Egy új felmérés szerint, amelyben több mint 100 ország 335 agytrösztjét kérdezték meg, az összes régió közül az észak-amerikai agytrösztök a legkevésbé átláthatók.  

Az On Think Tanks által végzett közvélemény-kutatás szerint, az észak-amerikai (többnyire egyesült államokbeli) agytrösztöknek – amelyek válaszoltak a felmérésre –

csak 35 százaléka hozza nyilvánosságra finanszírozási forrásait.

Összehasonlításképpen az ázsiai agytrösztök 67 és az afrikai agytrösztök 58 százaléka hozza nyilvánosságra finanszírozási forrásait. 

És a helyzet továbbromlására is vannak jelek.  Épp a múlt hónapban jelentette be a Center for American Progress – egy jelentős balközép agytröszt, amelynek éves bevétele 46 millió dollár –, hogy a továbbiakban nem hozza nyilvánosságra adományozói adatait. A kutatóintézet arra hivatkozott, hogy

kénytelen ehhez az „ideiglenes védőlépéshez” folyamodnia, mert tart attól, hogy célba veheti őket a Trump-adminisztráció.

A helyzetet tovább fokozta a baloldalon Charlie Kirk konzervatív influenszer meggyilkolása, hiszen válaszul mind Trump elnök, mind J. D. Vance alelnök azt sugallta, hogy a Fehér Ház a baloldali csoportokat és adományozóikat fogja célba venni. 

De nem csak a politikai megtorlástól való félelem az egyetlen oka annak, hogy az amerikai agytrösztök vonakodnak megosztani a pénzügyi információkat. Már a baloldali csoportokat veszélyeztető új fenyegetések előtt, a Quincy Intézet jelentése megállapította, hogy a nagyobb külpolitikai agytrösztök több mint egyharmada nem hozza nyilvánosságra az adományozói információkat, gyakran azért, mert nagymértékben speciális érdekekre támaszkodnak. Az elmúlt 5 évben az 50 legnagyobb amerikai agytröszt legalább 110 millió dollárt kapott a külföldi kormányoktól és 35 millió dollárt a védelmi vállalkozóktól.  

Ebben csak az a gond, hogy eközben objektív és független intézményként pozicionálják magukat. Egyre többen felvetik Amerikában is ennek a kérdésnek az etikai oldalát. Kjølv Egeland és Benoît Pelopidas kutatók egy agytrösztök nukleáris fegyverekkel kapcsolatos kutatásairól szóló tanulmányukban azt találták, hogy a legbőkezűbb finanszírozók jelentős befolyást gyakorolnak a külpolitikai eszmepiac alakulására, és

sok ötlet, nézet nem azért érvényesül a közbeszédben, mert különösen jók, hanem azért, mert gazdag emberek népszerűsítik őket.  

Ebből a szempontból jogos a felvetés, hogy miért ne lehetne meghatározni egy agytrösztöt ugyanazoktól az intézményektől való függősége alapján, amelyektől általában függetlenként írják le magukat. Végül is az agytrösztként emlegetett szervezetek túlnyomó többsége jellemzően más szervezetekre – például magánalapítványokra, kormányzati szervekre, aktivista hálózatokra és üzleti vállalatokra – támaszkodnak adományokért és egyéb anyagi támogatásokért, vagy akár kutatási szerződésekért. 

Az új jelentés egy másik fontos megállapítása, hogy csökkent az agytröszt szektor növekedésével kapcsolatos optimizmus, mivel az agytrösztök 46 százaléka mondta azt, hogy országuk politikai helyzete kedvezőtlenül hatott rájuk az elmúlt évben. A megkérdezett agytrösztök 60-70 százaléka aggódik az új finanszírozási források hiánya miatt. 

Ez vélhetően részben köszönhető az agytrösztöknek nyújtott kormány-finanszírozás csökkenésének. Márciusban Marco Rubio külügyminiszter bejelentette, hogy az USAID programjainak 83 százalékát lemondja, és a fennmaradó kezdeményezéseket a Külügyminisztérium fogja átvenni. A döntés világszerte hatással volt azokra az agytrösztökre, amelyek az USAID politikai kutatási finanszírozására támaszkodtak.  

A think tank szektor számára jelenleg a legsürgetőbb kihívás az adománygyűjtés, a think tankok 71 százaléka jelölte meg ezt a fő kapacitáshiánynak, szemben a 2024-es 66 százalékkal. Sok agytröszt kétségtelenül más forrásokhoz fog fordulni az amerikai finanszírozási hiányosságok pótlására, különösen a magánvállalatokhoz és a külföldi kormányokhoz, amelyek hajlandók dollármilliókat áldozni azzal a szándékkal, hogy befolyásolják az agytrösztök kutatásait.  

Mindenesetre az eddigi gyakorlat sem segítette elő a közbizalmat. Az amerikai kongresszusi meghallgatásokon szereplő szakértők többsége ilyen szervezetekhez kötődött.

2021–2024 között a külügyi bizottság előtt tanúskodó szakértők 89 százaléka olyan intézményt képviselt, amely elfogadott külföldi kormányzati pénzt, illetve 79 százalékuk hadiipari támogatást is kapott.

A tanúskodó szakértőknek csak kevesebb mint 7 százaléka dolgozott olyan szervezetnél, amely teljesen átlátható és nem fogadott el sem hadiipari, sem külföldi kormányzati támogatást. 

Márpedig a finanszírozók jelentős befolyást gyakorolnak a kutatási irányokra és szakértői véleményekre. A legnagyobb támogatók gyakran meghatározzák, milyen kérdéseket vizsgálnak a kutatók, és mely szakértői körök kapnak teret. 

A transzparencia hiánya aláássa a közbizalmat. Az amerikai közvélemény egyre kevésbé bízik a think tankekben, részben a rejtett finanszírozás és az ebből fakadó érdekellentétek miatt. 

Kapcsolódó: