazdasági érdekeire. Részben ezért is támogatjuk aktívan Szerbia uniós csatlakozását és tekintünk rá stratégiai partnerként. Vagyis érdemes figyelnünk arra, hogy ne erősödjön a szerb bizalmatlanság a környező NATO-tagállamokkal szemben.

Mivel Horvátország és Szlovénia a magyar szövetségi rendszer tagjai, hazánk nyíltan nem helyezkedhet szembe a megállapodással, de azonban hazánknak az érdekünk az is, hogy a régióban zajló katonai és védelmi együttműködések átláthatók és inkluzívak legyenek. Magyar szempontból a legfontosabb feladat az, hogy közvetítőként elősegítsük a párbeszédet, és elérjük, hogy a bilaterális védelmi egyezmények ne legyenek a balkáni bizalomrombolás eszközei. Ez az, ami talán erősítené Magyarország hídépítő szerepét a Nyugat-Balkán stabilitásában.

Kapcsolódó: