Az űripar már nem távoli sci-fi, hanem láthatatlan alap-infrastruktúra: a képek és jelek alapján mozdul a hadsereg, áramlik az ellátási lánc, készül az árvíz- és aszálytérkép, tervez a biztosító és a beruházó. Az ebben a szektorban működő cégek pedig a nemzetbiztonság alappilléreivé válhatnak.
Európa egyszerre akar gyors, saját kézben lévő, éjjel-nappali megfigyelést és ipari önállóságot. Az adat a fegyver és a pajzs – a radaros, az optikai és a rádiófrekvenciás megfigyelés kombinációja adja azt a modern helyzetképet, amit a hadműveletek és a válságkezelés használ. Ezért építenek nagy gyárakat, olvadnak össze vállalatok vagy jönnek létre EU-s támogatási csomagok. A tét az, hogy ki tud rövid határidővel megbízhatóan és politikailag elfogadható feltételekkel adatot szolgáltatni. Ebbe a logikába illeszkedik az Iceye űripari startup terjeszkedése is: több műhold, sűrűbb lefedettség, gyorsabb szolgáltatás – ez az űr-szélessáv a megfigyelésben. Ha a kapacitásnövelés sikerül, Európa kevésbé függ majd külső szolgáltatóktól, és jobban tudja védeni a határait, az infrastruktúráit és a gazdaságát.
Európa űripara a rajtvonalnál
Az európai űripar kevés, de nagy szereplőre épül: néhány óriás (Airbus, Thales Alenia Space, OHB), amely mellett egyre több rugalmas, specializált startup van csak jelen. A politika és a piac most egyszerre húzza a szektort: a védelemre fordított kiadások nőnek, a stratégiai szuverenitás előtérben van és az EU külön forrásokkal próbálja támogatni a szegmenst. Ezzel párhuzamosan futnak az ipari konszolidációs törekvések is, amelyek célja, hogy az európai gyártás versenyképes maradjon a kínai és amerikai konkurenciával szemben. Olaszországban például egy nagy kapacitású műholdgyár nyílik a Thales Alenia Space vezetésével, miközben egy az Airbus–Thales–Leonardo európai űrszupervállalatot körvonalazó tárgyalások is zajlanak. A kettős felhasználású (civil-védelmi) megoldások – például a minden időjárásban működő radaros földmegfigyelés – különösen felértékelődtek, mert éjjel-nappali lefedettséget és gyors reagálást adnak a kormányzatoknak és az ipari ügyfeleknek.
Befektetői roham az Iceye körül
A finn–lengyel startup a beözönlő befektetői érdeklődésre építve kb. 2,5 milliárd dolláros értékelés mellett új forrást vonna be, hogy a műholdgyártási és adatszolgáltatási kapacitásait ugrásszerűen bővítse. A cég az ukrajnai háború elején vált széles körben ismertté, amikor orosz csapatmozgásokat segített feltárni. Azóta a régió növekvő védelmi költése, valamint Európa erősödő önállóság iránti igénye folyamatos keresletet teremt számára. A vállalat 2014-ben indult sarkvidéki jégfigyeléssel, majd a háború nyomán a katonai és kormányzati alkalmazások felé fordult. Ma már több tucat pályán lévő műholdja ad képet az ügyfeleinek, közülük több nemzetbiztonsági szervezetnek is (például Hollandia, Finnország, Brazília, Portugália).
A kapacitás bővítésének lényege nemcsak az, hogy több műholddal rendelkezzen, hanem a jobb szolgáltatásnyújtás is: az Iceye a „minden időjárásban és éjjel-nappal működő radaros” megfigyelést integrálja az optikai és rádiófrekvenciás adatfeldolgozás mellé, hogy gyorsabb és pontosabb helyzetképet adjon. A BAE Systemsszel közös projektje jelzi, hogy egy nagy európai védelmi óriás is beépíti a startup technológiáját a saját fejlesztéseibe. Emellett az Egyesült Arab Emírségekben a Space42-vel létrehozott vegyesvállalat a gyártást diverzifikálja (Európa–Közel-Kelet), ami nemcsak új piacokat, hanem politikai-ipari kapcsolódást is nyújt.
Augusztusban a lengyel állam is befektetett 9 millió eurót a cégbe, hogy ezzel iparfejlesztési hátteret teremtsen. Az eddigi magán- és intézményi befektetők (pl. BlackRock, OTB Ventures, Seraphim Space) mellett így egyre nagyobb a kormányzati jelenlét, ami csökkentheti a tisztán kockázatitőke-kitettséget és stabilabbá teheti a terjeszkedést.
A tét most a kapacitásugrás: aki százas nagyságban képes műholdat gyártani, az diktálja a szolgáltatási szintet és az árat. Az Iceye is erre készül, ehhez azonban jelentős tőke és több beszállítóra van szüksége. Ha a forrásbevonások megvalósulnak, a cég az európai kettős felhasználású űrinfrastruktúra egyik meghatározó csomópontjává válhat. Ellenkező esetben a növekedés lassulhat, de a kereslet és a partnerségek révén biztosított piaci beágyazottság megmarad.
A kettős felhasználás nyomában
Az európai űripar gerince az Airbus Defence & Space és a Thales Alenia Space, ezek a nagy rendszerintegrátorok, amelyek egyszerre építenek műholdat, földi rendszert és szolgáltatást. Az Airbus az európai kormányzati és kereskedelmi felderítés terén az egyik fő versenytárs: saját optikai és radaros (időjárástól független) portfóliója van, ezért a vevői nemcsak hardvert, hanem kész képszolgáltatást is kaphatnak tőle – erre a széles kínálatra pedig előszeretettel építenek a hadseregek és a katasztrófavédelem. Az Airbus erőssége tehát a megbízhatóság és a gazdag kínálat, és ez az, amihez a kisebb cégek igazodnak.
A Thales Alenia Space ezzel szemben a gyártási kapacitását növeli: ahogy említettük Róma mellett okosműholdgyárat nyit, amely képes a kettős felhasználású műholdat sorozatgyártására. A cél az, hogy Európa ne a külső beszállítóktól függjön, hanem maga is gyorsan és sokat tudjon építeni. Míg korábban minden a nagy állami megrendelésekre épülő óriásoké volt, ezek a vállalatok a sorozatgyártásra állnak át és közben beemelik a rugalmas startupok technológiáit.
Rajtuk kívül a klasszikus német szereplő, az OHB a nemzeti védelmi programok beszállítója, amely a német kormány katonai radaros megfigyelőrendszereinek fővállalkozója, jelezve, hogy Európában nemcsak óriás és startup létezik, hanem van egy erős középső réteg is. Az OHB előnye a kormányzati projektek ismerete és az, hogy a műhold mellé stabil földi rendszert ad (adatfogadás, -feldolgozás). Ez azért fontos, mert egy kép csak annyit ér, amilyen gyorsan és biztonságosan eljut a döntéshozókhoz.
A startupoldalon a Unseenlabs mutatja, hogy ma már nem csak a kép számít: rádiójeleket figyelnek a tengereken, és ők is friss tőkebevonással növekednek. Ez az új réteg összeköti a képet a rádiós hangokkal, vagyis több forrásból áll össze egy helyzetképet. Az Open Cosmos a gyorsan és kapacitás bérlésre gyártott műholdak modelljében erős (vagyis az ügyfélnek nem kell saját programot indítania). A startup nemzeti mini műholdflottákat épít például Görögországnak gyorsan és megfizethető áron, megteremtve az önálló adathozzáférést azoknak, akik önálló képi adatot akarnak. A constellr pedig a hőkamerás megfigyelésben tör előre: számukra nem a szép fotó a lényeg, hanem a hőmérsékleti mintázat, amely a mezőgazdaságban, a víz- és energiagazdálkodásban, sőt a kritikus infrastruktúráknál adhat döntéstámogató információt, ami szintén tipikus duális felhasználás.
Ha mindezt az Iceye tükrében nézzük, a kép egyszerűsíthető: az Airbus és a Thales a szolgáltatások széles választékával rendelkező rendszerintegrátorok, az OHB a megbízható kormányzati fővállalkozó, az Unseenlabs–Open Cosmos–constellr típusú startupok pedig specifiális piaci szegmenseket szolgálnak ki, nélkülözhetetlenné válva a piacon. Az Iceye ott versenyez, ahol ma a legnagyobb a hiány: a sok időjárásálló, gyakran frissülő felvételt készít gyorsan és megfizethető áron, mindezt sorozatgyártásban és sűrű műholdlefedettséggel.
Az Európai Űrpolitikai Intézet szerint az ipari konszolidáció célja, hogy Európa ne csak beszállító, hanem önálló rendszerszállító legyen. Ezért a védelmi és az űripar összezár, vagyis a kettős felhasználású megoldások adják a fenntartható üzleti alapot, míg a közpénz katalizátorként húzza be a magántőkét. Ebből az következik, hogy aki gyorsan képes infrastruktúrát építeni (beleértve a műholdadatok feldolgozását és szolgáltatását), az szabványt teremt – és ezzel nemcsak képet, hanem döntési előnyt ad Európának.
Kapcsolódó:
