Az év eleje óta az Egyesült Államokba irányuló kínai export két számjegyű visszaesést mutatott. Ennek ellenére a kínai árukivitel összességében jóval magasabb a vártnál, mivel a távol-keleti cégek sikeresen terjeszkednek új piacok felé. Ez kirívóan igaz Afrikára.  

Ugrásszerűen megnőtt a Kína és Afrika közötti kétoldalú kereskedelem. Ebben az a meglepő, hogy a kínai export Afrikába az értéklánc magasabb szintjén helyezkedik el: fejlett gépek, járművek, elektronika és energiatermelés található benne. Mivel ezeknek a termékeknek az ára is csökken, így Afrika feltörekvő középosztálya és üzleti szektora számára minden eddiginél megfizethetőbbek. 

Ez egyben dollárvesztést is jelent, a kínai bankok ugyanis széles körben elérhetővé teszik a kereskedelmi hiteleket és finanszírozást jüanpoolok segítségével. Az afrikai cégek ezáltal sokkal könnyebben jutnak tőkéhez jüanban, mint dollárban, és gyakran refinanszírozzák a dollárban denominált adósságaikat kínai valutával. 

Mindez a nagy vámháború közepette történik, ám ebben szerepet játszik, hogy Afrika lakossága másfél milliárdos, ami több mint négyszerese az Egyesült Államokénak. Afrika gyorsan fejlődik, és Kína birtokolja a teljes afrikai piacot. Ez a másik irányban is igaz: a kínai vállalatok nemcsak elsődleges eladók Afrika növekvő fogyasztói piacain, hanem a kontinens nyersanyagainak elsődleges vásárlói is. Tehát  

míg a kínai cégek kiszorulnak az észak-amerikai piacokról, ezt bőven kompenzálják az afrikai kereskedelem növekedésével.  

Persze az egész világon érezhető Kína dominanciája a kereskedelemben. A Visual Capitalist összeállítása jól mutatja, miképp fordult meg a kereskedelmi dominancia az USA és Kína között az elmúlt 25 évben. 2000-ben az afrikai országok többsége többet kereskedett az Egyesült Államokkal, mint Kínával, míg most Lesotho és Szváziföld kivételével a kontinens minden egyes országa nagyobb kereskedelmi volument bonyolít le Kínával. 

2000-ben az Egyesült Államok kereskedelme elérte a 2000 milliárd dollárt – ez több mint négyszerese volt Kína 474 milliárdjának. Abban az időben az ázsiai nagyhatalom csak néhány ország elsődleges kereskedelmi partnere volt, köztük Kuba, Irán, Líbia, Mianmar, Mongólia, Észak-Korea, Omán, Szudán, Tanzánia és Vietnám. 

2000 és 2024 között Amerika kereskedelme 167 százalékkal nőtt (ez 4,2 százalékos összetett éves növekedési ütem), míg Kínáé 1200 százalékkal ugrott meg (ez 11,3 százalékos éves összetett emelkedés), majd 2012-ben megelőzte az Egyesült Államokat.  

Az ábra nem számol be olyan részletekről, hogy Algéria egykor több mint 15-ször akkora volumenben kereskedett az USA-val, mint Kínával, míg az utóbbi ma négyszer annyit könyvelhet el, mint vetélytársa. Angola esetén pedig nyolcszor nagyobb kereskedelmi volument bonyolít le. Még Ausztrália kereskedelmi adatai is ugrásszerűen megnőttek. 2000-ben több mint kétszer annyi üzletről számolhatott be az Egyesült Államokkal, mint Kínával, míg az utóbbival most több mint négyszer akkora kereskedelmet folytat. 

A Kína és Afrika közötti kereskedelem hatalmasra nőtt, és minden területen növekszik, sokkal gyorsabban, mint más piacokon. A kereskedelem pedig kétirányú: Afrika kulcsfontosságú nyersanyagszállító a kínai feldolgozóipar számára, emellett hatalmas fogyasztói piac – ahogy azt az elmúlt évek számai is mutatják.  

Idén a Kína és az Egyesült Államok közötti kereskedelem több mint 20 százalékkal csökkent, viszont a Kína és Afrika közötti 42,5 százalékkal nőtt. A kínai exportőrök sikeresen diverzifikálnak, és cserélik le az amerikai piacokat a feltörekvőkére.   

Ennek egyik fontos eleme az Egy övezet, egy út kezdeményezés (BRI), amely 12 éve indult, és a korábban elindított projektek közül sok teljesen működik, sőt továbbiak is várhatók. Az idei első fél évben további 30 milliárd dollár értékű új építési szerződést indítottak, ez a tavalyi év hasonló időszakában csak 6 milliárd volt. 

Az adatok azt mutatják, hogy Kína az afrikai export tekintetében az értéklánc előkelő helyén áll. Részleteiben tekintve, az építőipari gépek értékesítése 63 százalékkal emelkedett, a személygépkocsiké meghaladta a 100 százalékot. Az acéltermékeké is jelentősen nőtt, a napenergiáé 60, az építőipari acél és vas értékesítése 43, míg az energiatermelő berendezéseké 25 százalékkal emelkedett.  

Az egyes termékekre lebontva, a motorkerékpárok, a teherautók és furgonok, a hajók, az akkumulátorok, a légkondicionálók, a számítógépek eladása emelkedett, míg az ábra szerint csupán a műanyag szövésű szövetek és a gumi- vagy műanyag lábbelik értékesítése csökkent. Ezeket mind a középosztálybeli háztartások vásárolják.  

Immár a kínai márkák is globálissá válnak, különösen Afrikában, és országonként is diverzifikálják a kínálatukat. Nigériába érkezik Kína afrikai exportjának a 11, míg Dél-Afrikába a 10 százaléka – ez azért is fontos, mert mindkettő a BRICS-országok közé tartozik. De ahogy említettük, a kereskedelem kontinensszerte fellendülőben van, több mint 30 afrikai ország kereskedik Kínával vámmentesen. 

Az afrikaiak természetesen profitálnak a csökkenő, az eddigi legolcsóbb árakból. A kereslet jelentősen megnőtt, ami annak is köszönhető, hogy az elmúlt egy évben az árak a 18 fő kategóriából 14-ben mérséklődtek. Ezzel szemben Észak-Amerikában és Európában a kínai termékek minden eddiginél drágábbak a magas infláció és a szintén magas vámok miatt.  

Afrika a dollárról való leszakadásra is jó példa. Az Egyesült Államokon kívül egyre kevesebb a dollár, mivel azt kiszívják a külföldi globális bankrendszerekből, hogy otthon táplálják a hatalmas költségvetési hiányokat. Ez megfizethetetlenül drágává teszi a dolláralapú kereskedelem finanszírozását a fejlődő piacokon.  

Viszont a kínai bankok már megtelepedtek Afrikában, ami megkönnyíti a vállalatok és az országok számára, hogy ne csak dollárban üzleteljenek, így a kereskedelem szinte teljes egészében dolláron vagy az eurón kívül zajlik. Például számos ország, köztük Kenya, a dollárban felvett hiteleit jüanra akarja váltani. Az emelkedő kamatlábak az Egyesült Államokban jóval drágábbá teszik a dollárhitelek kezelését, az afrikai bankok pedig sokkal könnyebben hozzáférhetnek a jüan tőkealapjaihoz, főleg, ha a kereskedelem amúgy is a kínai valutában zajlik.