Kína egy évtized alatt energiabirodalmat épített a szemétből – most azonban üresen konganak a hulladékerőművek. A lassuló gazdaság, a csökkenő népesség és a hatékonyabb hulladékgazdálkodás miatt a világ legnagyobb energiarendszere paradox módon szeméthiánnyal küzd.

Kína hulladékégető-ipara az elmúlt évtizedben a világ legnagyobbjává vált: több mint ezer erőmű működik országszerte, amelyek a globális, hulladékból nyert energiakapacitás több mint felét adják. Az óriási hálózat a gyors urbanizáció és a városokat elöntő szeméthegyek kezelésére jött létre, mivel az égetés gyors és gazdaságilag is hasznos megoldásnak bizonyult. A rendszer ma már napi több mint 1,1 millió tonna hulladék elégetésére képes, jócskán túlszárnyalva a kormányzati célkitűzéseket. Magyarán: Kína túlteljesítette azt a tervét, melyet energiatermelés céljából a hulladék eltüntetésére készített.

A túlzott kapacitás azonban visszaüt. A lassuló belső fogyasztás, a csökkenő népesség és a szigorodó hulladékválogatási szabályok miatt egyre kevesebb háztartási hulladék keletkezik. Ez, és a hulladékerőművek nagy száma odavezetett, hogy egyes létesítmények hónapokig tétlenül állnak, mások feldolgozható ipari törmelékkel vagy éppen építkezési hulladékkal próbálják pótolni a hiányt. Egyes üzemek arról számoltak be, hogy az alacsony kihasználtság veszteségessé teszi működésüket, és az iparágban egyre többen fizetnek extra díjakat azért, hogy hulladékhoz jussanak.

A legfrissebb adatok szerint az ágazat 2022-ben (erről az évről állnak rendelkezésre teljes statisztikák) körülbelül 333 millió tonna hulladék feldolgozására volt képes, miközben az összegyűjtött háztartási hulladék mennyisége csupán 311 millió volt. A túlkapacitás azonban egyre csak nő: Kína erőművei ma már napi több mint 1,1 millió tonna szemetet képesek elégetni, ami messze meghaladja a kormányzati célkitűzéseket.

Szemét egy helyzet

Ami a környezeti hatásokat illeti, az erőművek meglehetősen felemás megítélés alá esnek. Egyrészt egészségre ártalmas anyagokat és nehézfémeket bocsáthatnak ki, mivel az égetés során jelentős mennyiségű pernye (amelynek az újrahasznosítása elsősorban az építőiparban történik, ám az ingatlanválság miatt a kereslet ezen a területen visszaesett) és csurgalékvíz keletkezik. A kínai környezetvédelmi minisztérium szerint az ország 1033 hulladékhasznosító üzeme 2024-ben 13 millió tonna pernyét és 63 millió tonna csurgalékvizet termelt, ami növekvő tendenciát mutat 2020 óta. Ugyanakkor az erőművek a gigantikus szeméttelepek felszámolásával hozzájárultak a metánkibocsátás visszaszorításához, így a károsanyag-szint mérhetően és egyértelműen mérséklődött az elmúlt években.

A történet legoptimistább felfogása szerint a hulladék mennyiségének a csökkenése azt jelenti, hogy Kína gyakorlatilag megnyerte a szemét elleni küzdelmet. Az ország feldolgozóiparának szívében, a 18 millió lakosú Sencsenben például már nem szállítanak háztartási hulladékot a szeméttelepekre – mindent elnyelnek az erőművek.

A helyzet mégis paradox: mialatt Kína erőműrendszere megoldott egy problémát, az iparág a saját sikerének vált áldozatává. A hulladékipar így az ország fejlődésének különös tükörképe: a gigantikus infrastruktúrát a túltermelés, a túlfogyasztás és a gyors városiasodás keltette életre, most viszont a gazdasági lassulás és a fenntarthatóbb gyakorlatok ássák alá. Ha Peking nem talál megoldást a kapacitásfeleslegre – például regionális hulladékimport vagy technológiai átalakítás révén –, az égetők az üresen kongó ipari monstrumok sorát gyarapíthatják. Így válhat a „szemétből energia” sikertörténet egy újabb példájává annak (hasonlóan az autógyártáshoz), hogy Kína ipari ugrása túl nagyra sikerült.

***

Kapcsolódó:

Fotó: Dreamstime