Szlovákia már rég nem az a tátrai tigris, ahogyan az ezredfordulón emlegették. Az államháztartás helyzete kritikus, ami indokolja a kormány által bevezetett konszolidációs programot. A költségvetési hiány 2025-ös hiánycélja 4,7 százalék a GDP-hez viszonyítva, de az IMF szerint a tényleges szám inkább 4,9 lehet. Igaz, ez 2020-ban ez még 9,68 százalék volt, vagyis azóta csökken, de továbbra is magas. 

A bruttó államadósság az év végére elérheti a GDP 61,8 százalékát, ami meghaladja a pandémiás rekordot, és lényegesen magasabb, mint amit a 2008-as válság után elfogadott adósságplafon megenged. A konszolidációs intézkedések hiányában 2028-ra az adósság tovább, akár 65-69 százalékra nőhet. 

A Szlovák Nemzeti Bank szerint az idén a gazdaság mindössze fél százalékkal nő, ami stagnálásközeli állapotot jelent. Az Európai Bizottság optimistább: 1,5 százalékos növekedést prognosztizál, de figyelmeztet a fiskális megszorítások negatív hatásaira. 

A munkanélküliségi ráta 5 százalék körül stabilizálódott, de 2026 végére a gazdasági lassulás miatt 6 százalékra is emelkedhet. 

A konszolidációra elsősorban azért van szükség, mert elmaradtak az adóbevételek. Az állam 1 milliárd euróval kevesebbet szedett be a vártnál, különösen az áfa és a társasági adó terén. Emellett a megszorítások visszafogják a fogyasztást és a beruházásokat, ami tovább csökkenti a bevételeket. A nemzetközi hitelminősítők figyelmeztetnek: a strukturális hiány 2028-ra 5,4 százalékra romolhat, ami veszélyezteti a pénzügyi stabilitást. 

A parlament az idén szeptemberben el is fogadta a konszolidációs csomagot, amelyben vannak adóemelések, nő a cukros üdítők és az édességek áfája, valamint emelkednek a szociális járulékok. Összevonnának egyes hivatalokat, valamint befagyasztják a minisztériumi, állami és önkormányzati alkalmazottak bérét (kivéve a pedagógusokét és az egészségügyben dolgozókét). Emellett csökken a munkanélküli-segély összege a 4. hónaptól, befagyasztják a 13. havi nyugdíjat, valamint elhalasztják az új autók központi beszerzését is.  

Az ellenzék élesen bírálta az erről szóló vita idő előtti lezárását, mivel azt diktatórikusnak tartják. Több képviselőjük szerint a csomag aránytalanul terheli a lakosságot és a vállalkozásokat, miközben a minisztériumok kiadásait nem érinti. 

Ladislav Kamenický pénzügyminiszter (Smer-SD) a közelmúltban huszonkét intézkedést jelentett be, amely szerinte 2,7 milliárd eurós megtakarítást, valamint az adó- és illetékbevételek növekedését eredményezi. Horváth Mihály, a Szlovák Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója azonban figyelmeztetett, hogy ez rövid távon javíthatja a költségvetés helyzetét, de negatív hatással lesz a szlovák gazdaságra, így azzal számol, hogy e konszolidációval a gazdaság 0,5 százalékra lassul.  

Erre válaszul Kamenický figyelmeztetett, hogy  

nem elég a konszolidáció, be kell tudni vonzani a külföldi befektetéseket is.  

Márpedig ez nem egyszerű, hiszen az elmúlt tíz évben a Jaguar LandRoveren és a Volvón kívül Szlovákia nem dicsekedhet nagyobb külföldi beruházással.  

Ennek az okai nyilvánvalók: romlott az üzleti környezet, az elmúlt két évtizedben lényegében nem nyúltak hozzá az adórendszerhez, míg a vetélytárs régiós országok igyekeztek minél kedvezőbb környezetet teremteni. A magas adó- és járulékterhek miatt a szlovák munkaerő költsége ma lényegesen magasabb, mint a magyaré vagy lengyelé. Majdnem eléri a cseh szintet, miközben termelékenységben elmarad attól.  

A gazdaságfejlesztés ellenére a befektetések elkerülik az elmaradott térségeket az infrastruktúra lassú kiépülése miatt, és nehezen lehet visszaterelni a munka világába a tartósan munka nélkül lévőket (gondolva itt a romákra is), így nem csoda, hogy Szlovákiát egyszerre feszíti a munkanélküliség, a munkaerőhiány és a külföldi munkavállalók behozatalának igénye. Emellett Nyugat-Európa sem nagyon akar tőkét kifektetni, az előző, a brüsszeli trendekhez igazodó kormány pedig elszalasztotta azt a lehetőséget, hogy keletit csábítson magához. 

Nem könnyű a külföldi tőke bevonzása 

Sokan nehezményezik, hogy Szlovákiában egy külföldi beruházás esetében, amit általában közvetlen pénzügyi támogatásokkal és adókedvezményekkel ösztönöznek, egy új munkahely létrehozása átlagosan 52 ezer eurójába került az államnak. Az ezeket menedzselő Szlovák Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Ügynökség (SARIO) jelenleg 73 projektet kezel, 3,5 milliárd euró értékben. Ha ezek megvalósulnak, 12 ezer munkahely jöhet létre. Az érdeklődés az autóipar (21 projekt), a gépipar (7) és az IKT-szektor (7) iránt a legnagyobb. A kormány az idén már 25 beruházást jóváhagyott 2,2 milliárd euró értékben, amelyek 5200 munkahelyet teremtenek.  

A Szlovák–Német Kereskedelmi és Iparkamara tavaszi felmérése szerint a 2021–2024 közötti időszakban jelentősen, 82,5 százalékról 62,4-re csökkent azoknak az aránya, akik újra befektetnének Szlovákiában, és 17,5-ről 35,8 százalékra nőtt azoké, akik ezt nem tennék meg újra.  

Robert Šimončič, a SARIO vezérigazgatójának a tapasztalatai szerint a külföldi befektetők az Európai Unióhoz és az eurózónához való csatlakozást tekintik a szlovák gazdaság előnyének, emellett erősség a fejlett alvállalkozói hálózat, a munka törvénykönyvének rugalmassága és a munkaerő minősége. A költségek pedig még mindig alacsonyabbak Nyugat-Európához képest a folyamatban lévő konszolidáció figyelembevétele után is. Viszont erősödő kockázatot jelent az energiaellátás stabilitása és az energiamix tisztasága.  

A külföldi beruházások állami támogatását többen is bírálják, ugyanis szerintük ez Szlovákiában nemcsak költséges, hanem gyakran torzítja a versenyt, méghozzá a hazai vállalkozások rovására. A támogatás ugyanis akkor indokolt, ha stratégiai befektetőt vonz, amely a helyi gazdaságot is fejleszti – például a kassai Volvo, amely több ezer munkahelyet teremt. A jelenlegi gyakorlat azonban több kockázatot is hordoz, ezért szükség lenne egy átláthatóbb, célzottabb támogatási politikára. 

Egyes esetekben – mint például egy kelet-szlovákiai nagy fűrészmalom tervezett ösztönzésekor – a helyi cégek figyelmeztettek, hogy a támogatandó befektető elszívhatja az alapanyagokat és a munkaerőt, ami csődökhöz vezethet. Hasonló problémák más ágazatokban is előfordulnak, amikor a támogatott cégek elcsábítják a versenytársak szakembereit, miközben nincs pontos adat arról, hogy ezek hány munkahelyet teremtenek. 

Elvándorol a képzett munkaerő 

Erre már Ódor Lajos, Szlovákia eddigi egyetlen magyar nemzetiségűminiszterelnöke is figyelmeztetett, hozzátéve, nem segíti a versenyképességet az sem, hogy minden ötödik érettségiző külföldön folytatja tanulmányait. Több mint 70 százalékuk Csehországot választja. A gond ebben az, hogy a külföldön végzetteknek csak a 40 százaléka tér vissza Szlovákiába – zömében a kevésbé képzettek. Ezáltal romlik a szlovák munkaerő szakképzettségi szintje, ami tovább gyengíti a magyarhoz képest amúgy is kedvezőtlenebb befektetési környezetet. Sőt, a potenciális munkaerő kiáramlása kevesebb adót, járulékot vagy fogyasztást is jelent. Erre megoldást jelenthet, hogy az ország olcsóbb, kevésbé képzett külföldi munkaerő behozatalával pótolja a hiányzó dolgozókat.  

Szlovákia egyértelműen lemarad a tehetségekért folytatott küzdelemben mind kormányzati, mind vállalati szinten. Az egyik gyenge pontj az oktatás: az alap-, közép- és felsőoktatási intézmények képtelenek lépést tartani a modern gazdaság igényeivel, pedig az oktatás minősége nagyban meghatározza, hogy a fiatalok maradnak-e vagy sem. A cseh Masaryk Egyetem belső felmérése is megerősíti ezt, ahol a szlovák jelentkezők közel harmada az említett hiányosságokat jelölte meg választásuk fő okaként. 

Ezzel kapcsolatban az ország egyik legjobb felsőoktatási intézménye, a Szlovák Műszaki Egyetem Informatikai és Információs Technológiai Karának dékánja, Ivan Kotuliak emlékeztet arra, hogy az egyetemi értékelések torzítják a valóságot. Szerinte az ügynökségeknek nem áll rendelkezésükre minden adat, ezért kapnak alacsonyabb pontszámokat a szlovák egyetemek. Problémát jelent az is, hogy az egyetemeknek esélyük sincs felhívni magukra a figyelmet jelentős beruházások nélkül. Bár az állam jelenleg felújítja az épületeket és a kollégiumokat, korszerűsíteni kellene a tanulmányi programokat és erősíteni a kutatást. 

Az érettségizettek célországai közül Magyarország csak a negyedik. Természetesen főleg a magyar nemzetiségűek jönnek, akik hasonló arányban maradnak hazánkban, ami rossz hír a felvidéki magyarság fennmaradása tekintetében.  

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime