Alexander Stubb finn elnök szerint a világ jelenleg történelmi fordulóponthoz érkezett, ami a világrend átalakulásához vezet, hasonlóan 1918, 1945 vagy 1989 sorsfordító éveihez. A hidegháború utáni unipoláris világrend felbomlóban van, és egy multipoláris rendszer kialakulása felé haladunk. Stubb hangsúlyozta, hogy Finnország történelmi tapasztalatai a rugalmasságot tették a nemzeti identitás részévé, és hogy az orosz agresszió hatására tért vissza a politikába. Az elnök szerint Putyin „egy Oroszország, egy vallás, egy vezető” modellje összeegyeztethetetlen a liberális demokráciával, ezért az orosz fenyegetést Finnország NATO-tagsággal és kiemelkedően erős védelmi képességekkel ellensúlyozza. Stubb üzenete világos: a bizonytalan globális helyzetben a felkészültség a legjobb garancia a háború elkerülésére.

A finn elnök történelmi analógiájára rezonálnak Nick Giambruno év elején megfogalmazott megállapításai: a világ egy átmeneti korszakban van, ahol az unipoláris világrend fokozatosan többpólusúvá alakul. Donald Trump felismerte, hogy az amerikai dominancia korábbi szinten való fenntartása lehetetlen, ezért az USA-nak a saját feltételei szerint kell alkalmazkodnia az új realitáshoz, még mielőtt kaotikus összeomlás kényszerítené rá. Giambruno „volatilis átmeneti időszaknak” nevezi ezt a folyamatot, amely indokolja Washington elősorban a nyugati féltekére fókuszáló védelmi stratégiájának felgyorsítását. A 2030-as évek fokozott instabilitást hoznak, egyben lehetőséget teremtenek azoknak a szereplőknek, akik időben alkalmazkodnak a multipoláris világrend logikájához.

Szintén idekapcsolódik George Modelski politológus harmonikus ciklusok elmélete, amely a globális hatalmi rendszerek változásait vizsgálja, és azt állítja, hogy a világtörténelem nagyhatalmi rendszerei körülbelül 80–100 éves ciklusokba szerveződnek, amelyek során egy globális vezető hatalom emelkedik fel, amely fenntartja a dominanciáját, majd hanyatlásnak indul, hogy átadja a helyét egy új hegemónnak. Egy ilyen ciklus négy fázisra osztható: az első a globális háború, ahol egy nagy konfliktus eldönti, hogy melyik hatalom lesz a következő globális vezető. A második a világvezetői, amikor a győztes hatalom megszilárdítja a hegemóniáját. A harmadik a delegitimáció, amikor a hegemón legitimitása gyengül, ahogy a riválisai kihívják a dominanciáját. A negyedik pedig a dekoncentrációs, amikor a rendszer széttöredezik, és új hatalmak versengenek a vezető szerepért, ami egy új háborúhoz vezet – a finn elnök szavai szerint itt tartunk most.

Ha Európa ezt a helyzetet időben felismeri, akkor profitálhat a 2030-as évekből, és ezt felhasználhatná korábbi súlyának visszaszerzésére. Egy ilyen szemléletváltásnak adott esetben Magyarország – mint már korábban megfogalmazta a konnektivitás stratégiáját, amelynek keretében hosszú távú cél a Kelet és Nyugat közti összekötő ponti szerep betöltése – zászlóshajója lehetne egy ilyen átalakulásnak.

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons