Mathew D. Rose német újságíró feltűnőnek tartja, hogy míg az amerikai médiában a jelenlegi európai gazdasági helyzetet borúsnak mutatják, a kérdést az európai mainstream médiában szinte figyelmen kívül hagyják, hasonlóan a NATO-nak ukrajnai proxyháborúban elszenvedett vereségéhez.  

A szerző legalább elvégezte a házi feladatot, ami azért is fontos, mert Németország az Európai Unió legnagyobb és legfontosabb gazdasága. Pedig az unió GDP-jének körülbelül egynegyedét adja, így az EU gazdaságának motorjának tekintik. Viszont az is tény, hogy 2019 óta a német gazdaság alig növekedett, nemcsak összehasonlítva az Egyesült Államokkal, hanem e tekintetben a többi uniós tagállamhoz képest is az utolsó helyen kullog. Így a jelenlegi GDP-je alacsonyabb, mint 2019 harmadik negyedévében.  

Mathew D. Rose Németországban élő amerikai újságíró, aki a német politikai korrupció feltárására specializálódott. 2002-ben Helmut Schmidt újságírói díjat kapott a berlini bankbotrány feltárásáért. 

Németország a háború utáni történetében először néz szembe a harmadik, egymást követő visszaeséssel, és valószínűsíthető a harmadik, egymást követő recessziós negyedév is. Miközben más nyugati gazdaságok növekedtek, a német különösen az után esett vissza, miután az Északi Áramlat gázvezeték rejtélyes körülmények között felrobbantódott.  

Az ország gazdasági sikere az elmúlt két évtizedben egy agresszív, masszív exporttöbbletre épülő kereskedelmi politikán alapult. 

Csakhogy ez az, ami változik. A DeStatis legújabb jelentése szerint a globális kereskedelemben az exporttöbblet az idei év első hét hónapjában 32,7 milliárd euróval, azaz 21,2 százalékkal, 121,3 milliárdra csökkent. 2022 szeptembere óta, az olcsó orosz gáz és olaj elvesztésével, amelyek versenyelőnyt biztosítottak a világpiacon, Németország exportja folyamatosan visszaesik. 

Ráadásul az elkövetkező néhány negyedévben egyre láthatóbbá válnak az új amerikai vámok hatásai is.

A helyzet tovább súlyosbodhat, ha az EU úgy dönt, hogy az USA követeléseinek megfelelően vámokat vezet be, vagy emeli azokat az olyan országokkal szemben, mint Kína és India. 

Németországnak az amerikai vámok különösen relevánsak, ugyanis Kínát felváltva tavaly az Egyesült Államok legfontosabb exportőre lett. A német export tíz százaléka az USA-ba irányult, ami még tavaly 70 milliárd eurós kereskedelmi többletet biztosított számára. Ez most gyorsan csökken, mivel idén júliusban az Egyesült Államokba irányuló 11,1 milliárd eurós export 7,9 százalékkal visszaesett az előző hónaphoz képest. Ez volt a negyedik egymást követő havi csökkenés és a legalacsonyabb összeg 2021 decembere óta. Az év első hét hónapjában Németország kereskedelmi többlete az USA-val szemben 15,1 százalékkal, 34,6 milliárd euróra esett, ami a 2021-es Covid-év óta az év első hét hónapjának legalacsonyabb szintje.  

Várhatóan ez a helyzet nem fog javulni. Bár Trump kezdetben könnyített, amikor tizenöt százalékra csökkentette az EU-ra kivetett vámokat, de júniusban bejelentette, hogy megduplázza, 50 százalékra emeli az importált acélra és alumíniumra vonatkozó illetékeket. Ez pedig érinti a motorokat, a szerszámokat, valamint a mezőgazdasági és építőipari berendezéseket, márpedig a gépek teszik ki Németország Egyesült Államokba irányuló kivitelének mintegy 30 százalékát. 

Az amerikai exporttal a következő probléma az erős euró, különösen a dollárral szemben.

A vámok mellett ez közel húsz százalékkal drágította a Németországból érkező termékeket az amerikaiak számára, ami tovább csökkentette a keresletet. 

Bár azt várhatnánk, hogy az erős euró miatt az import olcsóbbá válik, és ez csökkenti a német inflációt, de ennek épp az ellenkezője igaz. 

A DeStatis legfrissebb adatai szerint szeptemberben az infláció az augusztusi 2,2 százalékról ismét 2,4-re emelkedett. 

Németország számára a másik csapás, hogy a Kínába irányuló exportja az elmúlt négy évben megállíthatatlanul csökkent. 

Eközben a Kínából érkező importja továbbra is erőteljes. 

Németország importtöbblete Kínával szemben 47,7 milliárd eurót tett ki, ami 16,7 milliárdos, azaz 54 százalékos növekedés az előző év azonos időszakához képest. 

Más országokkal szemben is jelentősen csökkent az exporttöbblete 2025 januárja és júliusa között: az USA mellett a legnagyobb mértékben Kanadával (exporttöbblet: 2,1 milliárd euró – 41 százalékos csökkenés), Mexikóval (3,6 milliárd euró – 33 százalékos mérséklődés) és Olaszországgal (6,6 milliárd euró – 19 százalékos visszaesés).  

Mindezek már most is hatással vannak a munkahelyekre. Augusztusban a munkanélküliek száma 2015 februárja óta először haladta meg a hárommilliót (6,4 százalék). 

A külpolitikai ballépések is hozzájárultak a gazdasági visszaeséshez. A NATO ukrajnai proxyháborúja és az Oroszország elleni szankciók mellett elég megemlíteni az előző külügyminiszter, Annalena Baerbock ténykedését, aki ismételt politikai támadásokat indított Kína ellen, diktátornak bélyegezve Hszi Csin-ping elnököt. Emellett Friedrich Merz kancellár is többször felszólította a német vállalatokat, hogy csökkentsék a Kínától való függőségüket.  

Mind Friedrich Merz, mind a szociáldemokrata alkancellár, pénzügyminiszter, Lars Klingbeil a jelenlegi válságból való kilábalás érdekében hatalmas megszorításokat hirdet, miközben a társasági adót 15-ről 10 százalékra csökkentenék 2032-ig.  

Mellette a kormánykoalíció ezermilliárd eurós védelmi és infrastrukturális kiadásokat tervez. Ez természetesen sérti az EU Stabilitási és Növekedési Paktumát, amely a tagállamok költségvetési hiányát a GDP 3 százalékán belül, az államadósságot pedig a 60 százaléka alatt korlátozná. Németország ezzel nemcsak a saját szigorú adósságszabályait dobta ki az ablakon, hanem azt is diktálta az EU-nak, hogy a védelmi kiadások, amelyek véletlenül megegyeznek a németek által kezdeményezett szinttel, mentesüljenek ezen a szabályok alól. Természetesen a többi EU-tagállam beleegyezett ebbe. Csakhogy ezzel a németek várhatóan túllépik az EU adósságszabályait, ahogy elkezdik elkölteni az 500 milliárd eurós infrastrukturális alapot, de a szerző szerint addigra az ország vezetői biztosan elintézik a további mentességet.  

A NATO proxyháborúja is megterheli a költségvetést, mivel Németország 2022 februárja óta csaknem 44 milliárd euró értékű segélyt nyújtott Ukrajnának.

Merz ezt a kiadást a befagyasztott orosz állami vagyonból szeretné kompenzálni. Csakhogy ha valaha születik is béke, ezt az összeget vissza kellene fizetni, ami további oka lehet a békekötés elodázásának.  

Ezek a háborús költségek azonban nem tartalmazzák a német gazdaságot ért károkat, amelyeket a viszonylag olcsó orosz gáz elvesztése okozott, pedig azkét évtizeden át sikeresen hajtotta az ipart. Korábban az Oroszországgal kötött hosszú távú szerződések biztosították a megfelelő kínálatot és a stabil árakat, ehhez képest a jelentősen drágább LNG ára a nemzetközi kereslet és kínálat ingadozásainak van kitéve. Ez pedig nemcsak a német ipart, hanem a fűtési és villamosenergia-árakat is sújtotta, ami a lakosság nagy részénél elégedetlenséget okozott. 

Az ország gazdasági problémái halmozódnak, ami egyre nagyobb társadalmi nehézségekhez vezet. A jelenlegi keresztény- és szociáldemokrata koalíció, felismerve, hogy nincs megoldása ezekre a problémákra, neoliberális politikájával súlyosbítja a helyzetet, és továbbra is az orosz katonai fenyegetés felerősítésével próbálja elfedni a repedéseket.  

Gazdasági mentőövként a döntéshozók Németország remilitarizálását tartják, beleértve az erős fegyveres erőket és a kötelező katonai szolgálatot. Mathew D. Rose szerint ezzel sok német nem ért egyet a második világháborús események miatt. 

A további probléma az, hogy sok fiatal német nem úgy látja a világot, mint Merz vagy Boris Pistorius védelmi miniszter, és túl kevesen jelentkeznek önkéntesként a fegyveres erőkhöz. A szociáldemokraták tudják, hogy radikálisan csökkenne a támogatottságuk, ha bevezetnék a sorkatonai szolgálatot. Az első lépést azonban megtették, mivel a kormány azt javasolta, hogy minden 18 éves férfinak legyen kötelező kitöltenie egy kérdőívet, amely felméri az alkalmasságát, az elérhetőségét és a hajlandóságát a katonai szolgálatra.  

Csakhogy az ország gazdaságát nem lehet megmenteni több katonával és a tankok gyártásának felfuttatásával. A német kormány fegyverbeszerzése és hadserege lassú, túlságosan bürokratikus és rendkívül korrupt. 

Mindezek mellett továbbra is homályos a kormány 500 milliárd eurós infrastrukturális beruházása. A költségvetés egyensúlyban tartására irányuló megszorító program részeként Németország évtizedekig elhanyagolta az infrastruktúráját, és már a tavalyi becslések szerint is 600 milliárd euróra lett volna szükség a helyreállításához. A vasútjaira büszke ország az elmúlt években keveset fektetett ebbe a területbe, összehasonlítva például Franciaországgal és Spanyolországgal. 

Mathew D. Rose zárszóként megfogalmazza, hogy

Németország autoriter liberális politikai osztályának nincsenek valódi megoldásai a gazdaság problémáira.

A választók is tisztában vannak ezzel, ami megmagyarázza a jelenlegi koalíció gyenge szereplését a közvélemény-kutatásokban, amelyekbenaz AfD már többnyire megelőzte a kereszténydemokratákat. Persze ez nem jelenti azt, hogy a Bundestag többi pártja képes lenne bármilyen megoldást kínálni az ország jelenlegi gondjaira…  

Kapcsolódó: