Szeptember 30-án a koszovói Alkotmánybíróság ismét meghosszabbította azt a döntését, miszerint nem működött egészen most péntekig törvényesen a parlament, így addig sem lehetett megtartani az alakuló ülést és megkezdeni így kormányt sem lehetett alakítani. De mi az az alkotmányos akadály, amely nem engedte, hogy az országban végre politikai stabilitás legyen? 

Ahhoz, hogy megértsük, miért volt ennyire kilátástalan a helyzet a nyugat-balkáni országban, meg kell vizsgálnunk, hogy mi akadályozta ennyi időn keresztül a kormányalakítást.  

Az elhúzódó válság időrendben

2024. február 9. – parlamenti választások 
Megtartották a parlamenti választásokat, de az új törvényhozás megalakulása hónapokon át húzódott. A választások győztese Albin Kurti pártja, a Vetevendosje (Önrendelkezés) lett, ám az nem szerzett abszolút többséget a 120 fős parlamentben, így koalíciós megállapodásra kényszerült volna. Az eddigi 58 helyett csak 48 mandátumot szereztek. 

2024. április 15. – képviselői eskü 
A képviselők letették az esküjüket, azonban az alakuló ülést már nem tartották meg. 

2024. június 27. – az Alkotmánybíróság első beavatkozása 
Az Alkotmánybíróság felszólította a képviselőket, hogy 30 napon belül alakítsák meg az új parlamentet, miután addig nem sikerült házelnököt választani. Ez volt az első hivatalos figyelmeztetés a politikai bénultság feloldására. 

2024. augusztus 18. – a jelölések számának korlátozása 
Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy házelnökjelöltet legfeljebb három alkalommal lehet újrajelölni. A döntés célja az eljárások gyorsítása volt, de később ez a szabály a helyettesek választásánál is vitákhoz vezetett. 

2024. augusztus 26. – Dimal Basha megválasztása házelnökké 
A Vetevendosje képviselője, Dimal Basha végül elegendő szavazatot szerzett ahhoz, hogy házelnök legyen. Ezzel formailag lehetőség nyílt volna a parlament megalakítására, és az elnök a Vetevendosjének adhatta volna a kormányalakítási megbízást. 

2024. augusztus 26–30. – vita a szerb alelnöki poszt körül 
A következő lépés az alelnökök megválasztása volt, köztük a szerb közösség képviselőjéé, amit az alkotmány garantál. A szerb kisebbségi Srpska Lista (Szerb Lista) Slavko Simićet javasolta, de ő három forduló után sem kapott elegendő támogatást. 
Amikor negyedszer is jelölték volna, Basha nem engedélyezte a szavazást, hivatkozva az augusztus 18-i bírósági döntésre. A Szerb Lista ezt sérelmezte, mivel szerintük az alkotmány alapján a poszt őket illeti mint a közösség legnagyobb pártját. 
A következő, augusztus 28-i és 30-i ülés szintén eredménytelen volt, mivel sem Simić, sem más szerb képviselők nem kapták meg a szükséges támogatást. 

2024. augusztus 30. – újabb beadvány az Alkotmánybírósághoz 
A Szerb Lista panaszt nyújtott be azzal érvelve, hogy a parlament megalakulása jogellenes addig, amíg a szerb közösségi alelnöki poszt nincs betöltve. A bíróság az ügy kivizsgálásáig ideiglenesen felfüggesztette a parlament működését. 

2024. szeptember eleje – az Alkotmánybíróság ideiglenes felfüggesztése 
A testület megtiltotta a parlamenti munka folytatását, amíg a kérdéses eljárást vizsgálja. Ez gyakorlatilag befagyasztotta a teljes törvényhozói működést. 

2024. szeptember 30. – az Alkotmánybíróság végleges döntése 
Hivatalosan is megtiltotta a parlament működésének folytatását, és ezzel meghosszabbította a politikai patthelyzetet. 
A döntés szerint a parlament alakuló ülését nem rekesztették be megfelelően, mivel a képviselők nem választották meg a szerb közösség alelnökét, ami alkotmányos előfeltétele a teljes jogú országgyűlés megalakulásának és így az új kormány kinevezésének. 
Az Alkotmánybíróság ezzel helyt adott a Szerb Lista panaszának, és kimondta, hogy a házelnök hibásan nyilvánította megalakultnak a parlamentet. 
Az ítélet értelmében a törvényhozás addig nem folytathatja a munkáját, amíg minden kisebbségi közösség számára fenntartott posztot be nem töltenek. 

A Vetevendosje és Albin Kurti bírálta a döntést, mondván, hogy az indokolatlanul akadályozza a parlament munkáját és politikailag a szerb befolyást erősíti. 
A Szerb Lista – amelyet a belgrádi kormány is támogat – a függetlenség 2008-as kikiáltása óta több alkalommal is taktikai eszközként használta a parlamenti vétójogát, hogy blokkolja a pristinai döntéshozatalt. 
A mostani válság a szerb képviseleti hely körüli vita miatt teljesen megbénította az állami intézményeket és súlyosbította Koszovó nemzetközi elszigeteltségét. Az ország EU-s szankciókkal, az USA-val megszakadt párbeszéddel és a Szerbiával folytatott normalizációs tárgyalások leállásával is küzd. 

Friss: 2025. október 10: 
Megválasztásra kerül a szerb alelnök: most már a kormány megválasztásán múlhat minden. Vajon sikerül időben, vagy előrehozott választások jöhetnek? 

Mi lehet a válsághelyzet vége? 

Az elhúzódó koszovói patthelyzetnek több, egymást részben átfedő kimenetele lehet, maga az alkotmányos keret viszont egyértelmű:  

a parlament csak akkor tekinthető megalakultnak, ha a kisebbségi kvóták szerinti tisztségeket – köztük a szerb közösség alelnökéét – is sikerül betölteni. 

Amíg ez nem volt meg, 

az elnök nem adhatott kormányalakítási megbízást, a Vetevendosje pedig – amelynek 48 mandátuma van a 120-ból – ügyvezető státusz mellett sem tudott stabil többségi kormányt létrehozni.  

A szerb alelnök friss megválasztásával ez az akadály elhárult, a kisebbségi kormányzás miatt viszont még mindig nem biztos, hogy sikerült elhárítani az ország politikai válsághelyzetét. 

Ezek a lehetséges forgatókönyvek 

1. Jogi-alkotmányos rendezés kompromisszummal 
A leginkább „rendszerszerű” megoldás az, hogy a felek végrehajtják a bírósági döntést:  

a Szerb Lista vagy új jelöltet állít (aki elfogadhatóbb a többség számára), vagy a házelnök és a frakciók egy, a szerb közösségből érkező kompromisszumos politikus mögé sorakoznak fel. Ezt tipikusan egy „csomagalku” (package deal) kísérheti (bizottsági helyek, napirendi vállalások, esetleg bizonyos törvények menetrendje), cserébe a parlament működőképes lesz.  

Előnye, hogy gyorsan feloldja a patthelyzetet és elősegíti a kormányalakítást, viszont a kockázata, hogy a kompromisszum törékeny, a kisebbségi kormányzás koalíciós partnereket kíván (61 szavazat szükséges a 120-ból), így a kormány stabilitása komoly próbatétel elé kerül. 

Végül is az utóbbi történt, a Szerb Lista a kis pártból érkező jelölt ellen szavazott, de ezzel egy kompromisszumos jelölt tudott nyerni. 

2. Patthelyzet elhúzódása, „befagyott állam” 
A Szerb Lista kitart az eredeti jelöltje mellett, a házelnök pedig továbbra is az augusztus 18-án kimondott „háromszori jelölés” logikáját alkalmazza az alelnökválasztásra is, amit a szerb fél vitat.  

Ilyenkor a bírósági felfüggesztés de facto meghosszabbodik: a parlament nem ülésezik, a kormány ügyvezető üzemmódban marad, a stratégiai döntéseket (költségvetés, szerkezeti reformok, nagyobb kinevezések) későbbre halasztják.  

A kormányzóképesség lassú eróziója belpolitikai feszültséget és nemzetközi nyomásfokozódást hozhat. A már emlegetett EU-s jelzések és az amerikai párbeszéd felfüggesztése súlyosbítja az intézményi bénultságot. Ez az alábbiakat hozhatja magával: keményedő retorika, napirend nélküli, majd elnapolt ülések, kormányzati halasztások. 

Szerencsére ezt a forgatókönyvet a pénteki szavazással sikerült elkerülni. 

3. Előrehozott választások – a rendszer újraindítása 
Ha a jogértelmezési vita és a politikai akarat hiánya tartós, 

kiútként felmerül az előre hozott választások kiírása. Ehhez – tekintettel arra, hogy a parlament formálisan sem alakult meg – valamilyen jogi-alkotmányos megoldás vagy elnöki/bírósági iránymutatás szükséges, ugyanis önmagától a patthelyzet nem hozza magával a választás kiírását. 

Az új voksolás azonban nem garantál új erőviszonyokat: könnyen reprodukálhatja a jelenlegi állapotot, különösen, ha a szerb részvétel és jelölési stratégia nem változik. Ráadásul a kampány polarizál, miközben az állami döntéshozatal még tovább késik. Erre akkor van esély, ha a közvéleménynek elege lesz a mostani helyzettel, és a politikusok nyilvánosan is a választásokat tartják üdvözítő megoldásnak. 

Itt még kérdéses, hogy mi fog történni, most már minden azon múlik, hogy sikerül-e egy legalább ideiglenes kormánykoalíciót felállítani, ami által legalább a kormányalakítás megtörténhet.  

4. Nemzetközi közvetítéssel kötött politikai csomag 
A patthelyzet beemelhető a szélesebb szerb–koszovói normalizációs keretbe:  

az EU és az USA közvetítésével egy olyan csomag születhet, amelyben a parlamenti működés helyreállítása (a szerb alelnöki poszt betöltése) összekapcsolódik más, vitás ügyekkel. 

Ez „külső garanciákkal” csökkentené a belpolitikai kockázatot, és lehetőséget adna mindkét félnek arra, hogy győztesnek tartsa magát. Ugyanakkor negatív felhangja lehet annak, hogy a megoldás csupán külső nyomás eredményeként született meg, így rövid távon ez a megállapodás törékeny is lehet.  

Az első akadályon ugyan a szerb alelnök megválasztásával sikerült túllendülni, de még kérdéses, hogy mi várható hosszabb távon…. 

5. A szerb parlamenti dinamika átrendeződése 
Kisebb a valószínűsége, de nem zárható ki, hogy  

a szerb képviselet belső törésvonalai (a képviselők aktivitása, új jelölési stratégia vagy Belgrád politikájának finomhangolása) esélyt adnak egy elfogadható jelöltnek a Szerb Lista „formális” keretein belül vagy azon kívül. Ez gyorsan keresztülviheti a szavazást, de legitimitási vitát – és adott esetben ellenreakciót – hozhat, ha a közösség legnagyobb pártja úgy érzi, hogy nélküle döntöttek. 

Minderre akkor van esély, ha a szerb oldalon új politikusok bukkannak fel, akik mérsékeltebben nyilatkozatnak a kormányzó többségről. Meglátjuk, a mostani szavazással ez történt-e… 

Rövid távon a kompromisszumos jelölttel elért jogi-alkotmányos rendezés és a patthelyzet elhúzódása tűnik a két „alapforgatókönyvnek”, jelenleg az előbbihez kerültünk egyértelműen közelebb. Az előbbi a működés gyors helyreállítását hozhatja, de a koalíciós háttér törékeny marad, míg az utóbbi politikailag és gazdaságilag hordoz veszélyeket magában. Az előre hozott választás politikai kockázatot rejt, hiszen a jelenlegi állapotot egy bizonytalan választási kimenetre váltja (ez még sajnos most is bekövetkezhet). A nemzetközi csomagnak akkor van esélye, ha a feleknek a továbblépéshez külső katalizátorra van szükségük. Míg a szerb oldali átrendeződésnek alacsony a valószínűsége, de igen komoly hatása lehet, ha bekövetkezik. 

Mit hozhat tehát a pénteki új fejlemény? 

Az e hét pénteki szavazáson tehát Nenad Rašić képviselőt 71 szavazattal a szerb alelnöknek választották meg. A fő szerb párt, a Srpska lista mind a kilenc képviselője ellene szavazott, két kisebb jobboldali albán párt 24 tagja pedig tartózkodott. 

A pénteki szavazás talán véget vetett a február 9-i választások után kialakult hosszan elhúzódó patthelyzetnek.  

A legnagyobb párt vezetőjeként Albin Kurti 15 napon belül megbízást kaphat a kabinet összeállítására, amelyet aztán a parlamentnek jóvá kell hagynia.  

Ha azonban kétszer is kudarcot vall, Koszovóban előre hozott választásokat tarthatnak. 

Emellett Koszovóban október 12-én önkormányzati választásokra is sor kerül, ami csak tovább növeli a politikai kampány polarizáló hatását.

Kapcsolódó: 

Címlapfotó: Dreamstime