Bukarest már nemcsak az Európai Unió bővítésének egyszerű támogatója, hanem annak motorja. Miközben Brüsszel még mindig mérlegeli, mikor és hogyan kezdje meg a tárgyalásokat Ukrajnával és Moldovával, Románia elnöke nyíltan vállalja a politikai kockázatot keleti szomszédai érdekében. Az ország nemzetközi szerepvállalásában egyszerre van jelen a történelmi kötődés és a politikai realitás: az unió térképén Románia már nem periféria, hanem keleti kapu?
Szerző: Sárközi Dániel, a Makronóm Intézet gyakornoka
Európa keleti peremén új diplomáciai dinamika bontakozik ki. Románia, amely eddig inkább a háttérből segítette Moldova és Ukrajna európai közeledését, most a bővítés egyik élharcosává lépett elő. Ahogy Nicușor Dan elnök világossá tette: Bukarest nemcsak támogatni, hanem vezetni is kívánja a keleti bővítési folyamatot – akár a belső uniós feszültségek árán is.
A román államfő hangsúlyozta, hogy Moldova és Ukrajna uniós tagsága
nem halogatható politikai döntés, hanem történelmi felelősség,
amellyel az EU a biztonságba fektet. A kijelentés nem maradt visszhang nélkül: a kezdeményezés nyílt kihívásként értelmezhető Magyarország felé, amely továbbra is blokkolja Ukrajna csatlakozási tárgyalásainak előrehaladását.
Bukarest mindeközben diplomáciai frontot is nyitott Brüsszelben. Victor Negrescu európai ügyekért felelős miniszter levelet intézett az Európai Tanács elnökéhez, amelyben az azonnali tárgyalások megnyitását sürgette Moldova számára. A román álláspont szerint az uniós bővítés késlekedése nemcsak geopolitikai, hanem biztonságpolitikai kockázatot is jelent, amelyet Oroszország kihasználhat a térség destabilizálására.
Bár a román külpolitika már korábban is következetesen támogatta Kisinyovot és Kijevet, a mostani fellépés minőségi váltást jelent. Románia immár nemcsak szószólója, hanem motorja is a keleti bővítésnek, és ezzel regionális súlyt próbál szerezni egy olyan pillanatban, amikor erre az EU-ban lehetősége nyílik.
Szószólóból regionális aktor
Románia évtizedek óta következetesen támogatta Moldova és Ukrajna európai integrációját, ám eddig elsősorban technikai és diplomáciai eszközökkel, a háttérből működve. A 2014–2023 közötti időszakban Bukarest főként az infrastruktúra és az energia terén nyújtott segítséget, miközben Brüsszellel és a tagállamokkal együttműködve segítette Moldova felkészülését az EU-csatlakozási tárgyalásokra.
Ez a támogatás ugyanakkor háttérszerep volt, amely nem vonta magára a nemzetközi figyelmet. Románia segítette Moldova reformfolyamatát, az EU előírásainak teljesítését, valamint az intézményi és gazdasági felkészülést.
A politikai kommunikáció visszafogott volt, a nyilvános nyilatkozatok általában a stabilitás és a regionális együttműködés fontosságát hangsúlyozták anélkül, hogy konfrontálódni próbáltak volna más tagállamokkal.
Ukrajna esetében a helyzet hasonló, bár más történelmi és geopolitikai dimenziókkal. Románia aktívan támogatta Kijev EU-társulási megállapodásait és integrációs törekvéseit, különösen a Krím félsziget 2014-es elcsatolása után. A támogatásoknak főként diplomáciai és biztonságpolitikai motivációi voltak: Bukarest ösztönözte az intézményi reformokat és különös hangsúlyt fektetett az energia- és gazdaságügyi kapcsolatokra. A román–ukrán viszony geopolitikai érdekekre épült, figyelembe véve a közös határokat és az azokra mért fenyegetéseket.
Az utóbbi években azonban a helyzet fokozatosan megváltozott. 2024 és 2025 során Románia aktivitása láthatóbbá és konfrontatívabbá vált, különösen a magyar vétóval szemben.
Románia aktívan támogatja Moldova és Ukrajna uniós csatlakozását. Az ukránokkal való tárgyalásokat azonban továbbra is akadályozza Magyarország vétója, ami politikai konfrontációhoz vezetett az EU többi tagállamával
– jelentette ki Nicușor.
Konfrontáció és kezdeményezés
A látható fordulat egyik kulcseleme tehát a magyar vétóval szembeni állásfoglalás. Bukarest nyilvánosan bírálta Budapest akadályozó lépéseit, és sürgette Ukrajna, valamint Moldova EU-csatlakozási tárgyalásait. Negrescu levelében Románia egyértelműen jelezte: a moldovai választások eredményeit látva kész minden szükséges támogatást megadni a bővítés előmozdításához.
A két csatlakozásra váró ország szempontjából a román aktivitás stratégiai előnyt jelent. Bukarest közelsége, történelmi és nyelvi kapcsolatai révén támogató és közvetítő szerepet is betölt, amely felgyorsíthatja a reformfolyamatokat és a tárgyalások előrehaladását.
Az EU belső politikai megosztottsága mellett Románia biztosítja, hogy a két ország integrációs törekvéseit ne nehezítsék bürokratikus és politikai akadályok.
De ez mégiscsak több sebből vérzik…
A keleti bővítés legfőbb nehézségei közé tartozik a biztonsági helyzet és a háborús konfliktusok problémája. Ukrajna esetében az összecsapások folytatása, Moldovánál a gazdasági sérülékenység és Transznisztria kérdése mind olyan bizonytalansági tényező, amely lassíthatja a csatlakozási folyamatot, még akkor is, ha Románia aktívan támogatja a kezdeményezést.
Természetesen Ukrajnának jelenleg van egy még nagyobb problémája, amely mindannyiunkat érint, konkrétan a háború.
– folytatta a román elnök
Románia jelenlegi stratégiája azt mutatja, hogy a keleti bővítés politikai és diplomáciai mércéjét már nem csupán Brüsszel határozza meg: a szomszédos tagállamok, különösen Bukarest, aktív alakítói lehetnek a folyamatnak. Ez a fordulat hosszú távon megerősítheti a román regionális befolyást, ugyanakkor új diplomáciai feladatokat és kompromisszumokat róhat az EU intézményeire és tagállamaira.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Dreamstime
