Az Egyesült Államok szerint a tajvani félvezetőipar többé nem garancia a sziget biztonságára, inkább egy újabb probléma Washington számára. Trump úgy véli, a gyártás Amerikába költöztetése megoldaná a problémát.

Növekszik az aggodalom Tajvanon Howard Lutnick amerikai kereskedelmi miniszter napokban adott interjúja után, amelyben a tárcavezető immár kormányzati szinten erősítette meg Washington szándékát a szigetországi biztonsági partnerséggel kapcsolatban. Tette mindezt úgy, hogy egyébként a tajvani chipgyártás kapcsán fogalmazta meg a gondolatait.

Lutnick nem kertelt sokat. Mint mondta, az amerikai gazdasági és hadiipari érdekeket az szolgálná a legjobban, ha Tajvan a világ legfejlettebb technológiai chipgyártásának 50 százalékát az Egyesült Államokba helyezné át. Amennyiben ez nem történik meg, Washington nem tudja garantálni, hogy megvédi a szigetet egy kínai támadástól.

A nyílt revolverezési kísérlet a tajvani szilíciumpajzs elméletét döntheti romba. Tajvan éppen azáltal érezte valamelyest védve magát egy lehetséges kínai inváziótól, hogy technológiai csúcstermékeinek gyártását soha nem engedte ki az országból, így biztosítva, hogy a chipkereskedelem ellátási láncának esetleges összeomlása miatt aggódó Egyesült Államoknak és szövetségeseinek érdekében álljon akár fegyveres erővel is megvédeni őt.

Az amerikai kormányzat azonban újragondolta a Tajvannal kapcsolatos politikáját, és az America First jegyében igyekszik beilleszteni azt a Trump-féle, pénzügyi alapon működő külpolitikai rendszerbe. Ahogyan Lutnick fogalmazott: a csúcstechnológiás chipgyártás tajvani koncentrációja immár az Egyesült Államok számára jelent sebezhetőséget, nem pedig Tajvannak biztonsági garanciát. Egy esetleges tajvani inváziót tehát Washington már nem biztonságpolitikai aspektusból, hanem gazdasági szempontok alapján mérlegel. „A kínaiak nem is titkolják, hogy el akarják foglalni Tajvant. Az amerikai kormányzat célja tehát az, hogy a chipgyártás jelentős részét külföldre telepítse onnan” – mondta, rámutatva, hogy az Egyesült Államok az általa felhasznált chipmennyiségnek mindössze 2 százalékát termeli jelenleg, ezt az arányt azonban mielőbb legalább 40 százalékra kell emelni.

Levágni az aranytojást tojó tyúkot

Tajvant valószínűleg nem érte váratlanul az ötlet, egyelőre azonban diplomatikusan kerüli a nyílt választ. Tajpej közlése szerint jelenleg a vámokról és egyéb kereskedelmi kérdésekről folytat tárgyalásokat Washingtonnal, vagyis a Trump által kivetett tarifák csökkentésével van elfoglalva, nem pedig a kapacitásátruházással.

Lutnick megjegyzései azért kavartak a szokásosnál nagyobb port, mert burkolt fenyegetése mögött cseles, de reális indoklás húzódik meg: a miniszter nem azt mondta, hogy az Egyesült Államoknak nem lenne szándékában megvédeni Tajvant, ha nem helyezi át a chipgyártás felét, hanem azt, hogy nem tudná megvédeni, miután éppen az ottani chipek jelentik a csúcstechnológiás fegyverrendszerek gyártásának zálogát. Ha pedig leáll a chipexport egy invázió miatt, akkor a hadiipari vállalatok azonnal az ellátási lánc összeomlásával és a chiphiánnyal szembesülnek majd.

A szilíciumpajzs megrepedése mögött húzódó logika elfogadhatónak tűnhet, a gyártás áthelyezése ugyanakkor hatalmas kihívást jelentene Tajvannak. Óvatos számítások szerint 200 ezer high-tech munkavállalót kényszeríthet a sziget elhagyására és több mint egymillió fogyasztótól foszthatja meg a gazdaságot. Ráadásul, túl az áttelepítési költségeken (ami legalább 500 milliárd dolláros befektetést jelent, párhuzamosan egy globális ellátási lánc gyökeres megváltoztatásával), szembemenne a kereskedelem és a piac alapelveivel, állandó nyomást helyezve Tajvan saját erőforrásaira.

A legnagyobb problémát azonban mégis a szilíciumpajzs elvesztése okozná. Lutnick magyarázata ugyan világosan érthetővé teszi, hogy az Egyesült Államok számára a védelem már nem a közös értékek, hanem az erőforrások átcsoportosításának függvénye, Tajvan gyakorlatilag csupán egy homályos és bizonytalan ígéretet kap a saját biztonságát tekintve. A gyártás áthelyezésével ugyanis végképp semmilyen garancia nem lesz arra, hogy az Egyesült Államok ugyanolyan energikusan fogja védelmezni a pótolhatatlanságától megfosztott szigetet a kínai ambíciókkal szemben, mint azt eddig tette.

***

Kapcsolódó:

Fotó: Briaxis F. Mendes