Miközben Románia az orosz fenyegetések árnyékában próbálja megerősíteni pozícióját a NATO és az EU védőernyője alatt, szomszédja, Moldova egzisztenciális küzdelmet folytat: a szeptember 28-i voksolás ugyan megerősítette az ország nyugati irányát, de annak kivitelezése még mindig kétes. A háttérben pedig ott húzódik Transznisztria befagyott konfliktusa, amelyet Moszkva bármikor felhasználhat a befolyásának növelésére.
Szerző: Sárközi Dániel, a Makronóm Intézet gyakornoka
Románia, amely immár teljes jogú tagja az Európai Uniónak, nem pusztán katonai, inkább egy szimbolikus, identitásbeli frontvonalon helyezkedik el.
Románia a NATO egyik legfontosabb előretolt bástyája a Fekete-tenger partján, ahol Oroszország hatalmi ambíciói szinte mindennapos fenyegetések.
Románia: bástya a Fekete-tenger partján
Amikor egy orosz Geran drón belépett Románia légterébe, az nem csupán technikai incidens volt, hanem egy figyelmeztetés. A román légierő majd egy órán át követte, de a bizonytalan következmények miatt nem lőtték le. Ez nemcsak a fegyveres válaszadás mérlegeléséről szólt, hanem arról is, hogy Románia miként értelmezi a szuverenitását és a létbiztonságát a geopolitikai játszmák közepette. A parlament az év elején egy olyan törvényt fogadott el, amely felhatalmazza a hadsereget a légteret megsértő drónok lelövésére. A szabályozás azonban kiköti, hogy
csak akkor lehet fegyverrel megsemmisíteni őket, ha valódi veszélyt jelentenek az emberekre vagy létfontosságú létesítményekre, és ha minden más – például az elektronikus zavarás vagy a figyelmeztetés – sikertelennek bizonyul”.
A román és lengyel drónincidenseket követően a NATO Eastern Sentry néven új műveletet indított a keleti tagállamok védelmének erősítése érdekében, miközben az EU vezetői az úgynevezett „drónfal” kiépítésének gondolatát vetették fel, amely az egész unió légterét hivatott lenne védeni a hasonló behatolásokkal szemben.
Azonban, ahogy a Delors Intézet riportja is rámutat, Bukarestnek nemcsak a geopolitikai helyzetét, de a demokratikus értékeit is féltenie kell.
A konfliktusokat ugyanis nemcsak lövedékekkel, hanem szavakkal is vívják. Moszkva nem csupán katonailag szerez befolyást, sokkal inkább ideológiai és információs eszközöket alkalmaz. Diszkrét, de hatékony a repertoár: manipulált hírek, a tekintélyelvűség dicsőítése, a jobboldali populizmus táplálása. Ezek folyamatosan kritikát fogalmaznak meg a nyugati szervezetekkel szemben, és hozzájárulnak ahhoz, hogy olyan csoportok alakuljanak ki a társadalmon belül, amelyeknek erős, autoriter vezetőre, irányítóra van szükségük.
Moldova – választás Kelet és Nyugat között
Ha Románia a NATO és az EU előretolt bástyája, akkor Moldova egy nyílt terep, ahol a szövetségekhez való tartozás még csak egy ígéret.
A szeptember 28-i választás egyszerre volt demokráciateszt és geopolitikai küzdőtér – az eredmények pedig egyértelmű üzenetet hordoznak. A Maia Sandu vezette Cselekvés és Szolidaritás Párt (PAS) a szavazatok 50,03 százalékát megszerezte, így többséget kapott a parlamentben.
Ez egy komoly megerősítés volt a Nyugat felé vezető útnak, és egyben csapás a Moszkva-barát erőkre, amelyek 24 százalék körüli eredménnyel jelentős ellenzéki tömbként zártak, de kormányalakítási esély nélkül.
A választást azonban erős orosz befolyásolási kísérletek árnyékolták be: a kampány során dezinformációs akciók, botokkal és mesterséges intelligenciával generált tartalmak lepték el az online teret, miközben több tucat embert őrizetbe vettek egy Moszkvához köthető zavarkeltési terv miatt. A Kreml már a voksolás után támadta a folyamat tisztaságát, azzal vádolva Kisinyovot, hogy akadályozta az Oroszországban élő moldovai diaszpóra szavazását. A nyugati megfigyelők szerint viszont a választás összességében szabad és tisztességes volt, így a PAS győzelme Moldovát egyértelműen az európai integráció útján tartja.
Moldova, megint megcsináltad. Semmilyen félelemkeltő vagy megosztó kísérlet nem tudta megtörni az elhatározásotokat. Világossá tettétek a választásotokat: Európa. Demokrácia. Szabadság. Az ajtónk nyitva áll. És minden lépésnél veletek leszünk. A jövő a tiétek”
– írta Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke az X-en.
Energia és szuverenitás
Energiafronton is feszült a helyzet, hiszen Moldova jelentős mértékben függött az orosz gáztól és az villamos energiától. Amikor az ukrán tranzitszerződés lejárt, a kieső kapacitásokat Románián és más útvonalakon keresztül kellett pótolni – csakhogy ezek még nem teljesen készek, így az energiaárak változók, a szolgáltatások pedig kevésbé megbízhatók.
Diplomáciailag is nő a feszültség, Moldova ugyanis kilépett az Oroszországgal kötött kulturális megállapodásokból. Peti Popșoi miniszterelnök-helyettes kijelentései szerint
„Oroszország agressziót követ el Ukrajna ellen, és politikailag beavatkozik Moldovában”.
Az ország egyértelműen a szuverenitás és az államiság kérdését teszi az első helyre.
Ezenkívül ott kísért Transznisztria, ez a befagyott konfliktus, amelyről Moszkva bármikor dönthet úgy, hogy újra forró ponttá teszi – ha úgy ítéli meg, hogy Kisinyov túlságosan eltávolodott tőle.
Transznisztria – a befagyott seb
A szakadár köztársaságot 1990-ben kiáltották ki, de a nemzetközi közösség máig nem ismeri el. A Dnyeszter bal partján élő orosz ajkú kisebbség félelme a román államnyelvű nemzetállamtól, a szovjet nosztalgia és Moszkva tudatos beavatkozása együtt teremtették meg azt a politikai entitást, amely saját kormánnyal, hadsereggel és rubelalapú gazdasággal működik, de gyakorlatilag Oroszország katonai és gazdasági lélegeztetőgépén él.
A konfliktus az elmúlt három évtizedben nyugvópontra jutott, de az ukrajnai háború újraélesztheti. Az Euronews riportjai szerint a transznisztriai lakosság egy része bizonytalan és megosztott: miközben a szakadár elit Moszkva felé húz, sokan egyre inkább Moldova vagy éppen az Európai Unió felé tekintenek, ahol gazdasági perspektívát és stabilitást látnak.
Oroszország megközelítőleg 1500 katonát állomásoztat a régióban, hivatalosan „békefenntartóként”, valójában stratégiai túszként.
Ez az állandó orosz jelenlét a moldovai szuverenitás egyik legnagyobb akadálya, és egy eszköz Moszkva kezében, hogy bármikor destabilizálja a térséget.
Transznisztria tehát egyszerre geopolitikai túszdráma, történelmi törésvonal és identitásválság, amely Moldovában ott áll minden választás, minden külpolitikai döntés hátterében. Az orosz medve mancsát itt lehet a legjobban kitapintani – és éppen ezért itt a legnehezebb kiszabadulni belőle.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Dreamstime
