A szövetségi kormány leállása (shutdown) nem valamiféle teljes sötétbe borulást jelent, hanem egy törvényi automatikus féket, ami akkor lép életbe, amikor nincs érvényes költségvetési felhatalmazás a kiadásokra. Ennek hátterében az 1884-es, és ma is hatályos szövetségi hiánytilalmi törvény áll, ami tiltja a pénz elköltését kongresszusi jóváhagyás nélkül, és kimondja, hogy ha nincs elfogadott éves költségvetési törvény vagy átmeneti finanszírozás, akkor a nem nélkülözhetetlen tevékenységek megállnak, az alapvető (élet- és vagyonvédelem, közbiztonság) feladatok viszont folytatódnak. És bár a republikánusok mindkét törvényhozói házban többségben vannak, a szenátusban az egyszerű többség nem elegendő, sok esetben háromötödös szükséges, vagyis jelen helyzetben legalább hét átszavazásra van szükség. 

Krónikus időzavar  

Az Egyesült Államokban régóta rendszerszintű problémát jelent a büdzsé határidőre való elfogadása: 1981 óta ez a 15. kormányzai leállás és utoljára 1997-ben fordult elő, hogy a költségvetési törvény október 1-jéig hatályba lépett, azóta az évkezdéskor szinte mindig átmeneti finanszírozásokra és gyakran több törvényt egybeszerkesztő csomagokra támaszkodtak, ami a politikai zsarolás eszközévé teszi a határidőket. Ez megmagyarázza, hogy 2019 után mostanáig miért nem volt leállás: a kongresszus ugyanis rendre az utolsó pillanatos megoldásokkal sikerült elkerülniük a tényleges leállást, most azonban a viták (főleg az egészségüggyel kapcsolatosak) megakasztották a kétpárti megállapodást. 

A Fehér Ház és a kongresszusi vezetők ugyan a határidő előtt egyeztettek, de a sarkalatos egészségügyi kérdésekben nem sikerült kompromisszumot kötniük, az elsősorban az Obamacare-ként ismert Affordable Care Act pandémia idején kibővített prémiumtámogatásokról és a Medicaid-vágásokról. A demokraták ugyanis ehhez kötötték a rövid távú finanszírozást, mondván: ha az év végéig rendezetlenül hagyják az ügyet, az 2026-ban prémiumár-robbanással fenyeget, míg a republikánus vezetés szerint a demokraták az „illegális bevándorlóknak” akarnak százmilliárdokba kerülő ellátást adni.  

A leállás következtében a nélkülözhetetlen (élet- és vagyonvédelem, légiirányítás, határőrizet) feladatok folytatódnak, de sok állami munkavállaló fizetés nélkül kénytelen dolgozni, míg a „nem nélkülözhetetlen” területeken tömeges kényszerszabadságokra és ideiglenes hivatalbezárásokra kerül sor. Bár a postán (USPS) nincs fennakadás, mert külön finanszírozásból működik, a statisztikai, engedélyezési, kutatás-fejlesztési szolgáltatások és a bírósági eljárások késhetnek, illetve szünetelhetnek. Egyes becslések szerint a gazdaság teljesítménye heti több milliárd dollárral csökkenhet, ha a jelenlegi politikai patthelyzet hosszabbra nyúlik. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a 2019-es leállás után a Kongresszusi Költségvetési Hivatal 3 milliárdos GDP-veszteséget állapított meg, és a hosszú távú mellékhatása sem volt elhanyagolható. 

Narratívaháború 

A Fehér Ház a kialakult helyzetért a demokratákat okolja, ők viszont azt állítják, hogy a republikánusok javaslata elkerülné az egészségügy költségvetési kockázatainak azonnali rendezését, bár a valódi tét inkább az Obamacare-támogatások kifutásának megakadályozása. A feszültséget tovább emelik a végrehajtás kemény hangú üzenetei és egyes pénzügyi lépések, amelyek új szintre emelik az egész politikai vitát. Trump például már most tömeges kirúgásokat lengetett be az eddigi 25 ezer főn felül, akiket idén kényszerrel távolítottak el a kormányzati munkakörükből. Eközben az adminisztráció az év végére továbbra is kb. 300 ezer fős leépítést céloz meg, amelyből eddig több mint 200 ezer már megvalósult, nagy részük közös megegyezéssel (buyouttal) és az üresedések be nem töltésével.  

A következő napok kulcsszava a „türelem” lesz: 2018–2019 óta tudjuk, hogy bár a kormányzat képes hetekig félgőzzel működni, ez napról napra többe kerül a gazdaságnak és a közszolgáltatások igénybe vevőinek, miközben a helyzet súlyos politikai árat követel. Ha az alku gyorsan létrejön, a tényleges kár mérsékelt maradhat, ám amennyiben elhúzódik, akkor a megosztottság tovább nőhet a kongresszusi frakciók között és a végrehajtás során. A megoldás valószínűleg egy olyan átmeneti finanszírozás lesz, amely meghatározott ideig fenntartja a kormányzati működést, miközben keretet ad az Obamacare-támogatásokról és a kiadási plafonokról szóló alkuhoz. 

Kapcsolódó: