Az október 3–4-i cseh parlamenti választáson Andrej Babiš egykori miniszterelnök pártja, az Elégedetlen Polgárok Akciója (ANO) 2011 az előzetes felméréseknél nagyobb arányú győzelmet aratott, ezzel magabiztosan megelőzve a fő kormányzó Együtt (SPOLU) pártszövetséget.

Ez utóbbi egy három pártból álló választási szövetség, amelynek a tagjai: a jobbközép Polgári Demokrata Párt (ODS), a kereszténydemokrata KDU–ČSL és a liberális-konzervatív TOP 09.

A szintén a kormányban szereplő Polgármesterek és Függetlenek (STAN), valamint a Kalózpárt (P) önmagához képest jól szerepelt: mindkettő ott volt a 2021-es kormányban, de az utóbbi kilépett belőle. A Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) valamelyest rontott a 2021-es eredményén, de így is stabilan parlamenti helyen végzett, az Autósok Önmagukért nevezetű jobboldali formáció pedig a fennállása óta először jutott parlamenti képviselethez, a radikális baloldali Stacilo azonban nem tudta megugrani az 5 százalékos bejutási küszöböt. 

A cseh politika nem a stabilitásáról híres, aminek az arányos választási rendszer még ad is egy lökést, így nem idegen a kisebbségi kormányzás, Babiš 2017 és 2021 között például így kormányzott. 

A mostani eredménnyel az ANO az önálló Csehország második legjobb eredményét érte el, ennél jobbat 2006-ban az akkor Mirek Topolánek által vezetett ODS tudott felmutatni, amikor a szavazatok 35,4 százalékát szerezték meg. Az ANO most a leadott voksok 34,5 százalékát könyvelhette el, így a megszerezhető 200-ból 80 mandátumot szerzett, és még a 101-et, azaz a parlamenti többséget is biztosíthatja, ha a koalíciós kormányzás mellett dönt.  

Az ANO 7,4 százalékponttal haladta meg a 2021-es eredményét és 8 mandátummal többet szerzett, míg a SPOLU a szavazatok 23,4 százalékával, 4,4 százalékponttal és 19 képviselői hellyel gyengébb teljesítményt tudott felmutatni. Őket követi a STAN a szavazatok 11,2 százalékával és 22 mandátummal, ami 11 képviselői hely elvesztését jelenti.

A Kalózpárt ugyan 9 százalékot ért el, de a lenagyobb mértékben ők tudták növelni a mandátumaik számát: a korábbi 4 helyett 18 képviselőt küldhetnek az alsóházba.

Az SPD a szavazatok 7,8 százalékának megszerzésével 1,8 százalékponttal rontotta korábbi eredményét, ami 5 mandátum elvesztését jelenti. Az Autósok a szavazatok 6,8 százalékát szerezték meg, ami 13 képviselői helyet jelent számukra. 

Így néz ki a választáson induló szövetségek szerinti törvényhozás alsóháza, illetve a párthovatartozás szerinti felosztás: 

A cseh politikai helyzetről 

Csehország népességszáma nagyjából megegyezik Magyarországéval: 10 millióan lakják az országot, és további hasonlóság az ország főváros-centrikussága.

Prágában 1,4 millióan élnek, a következő legnépesebb település Brno, amely viszont már csak 400 ezer lakost számlál, majd hat 100 ezer főt meghaladó város következik.

Részben ebből következik, hogy egy közép-európai viszonylatban eléggé urbanizált-iparosodott országról beszélhetünk, amit mi sem támaszt alá jobban, mint az, hogy a lakosság mintegy 50 százaléka 10 ezer fő feletti településen él.  

Ennek ellenére nem a településméret mentén rajzolhatók fel a cseh társadalmi törésvonalak, az inkább a történelmileg kialakult gazdaságszerkezetből fakad. Az északkeleti-északnyugati Szudéta-vidéken (Olomouctól Plzeňig az északi határvidék mentén) a legalacsonyabb az iskolázottság.

Ez részben a második világháború utáni lakosságcserében gyökerezik, ugyanis az ezt a területet sújtotta leginkább.

A háború előtt itt élő 3 millió német létszáma 160 ezer főre csökkent, a szocialista időszakban pedig leginkább a nehézipar kapott hangsúlyt, ami azt is jelentette, hogy a német épített örökség és a hagyományos településszerkezetet elhanyagolták. Csak napjainkban kezdték el ezek visszaépítését. 

Ez azért fontos, mert ez határozza meg a társadalmi törésvonalakat, a politikai preferenciákat. Elég csak rápillantani a 2021-es parlamenti választás térképére, amihez a 2023-as elnök választási eredmények is hasonlítanak: a SPOLU a legfejlettebb régiókban kapta a legtöbb voksot, míg az ANO a fejletlenebb és zömében határ menti térségekben. 

Ez a képlet nagyjából 2017 óta határozza meg a politikát, ugyanis ekkorra az ANO teljesen át tudta venni az addig balra szavazó szegényebb társadalmi csoportokat. Ha megnézzük a korábbi eredményeket Csehországban nagyjából a 2010-es években kezdett megváltozni a hagyományos törésvonal: a szegények balra, a jómódúak inkább jobbra voksoltak.

Ez azért alakulhatott így, mert a szociáldemokraták felkarolták a tipikus baloldali üzeneteket és a munkásosztályt, amit megkönnyített, hogy nem volt állampárti múltjuk, mint sok más térségbeli országban.

A politikai palettán az állampárt jogutódja a mai napig nevében viseli a kommunista jelzőt, aminek a hátránya visszaköszön a szavazatszámokban is: a legjobb eredményük 15 százalék volt. 

Instabil Csehország 

A törvényhozás két kamarából tevődik össze, az alsóházról döntöttek hétvégén, és bár ennek a hatásköre jóval nagyobb a törvényhozás egészét tekintve, a felsőházon is át kell menniük a kardinális kérdésekben meghozott döntéseknek. Mindemellett Csehországban az államfőt, az elnököt közvetlenül választják, de nincsenek olyan erős pozíció, mint mondjuk Lengyelországban Karol Nawrockinak, vagy Franciaországban Emmanuel Macronnak.

Ez onnan látható leginkább, hogy cseh részről a miniszterelnök foglal helyet az Európai Tanácsban. A jelenlegi elnök, Petr Pavel jóváhagyása nélkül viszont nem lehet kormánytagokat kinevezni, és itt ki is merül az államfő kormányalakításban játszott szerepe. Ha tehát Babiš drasztikus átalakítást szeretne a cseh rendszeren, akkor ehhez a felsőházra, azaz a Szenátusra is szüksége van, amelynek a harmadát kétévente rotációs alapon választják meg, ráadásul a várhatóan most leköszönő kormány tagjai többségben vannak. Így a cseh politikában vélhetően nem lesz drasztikus változás. 

Az ottani rendszer tehát meglehetősen instabil lábakon áll, amihez hozzájárul, hogy nyílt listás arányos rendszerben választják meg a képviselőket.

A választási rendszer 3 küszöbértéket határoz meg: alapesetben a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöb 5 százalék, kétpárti koalíciók esetén 7, három vagy több párt esetén 11.

A mandátumokat régiónként osztják ki, a leadott voksok számának és arányának függvényében. Emellett négy preferenciaszavazat áll rendelkezésre minden választó számára, amivel az eredeti pártlistát tudja módosítani. Azért nem beszélhetünk teljesen arányos rendszerről, mert a mandátumszámításnál a bejutási küszöb alatti pártokra leadott szavazatokat nem arányosan osztja el a küszöb felettiek között, hanem preferálja a nagyobb pártokat. 

Ha ránézünk az eredményekre, azt láthatjuk, hogy a négy évvel ezelőtti voksoláshoz képest teljesen más kép tárult a szemünk elé, ha a küszöböt meg nem ugró pártokra leadott szavazatarányokat nézzük.

Míg 2021-ben a voksok 19,9 százaléka nem bejutó pártokra adott volt, addig most ez az arány 7,4.

Ha pedig ki akarjuk számolni az eredmények aránytalanságát mutató Gallagher-indexet, akkor a különbség egyértelmű: 2021-ben az érték 16,5 volt, míg most csupán 6,8 (minél nagyobb az index értéke, az eredmény annál inkább torzít).

A mostani alacsony számnak egyfelől az az oka, hogy ezúttal a két baloldali pártot tömörítő Stacilo nem érte el az 5 százalékot, másfelől több kisebb párt is sokat veszített a támogatottságából 2021-hez képest.

Ezek a szavazatok többnyire az ANO-nál kötöttek ki, amit a területi adatok is igazolnak: Babiš pártja ott erősödött leginkább, ahol korábban is az volt, illetve ahol a kisebb pártok korábban is jó eredményeket tudtak felmutatni.

Ebből adódik az a következtetés, hogy a pártpreferenciák kevésbé rendeződtek át 2021-hez képest, inkább a korábbi törésvonalak mélyültek. 

Ha megnézzük a 2021-es és a mostani eredményeket, akkor azt láthatjuk, hogy a SPOLU, a STAN és a Kalózok négy éve 43,41 százalékot kaptak, míg ezúttal az összesített eredményük 43,56 százalék, tehát több szavazatot szereztek a kormányerők. Ebből pedig az következik, hogy a SPOLU és a STAN visszaesését kompenzálta a Kalózok erősödése. A magasabb részvétel miatt pedig nagyjából 100 ezer új voksolóról beszélhetünk, így a százalékos változás elenyésző. 

Ha pedig a SPOLU támogatottságát nézzük, érdemes árnyalni a képet: ugyan valóban visszaesett a támogatottsága 2021-hez képest, de ezek a szavazatok a 2021-ben még együtt induló STAN és Kalózpárt irányába vándoroltak, tehát blokkon belül a szövetségeseik szívták fel ezeket. Ebből következik, hogy a SPOLU támogatottságának a változása a STAN-éval és a Kalózpártéval mozog együtt.

Érdemes azonban felhívni arra a figyelmet, hogy Prága külvárosaiban (Středočeský) a választási részvétel növekedéséből leginkább az ANO tudott profitálni, hiszen ezek hagyományosan a kormányerők erős terepei. 

Az eredmény pedig most azért is inkább arányos, mert 2021-ben Babiš korábbi szövetségesei (szociáldemokraták, kommunisták, Přísah) kiestek a parlamentből, igaz, ezúttal sem ugrották meg a küszöböt, de ezt egyfelől kompenzálta az ANO erősödése, másfelől az SPD és az Autósok még ha nem is hagyományos ANO-szövetségesek, nagy esély van rá, hogy bizonyos feltételek mellett biztosítanának egy kisebbségi ANO-kormányt. Így utólag tehát inkább a szerencsefaktor játszott közre abban, hogy 2021-ben nem az ANO, hanem a SPOLU alakíthatott kormányt: ha ugyanis akkor több kisebb párt megugorja az 5 százalékot, egész más lett volna a helyzet. 

Első ránézésre óriási győzelem 

Ha röviden összegezni akarjuk az eredményeket, azt mondhatjuk, hogy az ANO ott erősödött leginkább, ahol eddig is népszerű volt, míg a SPOLU leginkább Prága elővárosaiban gyengült meg. Érdemes egyesével megvizsgálni a pártok eredményeit: 

Az ANO 1,94 millió, a SPOLU 1,31 millió, a STAN 630 ezer, a Kalózok 500 ezer, az SPD 437 ezer, az Autósok 380 ezer szavazatot kapott. Ez azért is érdekes, mert 2023-ban Babiš ennyi szavazattal elveszítette a 2023-as elnökválasztást Petr Pavellel szemben. 

Már a részvétel is árulkodó volt, amely 68,95 százalékig kúszott fel, ez pedig 3,56 százalékponttal magasabb nemcsak a 2021-esnél, hanem az elmúlt 25 évinél is. Már ebből következtethető volt, hogy – ahogy az ilyenkor lenni szokott – ez nem a kis pártok javára kedvez.

A végleges eredmények pedig megcáfolták a választások előtt készült közvélemény-kutatásokat: az ANO 4-5, a SPOLU 3 százalékkal jobban teljesített, míg az Autósok 5 százalékponttal kevesebb szavazatot szereztek a vártnál.

Így elmondható, hogy a kampány utolsó hetében a felmérések publikálásából az ANO és a SPOLU egyaránt profitált, igaz, előbbi inkább az SPD rovására. 

Összességében a 34,5 százalékos eredménnyel az ANO a mandátumok 40 százalékát szerezte meg, így a többséghez mindenképp szüksége van koalíciós partnerekre vagy külső támogatásra. Az Európai Parlamentben szintén a Patrióták frakciójában ülő Autósok 13 mandátumával is azonban még 8 képviselői hellyel elmaradnának a többségtől, így két forgatókönyv lehetséges: 

1. Kisebbségi kormány külső támogatással: az ANO egyedül kisebbségi kabinetet alakít az Autósok és az SPD 15 külső támogatására alapozva, ami nem életidegen a cseh rendszerben. 

2. Koalíciós kormányzás: az ANO koalícióra lép az Autósokkal és az SPD-vel, így az előbbi 13, az utóbbi 15 képviselői helyével együtt már stabil, 108 mandátumot tudhatna maga mögött, ami a képviselői helyek 54 százaléka. 

Jelenleg annyit lehet tudni, hogy Pavel minden parlamenti párt vezetőjével találkozott, valamint hogy az ANO kisebbségi kormányt szeretne alakítani külső támogatásra alapozva, míg az Autósok és az SPD koalíciót szeretnének, hogy a kormányban is képviselve legyenek. Az SPD szövetsége azonban könnyen lehet, hogy nem élne túl egy ANO–SPD–Autósok koalíciós kormányzást, ebből adódóan jelen állás szerint egy ANO által alakítandó kisebbségi kormány a legvalószínűbb. 

Ijesztő azonban belegondolni, hogy ha az SPD vagy az Autósok nem ugorják meg az 5 százalékot, akkor megismétlődhetett volna a 2021-es helyzet, azzal a különbséggel, hogy most az ANO erősebben, a SPOLU pedig gyengébben ment volna bele egy kormányalakításba. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons