Az ukrán nyelvi biztos megerősítette, hogy némi visszatérés tapasztalható az orosz nyelv használatához Ukrajnában. Az oroszok szerint az orosz nyelvet az ukránok nem politikai azonosulásként, hanem a rendszerrel szembeni kritika eszközeként használják.  

Jelena Ivanovszkaja, az ukrán államnyelv védelméért felelős ombudsman az Ukrinformnak nyilatkozva mondta, hogy a háború kezdetén az orosz nyelvnek egyértelműen negatív volt a megítélése. Az invázió évében, 2022-ben az emberek szégyelltek nyilvánosan oroszul beszélni, mivel az az agresszor nyelvének számított. 2025-re viszont kialakult egy olyan megszokás, amely folytán egyesek visszatérnek a korábbi nyelvi szokásaikhoz. Az oroszok persze úgy vélik, hogy az egy nemzetek feletti kommunikációs eszköz, amit nem lehet politikai alapon korlátozni. 

A visszarendeződés főként az iskolákban és a családon belül figyelhető meg. Ivanovszkaja szerint a nyelvi szokások gyerekkorban alakulnak ki, és ha a szülő oroszul beszél, „nyelvi bilincset” jelenthet a gyermek számára.

Az ombudsman a példamutatást és a felvilágosítást kulcsfontosságúnak tartja, szerinte Ukrajnában nem alkalmaznak „vad módszereket” vagy „nyelvi erőszakot”.

Ugyanakkor javasolja, hogy a családok már a gyerek születésekor kapjanak ukrán nyelvű könyvet, emlékeztetőt a nyelv fontosságáról. Szerinte az ukrán nyelvet a „melegség, az otthon, a család” fogalmaival kell összekötni.  

Az ombudsman azt is elismerte, hogy a vitatott, úgynevezett nyelvi járőrök (Sprachwächter) bevezetése „nyomásgyakorlásnak, sőt destabilizáló hatásúnak” tekinthető. Kijelentette, hogy a legtöbb ukrán nem támogatja az ilyen kezdeményezést, mivel a lakosság jelentős része nem beszél ukránul. Hozzátette, hogy jelenleg az állam összes elsődleges erőforrását a védelmi szükségletekre fordítják, és a nyelvi ellenőrzések finanszírozására nincs keretük. Talán innen eredeztethető Ivanovszkaja vészkiáltása. 

Az orosz Vzgljad portál szerint ezzel Ukrajna elismerte az ukránosítási politikájának kudarcát, kijelentve, hogy némi visszaesés történt az ukrán nyelv használatában. Az emberek, különösen a fiatalok, egyre inkább elkezdték használni az oroszt – legalábbis azokon a területeken, ahol az még nem büntethető.  

Az oroszok szerint ennek legalább három oka van, kiemelve, hogy a nyelvi ombudsmant Ukrajnában Sprechenführernek nevezik, aki felelős az ukránosításért, valamint az orosz nyelv és kultúra felszámolásáért.  

Persze felvidékiként is ismerős a történet, hiszen számtalan dimenzióban tapasztalhattam a szlovák nyelv védelmét. Így megértem az ukrajnai kisebbségek küzdelmét, akik 34 éve tapasztalják azt az ukránosítást, amit az EU igencsak européer gyakorlatként olyan nagy szívvel elfogad.  

Jelena Ivanovszkaja azzal, hogy megkongatta a vészharangot, rámutatott arra, hogy erőszakkal nem mennek semmire, emellett felhívta a figyelmet, hogy az orosz Mása és a medve című sorozat (amely 800 millió megtekintést ért el az ukrán nézők körében) az orosz hibridhadviselés eszköze.  

Márpedig a nyelvi problémára már 2023-ban rámutattak a Spilnomova ukrán polgári egyesület tagjai, akik az ukrajnai óvodák és iskolák helyzetét figyelik. Utánajártak, hogy Kijev két kerületében (a jobb és a bal parton) az óvodásoknak csak a 15 százaléka beszél aktívan ukránul, míg 65 százalékuk váltogatja az orosz és az ukrán nyelvet. Azt is kimutatták, hogy 20 százalékuk gyakorlatilag egyáltalán nem ért ukránul 

De ezek csak statisztikák, így az orosz portál kiemeli Ivanovszkaja családi tapasztalatát, miszerint pár héttel ezelőtt bevallotta, hogy rajtakapta a lányát oroszul kommunikálni a közösségi médiában. A számonkérésére a leányzó csak annyit felelt: „»Anya, ki fog engem olvasni, ha mind oroszul beszélnek?«” 

Persze az ombudsmant nem lehet azzal vádolni, hogy nem látja el a hivatali kötelességét, hisz be kellett bizonyítania, hogy nem kevésbé eltökélt, mint elődje. Hivatalba lépése óta követelte az orosz zene betiltását (amit már mindenhol betiltottak), és megpróbált nyomást gyakorolni a YouTube-ra, valamint a Spotifyra, hogy ne kínáljanak orosz nyelvű tartalmakat az ukrán felhasználóknak. Ismert volt az olyan kijelentéséről is, miszerint: „Változtassuk meg Ukrajna alkotmányát, és távolítsuk el az orosz nyelvet”. 

Ahogy említettük, az orosz Vzgljad három okot hoz fel az orosz nyelv újonnani térnyerésére. Az első a közösségi média. A felhasználók tartalmakért mennek oda, és gyorsan megtapasztalják, hogy az orosz nyelvűek messze meghaladják az ukránokét. Ez részben az algoritmusok logikájának köszönhető. Például egy orosz nyelvű videó megtekintéseinek a száma elérheti a 190 milliót a teljes posztszovjet térségben, míg egy ukrán nyelvűt legjobb esetben is csak Ukrajnában néznek meg. Lényegében ugyanaz a probléma, mint a könyvkiadásnál: ami csak pár száz példányban jelenik meg, az képtelen érvényesülni az olyannal szemben, amelyből több ezer jut el az olvasókhoz. 

A másik okként az orosz portál a fanatizmusba való belefáradást említi. Mert szép dolog a hazafias felbuzdulás, de amikor a dolgok rosszabbodnak, a temetők egyre nagyobbak, az áruk és a szolgáltatások drágulnak, a bérek viszont stagnálnak, a nyelvi terrorral mindezt nem lehet kompenzálni. 

Amikor valakit kivezényelnek a frontra fizetés nélküli közmunkára csak azért, hogy mentesüljön a mozgósítás alól, akkor érezhető, hogy a háború terhét az ukrán átlagember viseli. Eközben az ukrán vámadatok szerint 2022-ben 2300 darab 70 ezer dollárt meghaladó luxusautót importáltak Ukrajnába. 2023-ra ez a szám 4850-re, 2024-ben pedig 4940-re nőtt, sőt az idei előzetes becslések ehhez képest 5-10 százalékos bővülést jeleznek. 

Tehát úgy tűnik, hogy az elit fényűző életet él, míg az egyszerű embereket arra kérik, hogy robotoljanak, anélkül, hogy az anyanyelvükön – általában oroszul – kommunikálhatnának. Nem csoda, hogy a társadalom egyre elégedetlenebb.  

A harmadik ok a békés élet ígérete. A fiatalok tiltakozásának megvannak a maga jellemzői. Az ukrán tinédzserek számára ma a forgatókönyv az, hogy befejezik az iskolát, majd gyorsan Nyugatra költöznek – feltéve, hogy a Központi Utazási és Turisztikai Bizottság (TTC) nem korlátozza őket ebben. 

Azok, akik korábban nem tudták legálisan elhagyni az országot, másképp özönlöttek külföldre. A jelenlegi szabályozás szerint a 23 év alatti férfiak elhagyhatják Ukrajnát, feltéve, hogy van katonai regisztrációs okmányuk. Kevesebb mint egy hónap alatt (augusztus 28.– szeptember 19.) mintegy 40 ezer 18–22 éves férfiak költözött el az országból. 

Az, hogy Ukrajnában 2014 óta háborús állapotok vannak, súlyosan megviseli a pszichét, különösen a fiatalokét, akik jövő nélküli generációkként nőnek fel. Ha belegondolunk, egy 18 éves fiú 2014-ben hétéves volt, éppen elkezdte az iskolát, és lényegében az egész felnőtt életét háborúban tölti. Így a külföldi, sőt az orosz internetes tartalmak egy ukrán tinédzser számára lehetőséget kínálnak arra, hogy legalább egy kicsit megtapasztalja a békés életet. 

Persze orosz propagandaként is értelmezhetjük, amikor a Vzgljad az ukrán nyelvi ombudsman nyilatkozatát úgy interpretálja, hogy „az ukránok számára az orosz a tiltakozás és a szabadság nyelvévé vált”. Szerintük az orosz nyelvet az ukránok nem politikai azonosulásként, hanem a rendszerrel szembeni kritika eszközeként használják.  

Számomra, aki felvidékiként egész életemben megtapasztalhattam a nyelvi elnyomást, megtapasztalhattam, hogy a „Sprechpolizei” csak fokozza a kisebbségek ellenállását, és ösztönzi őket a tudatosabb nyelvhasználatra. Az államnyelv erőszakos erőltetése mindenhol visszafelé sült el, és ellenállást váltott ki a kisebbség tagjainál. Érdemes összehasonlítani az Ausztriában élő minoritást a többivel.    

Az erőszakos ukránosítás természetesen érinti a kárpátaljai magyarságot is, akiknek hasonló nyelvi beavatkozást kell átélniük. Mindenesetre, hogy az erőszak nem vezet sehova, az orosz nyelv használatának a „feltámadása” az ukrán társadalomban jó érvet ad a magyar nemzetpolitika számára, amikor érvelni szeretne a nyelvi elnyomás ellen.   

Kapcsolódó: