Korai támogatása és stratégiai földrajzi elhelyezkedése ellenére Ankara nem tudott érdemi helyet biztosítani magának Kína Egy övezet, egy út kezdeményezésében. Ennek okait Cansu Yiğit török újságíró boncolgatta a The Cradle portálon.
A Törökország külpolitikai irányvonaláról szóló viták szeptemberben újra fellángoltak, amikor Devlet Bahçeli, a Nemzeti Mozgalom Pártjának (MHP) vezetője felvetette a „TRC-szövetség” – egy háromoldalú blokk Törökország, Oroszország és Kína között – ötletét .
Devlet Bahçeli és pártja a török politikai paletta jobb szélén helyezkedik el. Ideológiája a török nacionalizmusra, az állam biztonságának védelmére és a keményvonalas antiterrorista politikára épül. A politikus a hírhedt Szürke Farkasok nevű nacionalista ifjúsági szervezet alapító tagja volt. Bár korábban élesen bírálta Recep Tayyip Erdoğant, 2018 óta az MHP az AKP-val közösen alkotott választási szövetségben (Népi Szövetség – Cumhur İttifakı) támogatja az elnök politikáját, így Bahçeli kulcsfontosságú szövetségese lett Erdoğannak a parlamentben.
Az Ankara által megszokott Nyugat-központú pályával szembeni alternatív javaslatot Recep Tayyip Erdoğan török elnök gyorsan elutasította, még akkor, amikor az Egyesült Államokban tartózkodott az ENSZ-csúcstalálkozón, miközben találkozott Donald Trump amerikai elnökkel az Ovális Irodában. Egy riporteri kérdésre válaszolva a TRC-szövetség javaslatával kapcsolatban – látszólag nem tudva Bahçeli felvetéséről – gúnyos hangon azt mondta: „reméljük a legjobbat”.
Bár Törökországban a NATO-tagságuk miatt széles körben utópisztikusnak tartják az ilyen javaslatokat, mégis visszatérő motívumként gyakran megjelennek. A BRICS-hez való csatlakozás vagy az Eurázsiához való közeledés rutinszerűen megjelenik a belpolitikai napirenden, hogy aztán el is halványuljon. Ugyanezt a mintát látja Cansu Yiğit, mikor Ankara részvételéről ír a kínai Egy vezet, egy út kezdeményezésben (BRI).
A kihasználatlan stratégiai folyosó
Ha rátekintünk a Kína által javasolt Középső Folyosóra, abból Törökország kihagyhatatlannak látszik. Az eurázsiai ország ott volt a BRI legkorábbi támogatói között, és 2010-ben Kínával stratégiai együttműködési megállapodást írt alá, majd 2012-ben és 2019-ben a két ország között magas szintű látogatásokra is sor került. 2015-ben Törökország hivatalosan is csatlakozott a BRI-hez, és összehangolta a Középső Folyosót érintő saját infrastrukturális vízióját Pekingével. Hamarosan olyan kulcsfontosságú logisztikai projektek következtek, mint a Baku–Tbiliszi–Karsz-vasútvonal (amely 2017-ben készült el), valamint az Isztambult és Hsziant összekötő tehervonati folyosó (Kazahsztánon, Azerbajdzsánon és Grúzián keresztül). Kínai tőke áramlott az Ankara–Isztambul nagy sebességű vonatba, az isztambuli repülőtér metrójába és az Isztambul európai oldalán lévő kumporti kikötőbe is.
Ez a kezdeti lendület azonban gyorsan alábbhagyott. 2023-ra a kínai befektetések gyakorlatilag leálltak, az országban a Globális Fejlesztéspolitikai Központ (GFDC) adatai szerint semmilyen BRI-vel kapcsolatos elköteleződést nem regisztráltak. Míg Peking Nyugat-Ázsiában és Afrikában terjeszkedett, Törökország részesedése a globális BRI-befektetésekből mindössze 1,3 százalékra esett.
Ezermilliárd dolláros projekt Ankara nélkül
A BRI-beruházások és -építési szerződések értéke 2013 és 2023 között világszerte meghaladta az 1,05 ezermilliárd dollárt, és csak 2025 első felében 1,3 ezermilliárdra ugrott, meghaladva a 2024-es egész éves összeget. Szaúd-Arábia, Irak, az Egyesült Arab Emírségek és Indonézia a fő kedvezményezettek közé került, Kazahsztán 23 milliárd dollárnyi új beruházást vonzott 2025 elején, ezzel szemben Törökország – az infrastrukturális potenciálja és az összeköttetési ambíciói ellenére – továbbra is feltűnően hiányzik ebből a tőkeáramlásból.
Ennek elsődleges oka a gazdasági instabilitás. A magas infláció, a valuta leértékelődése és a tartós makrogazdasági volatilitás ugyanis visszaveti a befektetői bizalmat. Az OECD 2025-ös gazdasági áttekintése megjegyzi, hogy „az 50 százalék feletti infláció és az erősen leértékelődő valuta aláásta a befektetői bizalmat. Makrogazdasági stabilitás nélkül a hosszú távú közvetlen befektetések továbbra is korlátozottak maradnak”.
Nincs technológia, nincs bizalom
Vagyis Ankarának nem sikerült nagy értékű BRI-projekteket vonzania, ehelyett a kínai tőke nagy része az olyan alacsony technológiai igényű ágazatokba áramlik, mint a kiskereskedelem, a bányászat és a könnyűipar. A technológiatranszferrel és az ipari fejlődéssel kapcsolatos remények még nem váltak valóra, úgy tűnik, mintha Ankara nem teljesítené teljes mértékben a BRI befektetéseivel kapcsolatos elvárásokat.
Természetesen a törökök is csalódottak, hiszen nekik ígérték a legnagyobb BRI-költségvetési keretet egy 2017-es kínai csúcstalálkozón. A javasolt Edirne–Kars gyorsvasúti projekt, amelynek célja Törökország középső folyosójának felújítása volt, nem haladt előre, bár ennek talán nem is politikai, inkább gazdasági okai voltak.
A politikai bizalom azonban továbbra is kérdéses. Jang Csen, a Sanghaji Egyetem Török Tanulmányok Központjának igazgatója ezt azzal indokolta, hogy a szeparatista kelet-turkesztáni (ujgur) szervezetek szabadon működnek Törökországban. Márpedig a török kormány Csen szerint ígéretet tett Kínának, hogy leállítja ezek tevékenységét, amelyekre Kína terrorszervezetként tekint. Bár a törökök kemény kijelentéseket tettek, a kínaiak azt látják, hogy ezek a szervezetek továbbra is folytatják az akcióikat.
Az ujgur szeparatizmussal szimpatizáló török politikusok nyilatkozatai mellett a NATO-tagság is kétségeket vet fel.
Kína ugyanis nem hiszi, hogy egy NATO-tagállam teljesen független döntéseket hozhat a nemzetközi kapcsolatai terén, és aggályai vannak a Türk Államok Szervezetéhez fűződően is, amelyben Ankarának vezető szerep jut. Kína számára kérdés, hogy Törökország Közép-Ázsiában egyszer csak nem válik-e versenytárssá. A szervezet identitása nem változik-e Kína-ellenessé? És vajon a török nyelvet beszélő népek egyesülése az ujgurok pártfogásához vezethet-e? Mindezek miatt Kína figyel, és gyanakvással tekint Ankara minden lépésére Közép-Ázsiában.
A hivatalos „stratégiai partnerség” ellenére a bizalom továbbra is gyenge, a politikai kapcsolat pedig nem vált gazdasági együttműködéssé.
A nyugati függőség csapdája
Hasan Çapan, a Törökország–Kína Barátság Alapítvány vezetője számára Törökország tartós, Nyugattal szembeni alárendeltsége továbbra is a fő probléma:
„Jelenleg NATO-tagok vagyunk, a Nyugattól függő külpolitikát folytatjuk az EU-csatlakozás álma miatt, és ez az irányvonal nagyrészt folytatódik. Ez azonban megakadályozza, hogy Törökország teljes mértékben Ázsia felé forduljon.”
Szerinte – és véleményében sok török osztozik – a BRICS-hez vagy a Sanghaji Együttműködési Szervezethez (SCO) való csatlakozás nem pusztán szimbolikus. Abban reménykednek, hogy az ország jövőbeli szövetségei az ázsiai és nyugat-ázsiai nemzetekkel ellensúlyozni fogják a Nyugat erőforrás-fosztogatását és a tömeges civil halálesetek miatti hallgatást.
Çapan szerint „a Nyugat rivális kezdeményezései, a különböző régiókban teremtett instabilitás, valamint az olyan fejlemények, mint az ukrán–orosz háború, bonyolítják e kezdeményezés előrehaladását. A legutóbbi fejlemények – különösen a megszálló állam agresszív álláspontja és a Nyugat feltétel nélküli támogatása – szintén hatással lehetnek a BRI-re. Emiatt elkerülhetetlennek tűnik, hogy Kínának ki kell dolgoznia egy a multipoláris korszakkal összhangban lévő stratégiát, ellenkező esetben a régióban zajló geopolitikai átalakulások még nehezebbé teszik a projekt megvalósítását”.
A török dilemma
A kialakulóban lévő multipoláris korszakban Törökország vagy vonakodik, vagy képtelen elszakadni a nyugati kötődésétől, ami elriasztja Kínát és a kínai befektetéseket. Bahçeli kijelentései talán visszhangra találnak a török nacionalistáknál, de Pekingben és a globális dél más országaiban az ilyen megjegyzések megerősítik azt, hogy Ankara egy kiszámíthatatlan partner. A Kínával fennálló bizalmi válság feloldása nélkül Törökországot továbbra is elhanyagolják, és helyette inkább stabilabb, kiszámíthatóbb befektetési célpontokat keresnek.
Kapcsolódó:
