Moldovában szeptember 28-án parlamenti választásokat tartottak, amelyet a vártnál egyértelműbb többséggel megnyert a 2021 óta stabil többséggel kormányzó Cselekvés és Szolidaritás Pártja (PAS), igaz, a négy évvel ezelőttihez képest valamelyest rontott az eredményén. A voksolást feszült várakozás előzte meg, amelynek a tétje az volt, hogy Moldova marad-e a nyugatos úton, vagy Moszkva felé fordul. Érdekes forgatókönyv lett volna ugyanis, ha a törvényhozásban a Moszkva-barát erők szereznek többséget, miközben az elnököt Maia Sandu személyében a nyugati irányultságú PAS adja.

A feszült várakozásokat a 2024-es őszi elnökválasztás indokolta, ahol ugyan végül magabiztosan nyert a PAS jelöltje, Maia Sandu, de az akkori voksolással egybekötött, a nyugati orientációról való népszavazáson csak a diaszpóra szavazatai billentették át a mérleg nyelvét az igenek javára.

A most vasárnapi választáson is borítékolható volt, hogy orosz és nyugati befolyásolási kísérletekre is sor kerül, de végül a választók elég egyértelmű döntést hoztak, és a várakozásokkal ellentétben 2021 után ismét képes volt egyetlen politikai erő parlamenti többséget elérni, ami azelőtt nem feltétlen volt jellemző Moldovában.  

A moldovai választási rendszer sok parlamenti demokráciához hasonlóan más-más bejutási küszöböt határoz meg egyedül induló pártok és koalíciók számára: az országosan leadott szavazatok legalább 5 százalékát kell megszerezni a parlamenti képviselethez, míg választási szövetségek esetében ez az arány 7, míg a független jelölteknek pedig 2 százalék. 

A mostani választást a PAS nyerte a szavazatok 50,2 százalékának megszerzésével, második helyen a vártnál jóval lemaradva a nyugati szakzsargon szerint az elsődleges Moszkva-barát választási szövetség, a Hazafias Blokk (BEP) következett 24,2 százalékkal, őket követte a szintén oroszbarát Alternatíva Blokk (BEA), a szavazatok 8 százalékának megszerzésével, majd a PAS-hoz hasonlóan nyugatos Mi Pártunk (PN) 6,2-vel.

Meglepetésként hatott, hogy a PAS-tól és a PN-től jobbra álló radikális jobboldali Demokrácia Otthon (DA) – amely Moldova Romániával való egyesülését tűzte zászlajára – is parlamenti képviselethez jutott a szavazatok 5,6 százalékának megszerzésével.

A PAS 2021-es 52,8 százalékos eredményéhez képest 2,6 százalékpontot veszített, a BEP a négy évvel ezelőtti 27,2 százalékát 3 százalékponttal rontotta, a PN, amely 2021-ben nem jutott parlamenti képviselethez, az akkori 4,1 százalékos eredményét 2,1 százalékponttal javította meg, a DA pedig a 2021-es 1,5 százalékát 4,1 százalékponttal múlta felül. 

A bejutási küszöbértékeket figyelembe véve a PAS, a BEP és a BEA mint választási koalíció sikeresen megugrotta a 7, a PN és a DA pedig az 5 százalékos küszöböt. Az eredmények alapján így a 2021-es három bejutó párthoz képest a következő ciklusban öt jutott képviselethez a parlamentben.

A 101 megszerezhető mandátumból a PAS 55-höz jutott, így szűk többséggel, de stabilan kormányozhat négy évig, a BEP pedig jóval lemaradva, 26 képviselői hellyel a fő ellenzéki erő.

Erősorrendben a BEA következik 8 mandátummal, majd a PN és a DA 6-6-tal. Ha a 2021-es eredményekhez viszonyítjuk a megszerzett mandátumszámokat, a PAS az akkori 63-hoz képest 8 helyet veszített, míg a BEP négy évvel ezelőtti 32-höz viszonyítva 6-ot. 

Összességében tehát az elkövetkező ciklusban Moldovában a politikai képlet lényegében változatlan: a nyugatos erők dominálnak a parlamentben a PAS, a PN és a DA révén, összességében 67 képviselői hellyel, ami 66,3 százalékos parlamenti mandátumarányt jelent, míg a Moszkva-barát erők a BEP és BEA révén kisebbségben vannak, összességében 34 képviselői hellyel és 33,7 százalékos mandátumaránnyal. 

Viszonylag magas részvétel 

Az országban 1994 óta tartanak szabad választásokat. A múlt vasárnapi voksoláson viszonylag magas részvételt regisztráltak: a választópolgárok 52,21 százaléka járult az urnákhoz, ami a 2021-es, valaha volt legalacsonyabb 48,41 százalékos adathoz viszonyítva 3,8 százalékponttal magasabb.  

Ha megnézzük az 1994 óta tartott választások részvételi adatait, akkor a mostani nem számít kiugróan magasnak, sőt az alacsonyabbak közé tartozik, de ha az elmúlt évtizedben tartott szavazásokat tekintjük (2014, 2019, 2021, 2025), akkor a 2014-es 55,79 százalékos csúcstól csupán 3,6 százalékponttal maradt el. 

A 2019-eshez és a 2021-eshez képest valamivel magasabb részvételi adat egyrészt annak tudható be, hogy egy alacsonyabb bázisról egy kisebb mozgósítás is látható, másrészt (az egyes politikai táborok mobilizációja mellett) az orosz–ukrán háború Moldovára való átterjedésétől való félelem, Moszkva zsarolása a gázszállítások leállításáról mobilizálta a Nyugat-barát erők (PAS, PN, DA) melletti szavazókat, miközben háttérbe szorította az oroszbarát erőket (BEP, BEA). 

Ez kiolvasható a területi részvételi adatokból, amelyekből az látszik, hogy a parlamenti választás végeredménye „félelemből született”: vagyis a PAS képes volt kihasználni a Moszkvától való félelmet, és mobilizálni a szavazóit főként a belső-moldovai és a városi területeken, miközben az oroszbarát erők által hagyományosan dominált északi és peremterületeken (Gagauzia, Transznisztria, Taraclia) elmaradt a részvétel az országos átlagtól. Nem beszélve arról, hogy ha a szavazók életkori megoszlását nézzük, az oroszbarátok fő támaszát jelentő idősebbek részvétele is elmaradt a várttól. 

A diaszpóraszavazatokban ezúttal sem volt meglepetés 

Nagyjából 1 millió külföldön élő moldovai szavaz, ez a csoport zömében a PAS mögött sorakozik fel, ez alól kivételt általában az Oroszországban, Fehéroroszországban és esetenként a Bulgáriában élők szavazatai képeznek. A Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban, Kanadában és a Távol-Keleten élők preferenciái zömében a Nyugat-barát pártok felé billennek. 

A diaszpóraszavazatok azért kerültek a kampány kereszttüzébe, mert egyfelől a tavaly őszi népszavazáson az elnökválasztással egy időben, amikor arról döntöttek, hogy módosítsák-e az alkotmányt annak megfelelően, hogy kerüljön bele az EU-tagságra való törekvés, az igenek csak az ő voksaikkal kerültek többségbe (50,35 százalék a 49,65 ellenében). Másfelől az orosz dezinformációs törekvések kereszttüzébe elsődlegesen (legalábbis a népszavazás tanulságait levonva) a diaszpóra került. 

Nem lesz érdemi változás 

Az eredményeket és az adatokat értelmezve jó eséllyel nem lesz érdemi változás 2021-hez képest Moldova politikai életében, de érdemes a számokat a helyükön kezelni. Az oroszbarát ellenzéki szereplők hitelességét erodálta a gázszállítások leállítása és az orosz zsarolás, de a PAS sem vegytiszta demokratikus és transzparens eszközökkel érte el ezt az eredményt – sokat segített nekik a választás előtt két oroszbarát politikai párt betiltása (Moldova Szíve, Nagy Moldova).

Maia Sandu nem szembesül parlamenti ellensúllyal a következő ciklusban sem (Forrás: Wikimedia Commons)

Emellett amennyire Moszkva vádolható volt a választásokba való beavatkozással és dezinformációs kampánnyal, úgy a PAS is komoly külföldi segítséget kapott, csak épp a Nyugattól. Így tehát nem csupán arról van szó, hogy a szavazás végeredménye a moldovai nép egyre erősödő vágyát fejezi ki az Európai Unió és a nyugatos irányvonal iránt, inkább az olvasható ki az adatokból, hogy az ellenzék utóbbi években való pellengérre állítása és az orosz–ukrán háború átterjedésétől való félelem miatt szavaztak az egyetlen relatíve stabilnak mutatkozó alternatívára. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons