Miközben Németország ipara a saját energiapolitikájába fullad bele, Magyarország a külföldi befektetők egyik legvonzóbb célpontjává vált. A kedvező adókulcsok, az olcsó energia és a pragmatikus gazdaságpolitika olyan környezetet teremtett, ahol a világ legnagyobb vállalatai szívesebben telepednek meg, mint az átpolitizált szabályok súlya alatt roskadozó Nyugat-Európában.

Az elmúlt évtizedben kevés ország váltott ki annyi indulatot az európai politikai elit körében, mint Magyarország. Orbán Viktor miniszterelnök rendre szembement Brüsszel diktátumszerű, kényszerített konszenzusaival, legyen szó migrációról, energiapolitikáról vagy a civil szervezetek szerepéről. Budapest mindenben következetesen más irányt mutatott. Ahogyan Thomas Kolbe közgazdász fogalmaz friss publicisztikájában: „Ha Brüsszel A-t mond, Orbán B-vel válaszol”.

Az ideológiába fulladó uniós és német mainstream sajtó ezt gyakran illiberális elhajlásként, sőt autokratikus kísérletként írja le. A kormány szinte minden belpolitikai döntését komoly vizsgálatnak veti alá, és tesz róla, hogy a „felháborodást” folyamatosan a felszínen tartsa, többet foglalkozva az „apró” Magyarországgal, mint az egész kelet-európai térséggel.

Ám a tőke – amely nem érzelmi, hanem racionális döntéseket hoz – másként ítél.

Az évek során Magyarország igazi tőkemágnessé vált – beleértve a több milliárd eurós vállalati befektetéseket is. A számok önmagukért beszélnek. 2024-ben Magyarország mintegy 10 milliárd eurónyi közvetlen külföldi befektetést vonzott be, amelynek közel 80 százaléka Ázsiából, főként Kínából, Japánból és Dél-Koreából érkezett. Ez újabb kritikai ponttá vált Von der Leyen bizottsága számára. Budapestet azzal vádolják, hogy a kínai befolyás kapujaként szolgál Európában. Az az egyszerű tény, hogy Magyarországnak döntő előnyei vannak más európai országokkal szemben, soha nem tűnik fel Brüsszelben.

Nem véletlen, hogy a világ autóiparának nagyágyúi – köztük az Audi, a Mercedes, a BMW – mind Magyarországon építik elektromos jövőjüket, miközben Németországban a bürokrácia és a magas energiaköltségek elfojtják az innovációt.

Az óriási hazai adóssággal küszködő autóipari beszállító, a ZF Friedrichshafen Magyarországot választotta utolsó menedékének, akárcsak a ThyssenKrupp vagy a Bosch. Az Audi győri összesített beruházásai meghaladják a 8 milliárd eurót, és a régió legnagyobb munkaadójává vált. Ugyanez igaz a kecskeméti Mercedesre is: 1 milliárd eurót költöttek az e-mobilitási gyártás bővítésére, ami 4400 új munkahelyet teremtett. A BMW Debrecenben 2 milliárd eurót fektetett be, 2000 munkahelyet teremtett és egy teljes beszállítói értékláncot hozott létre. Az elektromos forradalom, amelyet Németország bürokratikus kényszerrendeletekkel próbált meg sikertelenül elérni, most bontakozik ki Magyarországon – sokkal jobb körülmények között. Kolbe szerint: aki látni akarja Németország ipari jövőjét, annak Magyarországra kell utaznia.

Jobb, mint otthon

A vonzerő hátterében nem csupán az áll, hogy Budapest pragmatikusan ragaszkodik az orosz gázhoz, miközben Berlin politikai hitvitát csinál az energiából. Magyarország az egykulcsos, 9 százalékos társasági adójával, az alacsony iparienergia-áraival és a képzett munkaerővel (az oktatási rendszer igazodik a modern ipari vállalatok igényeihez) kínál alternatívát. A szabályozási környezet kiszámíthatóbb, mint a brüsszeli jogszabálygyárban, a kormány iparpolitikája pedig nyíltan hirdeti: támogatja a külföldi beruházásokat ahelyett, hogy akadályozná azokat.

Orbán paradoxona éppen ebben rejlik: miközben a brüsszeli kézivezérlésű országok a nem létező magyar válságról beszélnek, a befektetők a pragmatizmusukkal szavaznak, és Magyarországot választják.

A brüsszeli és berlini szabályozási megszállottság, valamint Magyarország üzletbarát politikája közötti éles ellentét valószínűleg felgyorsítja a tőkekiáramlást Németországból – véli Kolbe, hozzátéve: ideális esetben Magyarországnak tükröt kellene tartania a német döntéshozók elé. Ha az uniós vezetők valóban a versenyképességet szeretnék megőrizni, akkor Magyarország példáját nem büntetniük kellene, inkább tanulmányozniuk illene. A gazdaság ugyanis nem a politikai nyilatkozatok, hanem a működő gyárak, az olcsó energia és a kiszámítható környezet talaján virágzik.

Az ideológiai színház Európában egyre drágább luxus. Magyarország a brüsszeli elit támadásai ellenére a pragmatizmusa révén ma már sokkal nagyobb hatást gyakorol a kontinens gazdasági térképére, mint azt bárki gondolta volna tíz évvel ezelőtt. A vállalatok ítélete pedig világos: inkább Budapest, mint Brüsszel.

***

Fotó: Orbán Viktor/Facebook