Engem például Oroszország elleni szankcióvá változtatott. De már elmúlt.
„Húzd ki a Szent Biztosítószeget, majd azután számlálj el háromig. Se többet, se kevesebbet. Három legyen ameddig számolsz, s ameddig számolsz, az háromig legyen. Négyig ne számolj hát ezért, sem pediglen kettőig. Hacsak nem folytatod a te számolásodat háromig. Az ötöst szádra ne vedd. Midőn a hármashoz érsz, mely sorrendben a harmadik leszen, eldobandod te az Antiochiai Szent Gránátot a te ellened felé, ki, mivel nem kedves nekem, megdöglend.”
(Gyalog galopp)
Brüsszel ünnepel, a háborúpárti európai országok mámorban fetrengenek, a balliberális sajtó pedig örömtől őrjöngve hallelujázik: megtörtént végre, Trump odapörköl Oroszországnak, megmondta az elnök (mit mondta, a közösségi médián át üzente), hogy vége a kétkulacsos játéknak. Trump nemes egyszerűséggel közölte, hogy a NATO-tagországoknak abba kell hagyniuk az orosz energia vásárlását, ez az előfeltétele annak, hogy Washington folytassa szankciós politikáját Moszkva ellen.
Ha lefordítjuk a mondatot, úgy szól: amennyiben valamennyi NATO-tagállam egységesen nem áll le az orosz energiahordozók hörpölésével, az Egyesült Államok nem fogja folytatni a szankciókat Moszkva ellen, vagyis Putyin egy hatalmas szpászibát fog átkiabálni a határvidéken, ahol mostanában békegalambok helyett drónrajok járnak. A kulcsmondat így hangzik az elnöki üzenetben: „Készen állok arra, hogy jelentős szankciókat vessek be Oroszország ellen, amint valamennyi NATO-tagállam beleegyezik, és elkezdi ugyanezt tenni, és amikor minden NATO-tagállam FELHAGY AZ OLAJVÁSÁRLÁSSAL OROSZORSZÁGTÓL”. (A kiabálás Trumptól származik, szereti ezt.) A kulcsmondaton belüli kulcsszó pedig a valamennyi, ami mostanában harminckettőt jelent, se többet, se kevesebbet, harminckettő legyen, ameddig számolsz, s ameddig számolsz, az harminckettőig legyen.
Ettől a hírtől pancsol eufóriában Brüsszel és minden csatolt vidéke, elsősorban azt éljenezve, hogy amit nem sikerült elérnie Magyarországgal és Szlovákiával kapcsolatban, azt majd Trump eléri: a két renitens majd megtanulja, hogy legközelebb csak a menőkhöz hasonlóan sunnyogva, mondjuk Indián keresztül lehet csak orosz olajat vásárolni, nem pedig direktben, földgázt pedig csak LNG-t, vezetékest nem, hangoztatva a gazdasági semlegességet és az egyéb bugyuta dolgokat. A Politico szerkesztőségének vállán már lila foltok vannak, annyit püfölte magának elégedetten, hogy végre leírhatta a mondatot: Magyarországnak és Szlovákiának, amelyek ellenezték az Európai Bizottság orosz gáz kivezetésére irányuló erőfeszítéseit, végre véget kell vetniük a Kremllel való kapcsolataiknak. Biztosan úgy van, mert ezt az amerikai kormányzat megbízottja mondta, az pedig olyan, mintha Trump mondaná. Plusz lehet végre nyíltan ünnepelni, hogy az ukránok rommá próbálják lőni a Barátságot, és nevetni nagyokat azon a ritka komikusi tehetségen, ahogyan Zelenszkij, csippentve a huncut szemeivel a druzsba szóval poénkodik.
Kiegyezek veled döntetlenben!
Több rossz hír is van egyszerre a győzelmi másnapban nyögdécselőknek. Az egyik, hogy Donald Trump ultimátuma egy óriási blöff. Az elnök pontosan tudja, hogy a valamennyi NATO-tagállamra vonatkozó kitétel soha nem fog teljesülni. Magyarország és Szlovákia a két kis pont a történetben (például biztosan nem a hazai 4,5 milliárd köbméteres gázszerződés miatt van még mindig mozgásban az a fránya, sokszor eltemetett, de kimúlni csak nem tudó, mosógéphadosztályokból álló orosz hadsereg), de ha ez a két ország azt mondja, hogy nem, akkor nem. Mondhatja esetleg azt is, hogy oké, de akkor kérjük a kompenzációt, teljesen mindegy, honnan jön, de méregdrágán nem kezdünk el energiát vásárolni, mert a gatyánk rámegy arra, hogy mások háborúsdit játszanak Európában – és messze nem Ukrajnára gondolnak. Vagy nem is kell a kompenzáció, jöjjön valahonnan a nafta, de legyen olcsóbb és minimum akkora mennyiségű, ami a nemzeti energiabiztonsághoz kell. Ja, ilyesmiről nincs szó? Akkor maradnánk.
De hogy mennyire nem ez a probléma, arról álljon itt egy ábra.
A negyedik, jelentéktelen helyről szól a vita, pedig ott a harmadik helyen áll az az apró betűs rész, ami a jelek szerint sokaknak nem ütötte ki a szemét a Trump-féle blöff értelmezésekor. Pedig böhöm egy jószág, Törökországnak hívják, és momentán az orosz energiahordozók harmadik legnagyobb importőre a világon. Nem tagja az Európai Uniónak, ellenben az egyik legfontosabb tagállama a NATO-nak, Európában pedig toronymagasan a legkiemeltebb szerepe van szövetségi szinten földrajzi, geopolitikai elhelyezkedése és szerepe, nem utolsósorban pedig az EU-s tagállamokat messze kenterbe verő hadereje miatt.
„Úgy tűnik, Washington most úgy érzi, hogy gazdasági nyomásgyakorlással lehet Oroszországot tárgyalásokba kényszeríteni” – idézi a Politico a szokásos, mindig citálható névtelen EU-s forrást, diadalittas, Trump nyomást gyakorol Magyarországra című hírlevelében, mellesleg említve meg azt a tényt, hogy az elnök valamennyi NATO-tagtól, valamennyitől, mind a harminckettőtől az orosz energiaimport beszüntetését kéri – jó, hogy Trump írásban kommunikál, nem látni ilyenkor, hogy Marco Rubio külügyminiszter hogyan próbálja mellette visszafojtani a röhögést. Míg Európában azt ünneplik, hogy a barátja hogyan tolt ki Orbán Viktorral, valahogy senki nem akarja leírni azt a tényt, hogy Törökországot magasról nem érdeklik az efféle világi hiúságok, és esze ágában sincs elgondolkodni azon, hogy beszálljon a Moszkva elleni szankciós csiki-csukiba. Brüsszel hörgését meg sem hallja, Trumptól pedig bőven több kellene egy KIABÁLÓS Truth Social-bejegyzésnél ahhoz, hogy Erdoğan felnézzen a délutáni kávéjából. De nem is ez volt az amerikai elnök célja. Amit akart, elérte. „Menj fiam, csapd le a fejét” – megy a vihorászás most a Nagy Brüsszeli Birodalomban. Aztán tudjuk, mi következik az ilyen mondat után a történetben.
Egy szép napon ez mind a tiéd lesz…
Törökország most valószínűleg áldja a sorsot, hogy a brüsszeli hübrisz mindig is büdösnek és alantasnak találta ahhoz, hogy csatlakozzon az Európai Unióhoz. Micsoda elégtétel lehet az, amikor valaki végignézi, miként teszi tönkre magát energiabiztonság szempontjából, önként és oroszellenes slágereket dalolva az egykor büszke blokk, miközben ő maga európai energiaelosztóvá válik, és geopolitikai pozícióját bebetonozva, nagyokat bólogatva az EU-s csatakiáltásokra, kaszálja a pénzmezőt.
Amikor Brüsszel kijelentette, hogy 2027-ig beszünteti az orosz gáz európai vásárlását, Ankara – megőrizve komolyságát – elégedetten közölte, hogy ugyan dehogy, esze ágában sincs információkat szolgáltatni arról, hogyan és miként jut be az EU-ba az a ménkű sok molekula. „Az EU dönthet úgy, hogy teljesen betiltja az orosz gázimportot, Törökország azonban úgy véli, hogy az egyoldalú szankciók veszélyeztetik a gazdaságokat és mindenki számára csak fokozzák az energiabiztonsági aggályokat” – üzente a külügyminisztérium, hozzátéve, hogy a török kormány csak azokat a szankciókat hajtja végre, amelyeket az ENSZ Biztonsági Tanácsa fogadott el. Ez utóbbi legalább annyira hibátlan és vicces (képzeljük el, ahogyan Kína és Oroszország Moszkva ellen szavaz), mint Trump mostani üzenete, amely valamennyi NATO-tagra vonatkozik, valamennyire, beleértve Törökországot is.
Mit akart Európa? Megint azt, hogy az Egyesült Államok oldja meg helyette. Biden alatt szabadon lehetett hazudni az Oroszország elleni szankciókról, miközben gyakorlatilag valamennyi tagállam, élén Franciaországgal vígan seftelt az orosz energiával, átcsomagolva és átcímkézve zabálva két pofára azt. Itt a válasz a szokásos trumpi csavarral: vagy megmutatjátok, hogy nem csak a szátok jár, vagy felejtsetek el. Az EU pedig tényleg azt ünnepli, hogy az amerikai elnök kiadott egy újabb közösségi médiás bejegyzést, amiben álharagosan összeborzolta szemöldökét, és azt mondta: NI!
Valóban komolyan gondolta bárki, hogy Trump komolyan gondolta, hogy komolyan gondolja, hogy bárki ezt komolyan gondolja? Hogy éppen az a Törökország, amelyik az egyik legkiváltságosabb NATO-tagállami pozíciót birtokolja, eldobja majd a kávéscsészét, és agyonszankcionálja azt az Oroszországot, amelyikkel egyébként tanári módon építi kapcsolatait, ahogyan teszi ezt az energiafüggőségben fetrengeni kívánó Nyugattal? Eszébe sem jut ilyesmi. Moszkva tudja ezt, Kína tudja ezt, Brüsszel khmmm. De ami a legfontosabb, hogy a csapda állítója, az abszurd politikai humor mestere, Trump is pontosan tudja ezt. Az elnök egyetlen Truth Social-bejegyzéssel legyártotta magának a kilépőjegyet a háborúból. Európa ünnepi mámorban fetreng (lakmározának bárányt és lajhárt és málét, sós ringlit babbal és orángutánt és zsenge gyökereket és gyönge szekereket), miközben a Fehér Ház Merlinje legfeljebb azon hökken meg, hogy igen, ezek tényleg ennyire ostobák. A következtetés ezúttal sem a nyúlon túl van, de csendet, nem siratóünnep ez, hanem vidám lakodalom. Kár lenne pörlekedni, áskálódni azon, hogy ki ölt meg kit.
***
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Makronóm álláspontjával.
Kapcsolódó:
