Bár az iráni tisztviselők januárban megerősítették, hogy megrendeléseket adtak le az új, komolyabb képességű Szu–35-ös vadászgépekre, most a helyi lapok azt írták, hogy az iráni légierő új MiG–29-es repülőgépeket kapott Oroszországtól.

Ez Irán fegyveres erőinek első vadászgépbeszerzése az 1990-es évek eleje óta. A repülőgépek megérkezése a Siráz Légibázisra találgatásokra ad okot arról, hogy ezek a MiG–29-esek mennyire forradalmasíthatják az ország harci flottájának képességeit.

Januárban, közvetlenül az Irán és Oroszország közötti átfogó stratégiai partnerségi megállapodás aláírását követően, az irániak még a lényegesen nagyobb és hosszabb hatótávolságú Szu–35-ös vadászgépek megrendeléséről nyilatkoztak. Persze ekkor sem zárták ki több MiG–29-es beszerzését, hiszen ezek beszerzési és üzemeltetési költségei jóval alacsonyabbak.

Sokatmondó az is, hogy a minderre három hónappal az után került sor, hogy Iránt nagyszabású izraeli légitámadás érte, amit az Egyesült Államok és a nyugati blokk más államai is támogattak. Ezek során az iráni légierő lényegében csődöt mondott az ország légterének védelmében.

A Szu–35-ös komoly sikereket ért el az ukrajnai háborúban Korábban 200 repülőgép gyártását várták, amelynek a fele külföldre ment volna, de 2022 óta lényegesen többet szállítanak az orosz légierőnek. Sok vásárlót a nyugati gazdasági szankciók fenyegetései tántorítottak el, Egyiptom és Indonézia is felfüggesztette megrendeléseit az ilyen fenyegetések miatt. Kína jelenleg a Szu–35-ös egyetlen külföldi üzemeltetője, bár mindössze 24 gépet szerzett be, amelyeknél különösen az eltérő harci kiképzés és a beszerzési megállapodással járó technológiaátadás az értékes. A meg nem erősített jelentések szerint Irán 64 Szu–35-ös megvételét tervezi, amiből több mint két tucat exportra konfigurált gépet már legyártottak.

A MiG–29-est mint közepes súlyú, negyedik generációs vadászgépet a hidegháború utolsó éveiben fejlesztették ki. A modern változatokat azóta „4+ generációs” szintre korszerűsítették, többek között fázisvezérelt radarok, digitális (üveg) pilótafülkék, modern avionikai rendszerek, például fejlett adatkapcsolatok.

Az iráni légierő 1990-ben kétszázadnyi MiG–29-est szerzett be, azonban a nagyobb volumenű beszerzési tervek meghiúsultak a Szovjetunió felbomlása, valamint a Nyugat sikeres nyomásgyakorlása miatt, amely Moszkvát és egyes utódállamokat elrettentett attól, hogy fejlett haditechnikát adjanak el a perzsa országnak.

Az elmúlt 35 évben szolgálatba álló iráni MiG–29-esek már gyakorlatilag elavultnak tekinthetők, így nagy valószínűséggel a most leszállított gépeket korszerűsítették, hogy harcászatilag hatékonyabbak legyenek, mint a korábban rendszeresített szovjet változatok.

Várhatóan az iráni légierő számára viszonylag zökkenőmentes lesz az átállás a modernizált MiG–29-esekre, mivel 2023 szeptemberétől már kaptak Jak–130 típusú kiképzőgépeket Oroszországtól. Ezeket ideálisnak tartják arra, hogy a pilótákat felkészítsék a 4+ és az ötödik generációs vadászgépek kezelésére.

A modernizált MiG–29-esek karbantartása nagyrészt megegyezik a hidegháborús korszakból származó régebbi modellekével.

A Szu–35-össel ellentétben – amelyre sokan várakoznak, többek között az orosz védelmi minisztérium vagy Algéria – a MiG–29-esek viszonylag gyorsan leszállíthatók. A modern MiG–29M változatokra jelenleg nincsenek ismert megrendelések, amelyek lefoglalnák a gyártósorokat, ráadásul Oroszország több száz viszonylag új ilyen gépet tárol, amelyek közül sok összeszerelésre vár, vagy korszerűsíthető „4+ generációs” konfigurációra, mint a MiG–29SMT vagy a MiG–29UPG. Az utóbbit India rendelte meg még 2020-ban.

Bár a MiG–29-esek képességei elmaradnak a Szu–35-ösökétől vagy az izraeli légierő flottájának elitjét alkotó F–35-ösökétől, a modernizált változatai várhatóan fel tudják venni a versenyt az izraeli flotta gerincét alkotó F–16I és F–15A/C/I vadászgépekkel. Nagyobb mennyiségű bevetésük esetén ugyanis ezek gyökeresen megváltoztathatják a két állam közötti légi erőviszonyokat.

Készülődés az új összecsapásra?

Persze megszokott, hogy egy állam fegyverkezik, Irán esetében azonban többen figyelmeztetnek, hogy sokkal többről lehet szó. Például Glenn Diesen professzor podcastjában Douglas Macgregor ezredes azt állítja, hogy az Egyesült Államok és Izrael már meghozta a döntést egy újabb háborúról Irán ellen, amely 1-2 hónapon belül bekövetkezhet.

A két szakértő világértelmezésében az USA és az EU gazdaságilag és politikailag gyengül, miközben a globális dél megerősödik. A világ pedig távolodik az amerikai hegemóniától, és olyan multipoláris erőcentrumok alakulnak ki, mint Kína, Oroszország, Irán, India vagy Dél-Amerika.

Douglas Macgregor – amerikai katonai stratégiai szakértő, nyugalmazott ezredes. 2020-ban Trump elnök tanácsadóként alkalmazta a védelmi minisztériumban. Politikai kommentátorként gyakran kritizálja az amerikai külpolitikát, különösen a NATO és Ukrajna kapcsán.
Glenn Diesen – norvég politológus, a Délkelet-norvégiai Egyetem professzora. Kutatási területe az orosz külpolitika, a geopolitika és az eurázsiai integráció. Aktívan publikál a multipoláris világrend és a nyugati hegemónia hanyatlása témakörében.

Az ezredes szerint a konfliktus kiújulása előrehaladott tervezési fázisban van, és a célja, hogy megelőzze Irán nukleáris képességeinek kiépülését és gyengítse a regionális befolyását.

Douglas Macgregor úgy látja, hogy ez elsősorban Izrael számára fontos, mivel az USA támogatása gyengülőben van, különösen a zsidó állam belpolitikai instabilitása miatt. Az izraeli vezetés attól tart, hogy a következő amerikai kormányzat már nem lesz hajlandó támogatni egy Irán elleni háborút, ezért „most vagy soha” alapon készülnek a katonai akcióra.

A helyzetet bonyolítja, hogy Irán és Oroszország stratégiai megállapodását már mindkét ország ratifikálta, ami a technológiai transzferen (pl. radar, légvédelem), a kiképzési támogatáson vagy az esetleges közös hadgyakorlatokon kívül megerősíti Irán védelmi képességeit, különösen egy izraeli vagy amerikai támadás esetén.

Az esetleges háború következményeire is felhívták a figyelmet, mivel az könnyen regionális konfliktussáeszkalálódhat, amelybe Oroszország, Kína, Pakisztán és más muszlim országok is belekeveredhetnek. A Hormuzi-szoros lezárása esetén a világ olajellátásának 20 százaléka kerülne veszélybe, ami globális gazdasági válságot okozhat, illetve az USA közel-keleti katonai jelenléte (például a 40 ezer katona a Perzsa-öbölben) könnyen célponttá válhat.

Kapcsolódó: