A Bosch 13 ezer munkahelyet számol fel, szimbólumává válva a német válságnak. Európa gazdaságának egykori húzóágazata, a német autóipar már nem a globális piac uralkodója, hanem annak egyik legnagyobb áldozata. 

A Bosch bejelentetése, miszerint 13 ezer munkahelyet szüntet meg, a német autóipari válság mélyülését jelzi. A szektor egyik legnagyobb beszállítója nincs egyedül a problémával: a Continental, a Schaeffler, a ZF, de még a Volkswagen és a Porsche is leépítésekre kényszerül. A Ford (amely látványosan csökkenti európai jelenlétét) Kölnben újabb ezer állást szüntet meg. Ha az összképet nézzük, a német autóipar két év alatt 55 ezer munkahelyet veszített, és 2030-ig további tízezrektől kell megválniuk. Tekintve, hogy az iparág még mindig több mint 700 ezer embernek ad munkát, és Németország gazdaságának egyik tartópillére, a jelek nem is lehetnének riasztóbbak.  

Tudták, csak nem sejtették 

A kiváltó okok hosszú ideje ismertek, ennek ellenére sem az autóipari szereplők, sem a Scholz-kormány, sem a jelenlegi Merz-kabinet nem tudott és tud válaszolni a felmerülő problémákra. Az elektromos átállás lassabban halad, mint ahogyan azt a gyártók és a politika várták, miközben az akkumulátortechnológiába és a megkésett kutatás-fejlesztésbe ölt milliárdok (egyelőre) nem hozták meg a kívánt eredményt. Az energiaárak a német iparban Európa legmagasabbjai közé tartoznak (köszönhetően elsősorban az olcsó orosz energia tiltásának és az erőltetett zöldátállás energiatermelés-romboló hatásainak), a legendás német bürokrácia pedig, amelynek a csökkentését a mindenkori német kormány újra és újra megígéri, tovább amortizálja a hatékony és rugalmas ipari struktúraépítést.  

Mindeközben megjelent az európai piacokon Kína, amely autóipari zászlóshajójával, a Magyarországon termelni kezdő BYD-val az élen olcsó és technológiai szempontból az európainál jobb elektromos autóival kezdi lerombolni az európai autók fellegvárait, lassan, de biztosan maga mögé utasítva a nagy német márkákat, mint a Volkswagen, a BMW és a Mercedes. 

A helyzetet súlyosbítja az Egyesült Államokkal kialakult kereskedelmi feszültség. Donald Trump vámjai megdrágítják a német exportot, miközben az amerikai kormányzat a hazai ipar védelmét tekinti elsődleges célnak. Németország tehát egyszerre szorult két nagyhatalom közé: az ipart Kína olcsóbb és rugalmasabb gyártása és kereskedelmi modellje, valamint Amerika protekcionizmusa fogja satuba.  

Merztelen ipar 

A Bosch lépése szimbolikus jelentőségű is. Az, hogy saját stuttgarti központjában kénytelen tömeges leépítésbe kezdeni, sokak szerint a legsúlyosabb tőrdöfés Németország ipari szívébe. Pedig egy esztendővel ezelőtt már megszólalt a vészcsengő. A vállalat autóipari részlegénél 230 ezer ember dolgozik/dolgozott, tavaly novemberben azonban 5500 fős elbocsátást jelentettek be. „Óriási a kapacitásfelesleg az autóiparban. Az elektromos járművek piaca nem az eredeti terveknek megfelelően fejlődik, ezen a területen az autógyártók sok projektet szüneteltetnek vagy törölnek végleg” – állt a cég közleményében, rámutatva a beszállítók kiszolgáltatottságára. Az akkori bejelentés szerint a leépítés 2027 végéig 3500 főt érintett volna, elsősorban az automatizált vezetési technológia és a központi járműszoftvert fejlesztő területen. Az új, 13 ezres létszámcsökkentéshez képest azonban a tavalyi, önmagában is befektetői pánikot keltő kirúgáshullám híre csupán a figyelmeztetés előfigyelmeztetésének minősül. 

A válságra adandó politikai válaszok egyelőre hatástalanok. Friedrich Merz kancellár több százmilliárd eurós infrastrukturális és védelmi kiadásokkal próbálja felpörgetni a gazdaságot, valamint elindította a Made for Germany beruházási programot, amely a hazai ipar modernizációját célozza. A kormány azt reméli, hogy a kihasználatlan autó- és alkatrészgyárakat részben védelmi szerződések köthetik le, de eddig kevés konkrét eredményt tudtak felmutatni.  

*** 

Kapcsolódó: 

Fotó: Dreamstime