Ledőlt az akadály a WTO-reformok előtt?

Kína lemondott a különleges és megkülönböztetett elbánás jogáról a Kereskedelmi Világszervezetben. Peking ezzel a párbeszédre nyitott, felelős nagyhatalom képét igyekszik erősíteni, miközben megteremti a lehetőséget a WTO és a globális kereskedelmi viszonyok reformjára.

Kína szeptember 23-án bejelentette, hogy a jövőben nem tart igényt a fejlődő országokat megillető „különleges és megkülönböztetett elbánásra” a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO). A testület főigazgatója üdvözölte a lépést, hangsúlyozva, hogy az „sok év kemény munkájának csúcspontja”, és megdicsérte „Kína vezető szerepét” ebben a tekintetben. A kínai kereskedelmi minisztérium tisztviselői jelezték, hogy a lépés egy a globális kereskedelmi rendszer megerősítésére tett kísérlet, miközben azt a vámháborúk és az egyes országok protekcionista lépései fenyegetik. Li Csiang miniszterelnök ugyanakkor leszögezte, hogy „Kína mindig fejlődő ország lesz. Világos, hogy a fejlődő tagállam státusz, illetve a különleges és megkülönböztetett elbánás bár két külön kérdés, összekapcsolódnak”.

Példamutatás a kiszámíthatóbb kereskedelem és a hitelesség jegyében?

Korábban az Egyesült Államok azzal érvelt, hogy a WTO-reformokat addig nem lehet végrehajtani, amíg Kína és más nagy gazdaságok nem mondanak le a fejlődő országoknak biztosított előnyökről, amelyeket szerinte jó ideje tisztességtelenül használnak ki. Ilyen például Szaúd-Arábia is: még mindig fejlődő gazdaságként hivatkozik magára, így tovább élvezheti a magasabb vámszabás vagy a különféle támogatások lehetőségét.

Kína döntése javíthatja a nagyhatalmak közötti viszonyt, ezzel lehetőséget teremt a tárgyalások újraindítására az olyan kulcsfontosságú területeken, mint a digitális kereskedelem, az állami támogatások vagy a környezetvédelmi szabályozás.

Ha a reformok valóban elindulnak, azzal új, multilaterális kereskedelmi keretek alakulhatnak ki, így a globális kereskedelem szabályozottabbá és kiszámíthatóbbá válhat.

A lépéssel Peking igazolni szeretné a hiteles és felelős nagyhatalom képét, amellyel lehet tárgyalni a globális szabályok keretei között – amelyeket képes alakítani is. Ez az üzenet az EU–Kína-kapcsolatokban is fontos. Brüsszel bizalmatlan a kínai elektromosautó-gyártókkal szemben (lásd szubvencióellenes vizsgálat), de Peking ezzel a gesztussal jelezte, hogy hajlandó az engedményekre a globális szabályok mentén. Ez enyhítheti a feszültséget, új, konstruktívabb alapokra helyezheti a kereskedelmi párbeszédet, egyúttal erősíti Kína tárgyalási pozícióit. Az EU több ágazatban is jelentős mértékben a kínai ellátási láncokra támaszkodik, így a mostani lépés ezek megszilárdítására, ezáltal pedig a nagyobb európai iparágak alapjainak stabilizálására is jó lehetőség.

Fejlődő vagy nem fejlődő?

A WTO különleges és megkülönböztetett elbánás státuszát élvező tagállamok több előnyt is élveznek a fejlett gazdaságokkal szemben. Ezek a következők:

a szerződések és kötelezettségek végrehajtására több időt kapnak,

különböző intézkedések biztosítják számukra a kereskedelmi lehetőségek bővítését,

bizonyos rendelkezések kötelezik az összes WTO-tagállamot, hogy védjék a fejlődő országok kereskedelmi érdekeit,

támogatás a WTO munkájához, a viták rendezéséhez és a technikai szabványok végrehajtásához szükséges infrastruktúra kiépítéséhez,

vannak olyan rendelkezések, amelyek csak a legkevésbé fejlett tagállamokra vonatkoznak.

A fejlődő és a legkevésbé fejlett országok számos javaslatot tettek a kivételes elbánást illetően – közülük is az afrikai és a legkevésbé fejlett államok csoportja. Ezek általában a fejlődő országokra vonatkozó kereteket szabnak és új szövegezést javasolnak a fenntartható fejlődést célzó új rendelkezések bevezetése vagy megerősítése esetében.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete jelenleg 44 államot sorol a legkevésbé fejlett kategóriába, közülük pedig 37 WTO-ország. A besorolásról a fejlesztéspolitikáért felelős tanács dönt, különféle szempontok – a bruttó nemzeti jövedelem (GNI), az emberierőforrás-index (HAI), valamint a gazdasági és környezeti sérülékenységi index (EVI) – alapján. A kategóriába 32 afrikai – többek között Etiópia, Niger, Szenegál vagy Szudán –, 8 ázsiai – egyebek mellett Afganisztán, Kambodzsa és Nepál –, 3 csendes-óceáni és a karibi Haiti sorolható. Idáig nyolc állam mondhatja el magáról, hogy felkerült ebből a pozícióból – legutóbb São Tomé és Príncipe, 2024-ben –, és a fejlesztéspolitikáért felelős bizottság javaslatai alapján jövőre Banglades, Laosz és Nepál követheti ezeket.

Ugyanakkor a WTO nem határozza meg, hogy mely államok számítanak fejlett vagy fejlődő gazdaságnak – a tagországok maguk döntenek, hogy melyik kategóriába sorolják magukat. Más tagok azonban megkérdőjelezhetik ezt.