A Bécsi Nemzetközi Gazdasági Tanulmányok Intézete (WIIW) legfrissebb tanulmányában azt vizsgálta, hogy az EU-nak mekkora a befolyása a szomszédságában, illetve hogy milyen kihívások fenyegetik azt. Ehhez a saját készítésű, úgynevezett geoökonómiai kapcsolódási indexet (GEOII) vették alapul, amely 43 különböző indikátor alapján méri az unió befolyásának mértékét, és egy 0–10-es skálán jelöli azt. Ezek három nagyobb terület alá csoportosulnak:

• kereskedelmi kapcsolódás (22 indikátor) – például az árukereskedelem, a szolgáltatás- és digitális kereskedelem,

• pénzügyi kapcsolódás (7 indikátor) – például külföldi közvetlen tőkebefektetések, egy adott ország külső eladósodottságban való részesedés, az euró szerepe,

• politikai kapcsolódás (14 indikátor) – kereskedelmi és beruházási megállapodások, szabályozási összehangoltság, szankciók és fegyverkereskedelem.

A geoökonómia azzal foglalkozik, hogy egy nemzetközi szereplő hogyan alkalmazhat gazdasági eszközöket – a kereskedelmet, a beruházásokat és a szabályozást – geopolitikai céljai megvalósítása érdekében. A kereskedelmi konfliktusok és a geopolitikai átrendeződés korában ismét fontossá válik az erő politikája. Az olyan nagyhatalmak, mint Kína, Oroszország és az Egyesült Államok, ilyen körülmények között a saját stratégiai érdekeik mentén képesek formálni a nemzetközi szabályokat és az intézményeket. Ezzel szemben az Európai Unió nem tekinthető hagyományos nagyhatalomnak, hiszen nincsenek saját, egységes katonai képességei – külpolitikája és befolyása az integráción, a szabályokon alapuló együttműködésen és a kölcsönös gazdasági függőségeken alapul. Az EU-nak így a geoökonómia kínálhat megoldást a befolyásának fenntartására, illetve kiterjesztésére.

A közelmúltbeli változások – mint az USA visszavonulása a multilateralizmustól, az orosz katonai agresszió vagy az amerikai–kínai kereskedelmi háború – a GEOII számai alapján jelentős hatással voltak az EU stratégiai pozícióira.

Kína a legnagyobb vetélytárs, különösen a Nyugat-Balkánon

Az EU a szomszédos régiókban mindhárom területen megtartotta vezető szerepét mint a leginkább befolyásos szereplő. Ereje a Nyugat-Balkánra, valamint a keleti szomszédoknál Moldovára és Ukrajnára összpontosul. A legnagyobb a verseny Törökországban – Kínával, Oroszországgal és az Egyesült Államokkal. Az orosz ellensúly inkább Kelet-Európában jelent kihívást, míg a kínai a Nyugat-Balkánon és a dél-mediterrán térségben növekszik egyre jobban.

A GEOII-pontszámok alapján az unió befolyása 2021-ben tetőzött a vizsgált térségekben, ám 2022-től – az ukrajnai háború kitörésétől kezdve – csak a keleti szomszédoknál növekedett, a többi régióban azóta is folyamatosan csökken (1. ábra).

A kereskedelem tekintetében 2021-ig az EU szomszédsága jelentős mértékben függött a blokktól, különösen az információs és kommunikációs technológiák (IKT), valamint a zöldtermékek területén. A WIIW kutatása azt is kimutatta, hogy az unió és szomszédjainak a kereslete és a kínálata kölcsönösen kiegészítette egymást: az IKT-ágazatban importforrásként, míg a mezőgazdaság és az élelmiszeripar esetében célországként volt fontos az EU a szomszédai számára. Eközben megmaradt szomszédságának legnagyobb mezőgazdasági-élelmiszeripari beszállítója, de ezt a szerepét az orosz alternatíva 2014 óta fokozatosan – 2021-től pedig egyre gyorsabban – gyengíti. Ugyanez elmondható a high-tech és a zöldtermékekről, illetve a kritikus nyersanyagokról, amelyek tekintetében ezek az országok szintén más nagyhatalmak, főként Kína felé fordultak – az ázsiai nagyhatalom 2017-ben előzte meg az uniót a high-tech eszközök kereskedelmében.

Az EU 2021 óta a pénzügyi befolyásából is veszít, folyamatos csökkenés tapasztalható a zöldmezős külföldi közvetlen tőkebefektetések terén (FDI). Egyrészt az USA vonzerejének relatív növekedése – például az inflációcsökkentési törvény (IRA) előnyei – miatt az európai vállalatok a tengerentúlra irányították a befektetéseiket. Másrészt az euró szerepe folyamatosan csökken. Bár a közös valuta néhány, az EU-hoz legközelebb eső országban egyre fontosabbá válik, máshol egyre kevésbé használják. Ezenkívül az EU-nak fizetendő külső adósság aránya 2010 óta jelentősen csökkent több észak-afrikai országban, elsősorban Algériában, Egyiptomban, Marokkóban és Tunéziában.

A legkedvezőbb ívet a politikai befolyás mutatja: ezen a téren 2020 óta jelentősen növekedtek az EU GEOII-pontszámai.

Ez többek között annak köszönhető, hogy a szomszédok és a blokk adatvédelmi szabályozásai egyre jobban közelítenek, illetve a monetáris politikák esetében is növekszik a szinkronicitás. Eközben 2015 és 2019 között több pénzügyi szankciót enyhítettek, ami segítette a tőkeáramlást, azonban 2020 óta ez a folyamat visszafordult. Az euró nemzetközi jelentőségére tekintettel a pénzügyi szankciók továbbra is az EU geoökonómiai eszköztárának szerves részét képezik, és az említetteken felül az Európai Unió szerepe nőtt a fegyverszállításokban is.

Nyugat-Balkán

Az EU a Nyugat-Balkánon büszkélkedhet a legerősebb befolyással, amit az elmúlt évtizedben képes volt stabilan fenntartani. Főként Albánia kapcsolódik a blokkhoz (90 pont), míg Koszovó a legkevésbé (41). Kína azonban egyre erősebb kihívó a térségben. Ennek köszönhetően az EU veszített az autoritásából az elmúlt években, miközben Peking növelni tudta azt a kereskedelem és a pénzügyek területén. Ez többek között az FDI-k és az infrastrukturális befektetések gyarapodásának köszönhető – különösen Szerbiában. Ez nem csoda, hiszen az Egy övezet, egy út (BRI) projekt részeként a délszláv állam az európai piacok egyfajta stratégiai kapuját jelenti.

Keleti szomszédság

A keleti szomszédok összekapcsolódási indexe jelentősen nőtt 2014 óta – amikor kirobbant a fegyveres konfliktus a kelet-ukrajnai Donbász régióban. Az EU befolyási pontszáma az elmúlt 21 évben 50-ről közel 80-ra nőtt ebben a térségben. Egyebek mellett azért, mert Brüsszel az orosz agresszióra válaszul fokozta a bővítési folyamatokat – tagjelölti státuszt adva Ukrajna mellett Moldovának és Georgiának is. A régióban a második legnagyobb befolyása Oroszországnak van, de ennek mértéke az uniós jelenlét erősödésével csökkent, ugyanakkor Örményország és Belarusz esetében megmaradt az orosz előny a gazdasági kapcsolatok terén. Kína úgy tűnik, kiszorulóban van a térségből – kivéve Belaruszt és Georgiát, ahol két számjegyű maradt a befolyási pontszáma.

Az EU büszkélkedhet a legszorosabb kereskedelmi kapcsolódással a régióban – Ukrajnával alakította ki a legszorosabb összeköttetéseket, főként a 2022–2023 közötti időszakban. Az unió pontszáma e tekintetben 55-ről 78-79-re emelkedett 2010 óta, miközben Oroszországé 41-ről 11-re csökkent. Az egyetlen állam, ahol az EU veszített a kereskedelmi kapcsolódás szintjéből, Örményország volt, és természetesen itt is az orosz ellensúly érvényesült. Kína befolyása azonban növekszik: a legerősebb a kapcsolatuk Belarusszal, Örményországgal és Ukrajnával – ez a térség növekvő kínai importjának köszönhető, különösen a high-tech és a mezőgazdasági-élelmiszeripari termékek területén.

Az Európai Unió a pénzügyi befolyás tekintetében is vezet: a pénzügyi kapcsolatok 2019 óta jelentősen mélyültek a régió és az unió között, főként a zöldmezős infrastrukturális beruházások növekedése és a külső adósságfelhalmozás miatt. Oroszország pénzügyi befolyása 2020 óta szintén, köszönhetően Belarusz és valamivel kevésbé Örményország, valamint Georgia pénzügyi kitettsége növekedésének.

Politikai befolyás tekintetében viszont Moszkváé a vezető szerep, de az EU szorosan felzárkózott 2014 óta. Mindkét szereplő pontszáma 78-79 körül áll.

Törökország

Törökország nem mozdult el jelentősen egyik nagyhatalom irányába sem, de Kína és Oroszország egyaránt erősítette a geopolitikai és geoökonómiai pozícióit az országban. Ennek ellenére itt is az unióé a legmagasabb befolyási pontszám, igaz, ez 2021 óta 70-ről 55-re csökkent. A második Oroszország 19 ponttal, épp csak megelőzve Kínát és az USA-t.

Az EU–török kapcsolatok legerősebb pillére a kereskedelem maradt. Az 1995-ös vámunió jelentősen meghatározza ezt az összekapcsolódást, de mindkét fél egyetért abban, hogy maga a megállapodás reformokra szorul.

Kiterjeszthető lenne a feldolgozatlan mezőgazdasági termékekre, illetve szükség lenne az aszimmetrikus viszonyok felülvizsgálatára. Például amikor az unió aláír egy szabadkereskedelmi egyezményt, a törököknek az új EU-s partnerország előtt csökkenteniük kell a vámokat. Ugyanez viszont nem elvárt az adott partner részéről.

Annak ellenére, hogy az EU továbbra is Törökország legfontosabb kereskedelmi partnere, a pozíciója gyengült bizonyos stratégiai szektorokban. Az ellátási láncok integrációja például csökkent. Ennél nagyobb probléma, hogy az unió részesedése a Törökországba importált kritikus nyersanyagok, az energia és a csúcstechnológiai termékek piacán is kevesebb lett. Az előbbi kettő török importjában jelenleg Oroszország a domináns, míg Kína vezet a csúcstechnológiai termékek tekintetében.

Ankara EU-ba irányuló energiaexportja jelentősen nőtt. 2016 óta Törökországnak az orosz és azeri kőolajtermékek tranzitországaként betöltött szerepe az EU-ba irányuló energiakivitel folyamatos növekedését eredményezte – ez a tendencia Oroszország Ukrajna teljes körű inváziója után jelentősen felgyorsult. Törökország elsősorban orosz, de azeri és iraki kőolajtermékeket is importál, amelyeket „török keverék” néven átcímkézve újraexportál az EU-ba.

Az unió a törökországi FDI-k legjelentősebb forrása és a török külső adósságállomány legnagyobb birtokosa. Az összes befektetett tőke tekintetében viszont az amerikai és kínai összegek meghaladják az európait. Az elmúlt években a nyugati invesztorok érdeklődése megcsappant Törökország iránt, ennek az oka a világgazdaság lelassulása mellett a Covid–19-járvány, valamint az ukrajnai háború kirobbanását követő szűkösebb pénzügyi körülmények voltak. Ezek mellett a rekordmagasságú infláció és a belpolitikai bizonytalanságok miatt szintén kevésbé volt vonzó célpont a beruházások számára.

A politikai befolyás szempontjából az EU a második helyre került az index alapján, Oroszország mögé. A kereskedelempolitikát nézve viszont Törökország kapcsolata az unióval a legszorosabb, köszönhetően a vámuniónak, amely mélyebb szabályozási és gazdasági közeledést tesz lehetővé. Ezt erősítették az EU-ból Törökországba irányuló jelentős fegyverszállítások.

Míg az Egyesült Államok korábban a második legszorosabb kapcsolatot fenntartó nagyhatalom volt Törökországgal, jelenleg alacsonyabb szintű, mint az EU, és jellemzően Kínáénál is gyengébb. Ez a folyamat az USA geopolitikai prioritásainak átrendeződését, a külpolitikai nézetkülönbségek szélesedését, valamint Törökország közvetítői szerepvállalását tükrözi, amely erősíti a stratégiai autonómiáját.

Déli szomszédság

A déli szomszédság államai szintén az EU-hoz kötődnek a legszorosabban a geopolitikai erők közül. A tanulmány Algériát, Egyiptomot, Izraelt, Jordániát, Libanont, Marokkót, Palesztinát és Tunéziát vizsgálta.

Marokkónak a legerősebb az EU-s összekapcsolódottsági pontszáma, több mint 80, a legalacsonyabb pedig Libanoné (körülbelül 35). A térségben egyre erősödik a kínai és az orosz befolyás, miközben 2021 óta Amerika visszaszorul.

A kereskedelemben a legszorosabb az összefonódás, különösen a termék- és a szolgáltatáskereskedelem terén – a high-tech árucikkek esetében azonban itt is Kína a domináns. Izraelen kívül – ahol az USA – az EU pénzügyi befolyása a legerősebb: a régió erősen függ az uniótól a külső adósságállomány tekintetében. Ugyanez elmondható az FDI-kről is. A szabadkereskedelmi megállapodásokban is az EU a legambiciózusabb a térségben. A kereskedelmi integráció előmozdítása terén szintén sokat tett az unió, miután a régió minden országával társulási megállapodást (AA) kötött.

Ezek a korlátozott kereskedelmi egyezmények csak az ipari termékekre terjednek ki, de idővel némelyiket kibővítették egyes mezőgazdasági és halászati árucikkekreis. Ugyanakkor a kiterjesztett AA-k sem biztosítanak teljes vámmentes hozzáférést az uniós piachoz a déli szomszédság agrár- és élelmiszeripari termékei számára. Az egyetlen kivétel Palesztina.

A kereskedelmi megállapodások frissítését nagyrészt a déli szomszédság országainak ellenállása hátráltatta. Mivel a régió jelentős kereskedelmi hiánnyal küzd az EU-val szemben, nem volt érdekelt a további liberalizációban, inkább a hazai iparágakat igyekezett védeni. Ugyanakkor a megrekedt folyamat az Európai Unió változó prioritásait is tükrözi. Az arab tavasz és a szíriai háború nyomán fokozódó politikai instabilitás nagyobb migrációs hullámokat indított el, amelyek kezelését az EU elsődleges célnak tekintette, emiatt a stratégiája a régióban a hosszú távú céloktól a rövid távú válságkezelés irányába tolódott el. Ezek mellett az unió a fegyver- és katonaieszköz-kereskedelemben is élen jár, de a monetáris és a költségvetési politika szinkronizációja gyengébb – ebben az Egyesült Államok erősebb.

A térség második legerősebb befolyással büszkélkedő szereplője az USA – kivéve Izraelt, ahol az első. Termékimport tekintetében viszont lemarad Kína, zöldmezős beruházások területén pedig az EU mögött. A dollár vezető szerepe ugyanakkor érzékennyé teszi az unió déli szomszédságát az amerikai monetáris politika lépéseire.

Kína befolyása pedig egyre növekszik, amiben jelentős szerepet játszanak az infrastrukturális beruházások, különösen a BRI-projektek.

Ösztönzés a reformokra

Az EU-nak van továbbra is a legerősebb befolyása a szomszédságában, de ennek a mértéke csökken, miközben Kínáé és Oroszországé erősödik. Az unió kereskedelmi súlya mérséklődik (2. ábra), különösen a csúcstechnológiai szektorban, amelyben Kína erős alternatívákat, illetve versenyelőnyt tud felmutatni. Az EU vezető szerepét a pénzügyi (3. ábra) és fejlesztési forrásokban, valamint a Nyugat-Balkánon és Kelet-Európában még őrzi, de gazdasági jelenlétét nem sikerült tartós politikai befolyássá (4. ábra) váltania. A régió országai ügyesen egyensúlyoznak több nagyhatalom között, így az Európai Unió nem képes kizárólagos vonzó ajánlatokkal fellépni. A jelentés szerint az EU-nak tudatosabban és stratégiailag kell használnia kereskedelmi, pénzügyi és intézményi eszközeit, ha meg akarja őrizni szerepét a versengő geopolitikai átrendeződés közben.

A tanulmány szerint

az uniónak alapvetően újra kell gondolnia szomszédságpolitikáját, mert a régió olyan geopolitikai versenyterületté válik, ahol Kína infrastruktúrával és pénzügyi eszközökkel, Oroszország nyomásgyakorlással és háborús fenyegetéssel, az USA pedig részleges kivonulással alakítja a folyamatokat.

A WIIW több szempont alapján fogalmaz meg javaslatokat, amelyek jó irányba indíthatják el a reformokat.

Stratégiai szomszédsági elköteleződés

• Jelentősen növelni kell az uniós infrastrukturális beruházásokat (energia, közlekedés, digitális kapcsolódás), a Global Gateway keretében.

• Olyan keretrendszerre van szükség, amely támogatja a kkv-k exportképességét, különösen az agrár- és élelmiszeripar, a tiszta technológiák és a textilipar területén.

• Célzott iparági támogatások az autó-, az agrár- és élelmiszer-, illetve a textiliparban az ellátási láncok rugalmasabbá tétele érdekében.

• Zöld- és digitális koalíció: közös klíma- és digitális kereskedelmi intézkedések.

• A KAP reformja a szomszédsági agrárexport diverzifikációja érdekében.

• Egyszerűbb, átláthatóbb hozzáférés az uniós forrásokhoz.

Stratégiai rivalizálás kezelése

• Oroszországgal szemben: a tanulmány egy fokozatos bővítési modell kialakítását javasolja a Nyugat-Balkán, Ukrajna és Moldova számára. Emellett Ukrajna bevonását az uniós védelmi kezdeményezésekbe és az orosz gazdasági nyomás elleni „hibrid védekezési” mechanizmusok kialakítását.

• Kína kihívására: fontos, hogy az EU versenyképes alternatívát kínáljon a kínai hitelekkel és infrastruktúrával szemben, ezért ennek szellemében alakítsa át a szomszédságra vonatkozó beruházási stratégiát. Kiemelt fókuszt kell fordítani az innovációra, a nyersanyagokra és a digitális infrastruktúrára.

• Az USA visszavonulása tekintetében az EU-nak nagyobb felelősséget kell vállalnia a szomszédság stabilizálásában bővítési ösztönzőkkel, infrastrukturális finanszírozással és stratégiai kommunikációval.

Ágazati stratégiák

• Kereskedelem: az ideiglenes vámkedvezményeket tartós megállapodásokká kellene átalakítani. Az ellátási láncok stabilitását kereskedelmi folyosókkal lehetne megteremteni, miközben rugalmas együttműködési kereteket kell biztosítani a partnerségre vagy csatlakozásra törekvő országok számára. A stratégiai igazodás érdekében kereskedelmi ösztönzők használata is meggondolható.

• Pénzügyek: a szomszédsági befektetésekre külön garanciaalapot kellene létrehozni az Európai Beruházási Bank (EIB) keretében. Biztosítani kell az EU-s forrásokhoz való egyszerűbb hozzáférést, miközben a tőkepiaci integráció előmozdítására is szükség van.

• Politika: a szabályozási folyamatokba nagyobb mértékben be kell vonni a szomszédsági országokat és támogatni az EU-s sztenderdekhez való fokozatos igazodásukat. A nem vámjellegű akadályok rugalmasabban, a partnerek fejlettségéhez igazítva kezelendők, a szankciókat pedig átláthatóbb, arányosabb módon érdemes alkalmazni, visszafordítható mechanizmusokkal. Az uniós programok láthatósága és kommunikációja is erősítésre szorul.

A tanulmány szerint tehát az EU-nak át kell állnia a pusztán technokrata megközelítésről egy tudatosan stratégiai, politikailag határozottabb szomszédságpolitikára. Az ajánlások szerint a kereskedelmi, pénzügyi és szabályozási eszközöket összehangoltan, és geopolitikailag céltudatosabban kell használni, hogy az Európai Unió ne veszítse el meghatározó szerepét a Nyugat-Balkánon, Kelet-Európában, a déli szomszédságban és Törökországban.

A teljes tanulmány itt olvasható.

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime