A luxembourgi európai uniós bíróság a közelmúltban hozta meg azt a határozatot, amely végleg eldöntötte a 2022-es vitatott szabályozást, vagyis a nukleáris energia és a földgáz – bizonyos feltételek mellett – továbbra is fenntarthatónak, ilyen befektetésnek, azaz akár támogatható célnak minősül az EU taxonómiájában. Ausztria, a per indítója, alulmaradt – és ez jó hír a kontinens gazdaságának. Nemcsak azért, mert ezáltal megnyílik az út egy újabb, eurómilliárdos zöldfinanszírozás előtt, hanem mert a bíróság valójában támogatta a józan észt, amikor így döntött, mivel 

nincs olyan nap-, szél- vagy vízalapú, azaz klasszikus megújuló áramtermelési alternatíva, ami skálázhatóan és folyamatosan biztosítaná az energiaellátást.  

Ez a stabilitás pedig nélkülözhetetlen, ha el akarjuk kerülni a spanyolországihoz hasonló áramszüneteket, amelyek az idén áprilisban megmutatták, mennyire sebezhető egy túlzóan a rugalmatlan megújulókra, a nap- és szélenergiára épülő energiamix. 

Nézzük a hátteret röviden: az EU-taxonómia az a szabályrendszer, ami irányítja a befektetőket, vagyis csak azok a projektek kapnak „zöldpecsétet” és olcsóbb finanszírozást, amelyek érdemben hozzájárulnak a 2050-re kijelölt klímasemlegességhez. Három évvel ezelőtt az Európai Bizottság felvette erre a listára a nukleáris energiát (abban az esetben, ha biztosított a biztonságos hulladékkezelés), továbbá a földgázt, amennyiben a szén-dioxid-kibocsátása alacsony. Azaz ha kapcsolt hő- és áramtermelő gázos erőműként valósul meg, és ezen új kapacitás révén 2035-ig ugyanolyan mértékben kivezetik a szénalapú termelést, ahogyan az új gázerőmű(vek) üzembe áll(nak) egy-egy tagországban. A bécsi méregzöldek – támogatva Luxemburgból és a zöld-NGO-k részéről – egyszerűen greenwashingnak nevezték ezt a könnyítést.  

Érveik szerint a gáz végső soron fosszilis üzemanyag, a nukleáris pedig radioaktív kockázatot hordoz – ez igaz, de az energiatermelés valós kihívásainak kontextusába helyezve már inkább károsnak tűnő álláspont. A perben Ausztria azt állította, a Bizottság megkerülte a konzultációt és megkérdőjelezte a taxonómia hitelességét.  

A bíróság szerint azonban a nukleáris energia közel nulla emissziós, a gáz pedig átmeneti hidat képez az újabb technológiák megéréséig, megérkezéséig a szénalapú függőség megszüntetése érdekében. 

Ráadásul – és ez az egyik kulcsmegállapítás – jelenleg nincsenek technológiailag és gazdaságilag kivitelezhető alacsony szén-dioxid-tartalmú alternatívák, olyanok, amelyek skálázhatók, azaz amelyek folyamatosan és megbízhatóan fedeznék az energiaigényt.  

Franciaország mellett Magyarország és Lengyelország már 2022-ben támogatta ezt, most tehát a döntés erősíti a keleti és déli tagállamok eredeti stratégiáját. 

Gazdasági hatások 

Gazdaságilag a fentieknek óriási a jelentőségük. Az EU-ban ugyanis a fenntartható befektetések 2025-re várhatóan mintegy 500 milliárd eurót tesznek ki évente, és ebből jelentős szelet vonzhat a nukleáris szektor – gondoljunk csak a francia EDF atomerőműveire vagy Paks bővítésére. A gáz pedig rövid távon stabilizálja az árakat: a nagy európai áramkimaradások – amikor szélcsendben és/vagy felhős időben akár 20 százalékkal is zuhant a hálózati kapacitás, az ipari termelés pedig több helyütt leállt – figyelmeztetések voltak arra, hogy hiába olcsó és tiszta a nap- és szélerő, önmagában  nem elég.  

Enélkül a hálózat gerince megroppan, mivel a változó termelés ingadozásait kell kiegyenlíteni, különben jönnek az áramszünetek, amelyek egy nap alatt akár milliárd eurós kárt okoznak az iparnak. Az Ibériai-félszigeten a tavaszi áramkimaradásokat a turizmus és a feldolgozóipar sínylette meg, miközben gázos erőművek használatával mindez elkerülhető lett volna. A bíróság döntése így nemcsak jogi, hanem gyakorlati: elősegíti a diverzifikált energiamixet, ami olcsóbb áramot és nagyobb versenyképességet hoz. Németországban, ahol a nukleáris erőművek kivezetése után nőtt a gázimportfüggőség, ez most némi esélyt adhat a kibocsátáscsökkentésnek anélkül, hogy az energiaintenzív ipar teljesen és végérvényesen leállna. 

A mélyzöldek nem tágítanak 

Persze a mélyzöldek nem tágítanak. Leonore Gewessler, volt osztrák klímaügyminiszter (ma a Zöld Párt vezetője) azonnal végzetes jelzésnek nevezte a döntést. Szerinte ha ez érvényben marad, a zöld már nem jelent zöldet. Luxemburg hasonlóan háborog, és fellebbezést emleget, amire két hónapjuk van. Érthető lehet az aggodalmuk, hiszen a földgáz fosszilis energiahordozó, és a termelési kibocsátása valóban magasabb a napenergiánál, bár a napelemek újrahasznosítása nem igazán megoldott. Az is igaz, hogy a nukleáris hulladék hosszú távon problémát okozhat, de a számuk elenyésző a nap- vagy a szélenergia tárolásához használt, 10-15 év múlva „kukába” kerülő elképesztő mennyiségű akkumulátorhoz képest. 

Ám ez a sötétzöld szemlélet, ami a németeknél az atomerőművek leállításához vezetett, éppen azt kockáztatja, amit el akarunk kerülni: az energiafüggőséget Oroszországtól vagy Katartól, és az ipar kivándorlását Észak-Amerikába, Ázsiába. Bár a megújulók robbanásszerű növekedése örvendetes, hiszen az idén az EU áramtermelésének a 45 százaléka már tiszta forrásból jött, ám  

a mélyzöld logika a mindent vagy semmit elvet vallja, figyelmen kívül hagyva a fizikát és a közgazdaságtant.  

A bíróság döntése azt mutatja meg, hogy stabil alap nélkül a nettó nulla kibocsátás elérése csak álom, miközben a villanyszámla az egekbe szökik, ami a vállalati szinten már most óriási versenyképességromlást jelent Európa-szerte. 

Ezzel pedig úgy tűnik, hogy elhárul az akadály a modern atomerőmű-projektek elől. A gázpiac pedig stabilizálódhat, ami az inflációt is fékezheti: a földgáz áremelkedése után ez a döntés megváltoztathatja ezt a trendet. Hosszú távon pedig mindez erősíti az EU versenyképességét: olcsó, megbízható energia nélkül ugyanis a vegyipar mellett az acél- és  a járműipar „maradéka” is elvándorolhat. A mélyzöldeknek ideje lenne belátni: a klímaátmenet nem elsősorban vak ideológia, hanem mérnöki feladat. 

Kapcsolódó: 

Címlapfotó: Dreamstime