A brit sajtó nyomozása eredményeképpen megerősítették a gyanút, hogy Boris Johnson, Nagy-Britannia volt miniszterelnöke egymillió fontos adományt fogadott el Christopher Harborne-tól, a védelmi ipar egyik rejtőzködő milliárdosától. Ha a vádak igazak, az azt is jelenti, hogy Johnson anyagi érdekek miatt volt a háború folytatásának legfanatikusabb híve Európában.
A háború rideg törvénye, hogy mindig van, aki a saját veszteségeivel állja a számlát és mindig van, aki keres rajta. Az utóbbit vagy ipari szereplőnek, vagy államférfinak nevezik. Boris Johnson, az Egyesült Királyság korábbi miniszterelnöke most ismét a reflektorfényben találta magát, miután a The Guardian nyilvánosságra hozta: egymillió fontos adományt fogadott el Christopher Harborne-tól, a brit hadiipar egyik háttérbe húzódó, de rendkívül befolyásos alakjától. Ezzel alapjában még nem lenne probléma, az összeg nagysága, az utalás időzítése, a körülmények és a vélt összefonódások azonban olyan kellemetlen kérdéseket vetnek fel, amelyek túlmutatnak a brit belpolitikán, és egészen az ukrán frontig vezetnek.
A Harborne név nem ismeretlen a brit politikában. Korábban a brexitet összehozó politikai erők egyik legnagyobb anyagi támogatója volt, részesedése révén a QinetiQ védelmi vállalatban pedig a brit hadsereg egyik nagy beszállítójává tette. A cég alapvetően drónokat és immár MI-vel kombinált rendszereket fejleszt, az ukrajnai háború kitörése óta pedig látványosan növekvő megrendeléseket könyvelhetett el. A The Guardian cikke az 1 millió fontos adományról azért kavart tehát ekkora vihart, mert
azt sugallja, hogy Johnson azt a háború életben tartása és a brit fegyverek Kijevbe szállítása miatt kapta, egyfajta sikerdíjként.
A feltételezést alátámasztja az a 2022 óta magát makacsul tartó feltételezés, hogy az orosz–ukrán béketárgyalásokat valóban Boris Johnson fúrta meg. A törökországi párbeszéd mindössze néhány héttel a háború kitörése után indult, és már csak egy Putyin–Zelenszkij-találkozóra várt, hogy az utolsó vitás pontok elsimításával megszülessen a konfliktus lezárása, erre a találkozóra azonban soha nem került sor – a hírek szerint éppen Johnson miatt. Az akkori brit miniszterelnök április 9-én lélekszakadva Kijevbe utazott, és közölte, hogy London (mint a nyugati világ szószólója) ellenez mindenféle békekötési szándékot, Ukrajnának pedig folytatnia kell a harcot. Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője több alkalommal is kijelentette, hogy Johnson „semmi esélyt sem adott” az ukrán válság békés rendezésére azzal, hogy rávette Kijevet a tárgyalások felhagyására. Bár a korábbi brit miniszterelnökezt következetesen tagadja, az elmélet annyira erősen tartja magát, hogy még a nyugati mainstream narratíva sem kérdőjelezi meg túlzottan.
Minden mindennel
A The Guardian által napvilágra került információk szerint Johnson valóban megkapta az egymillió fontos adományt, amit egy a bukása után alapított magáncégen keresztül kasszírozott be. A pénzmozgás ugyan alapvetően legálisnak tűnik, az etikai oldala azonban jóval sötétebb. A brit adománymonitorozó rendszerben (ahol kötelező rögzíteni a politikusoknak szánt pénzmozgásokat) ugyanis nem jelent meg a tétel, amiből arra lehet következtetni, hogy egyik fél sem akarta annak nyilvánosságra kerülését. A bújócska éppen a magáncégnek köszönhető, ami által a hatalmas összeg nem számít sem párt-, sem kampányfinanszírozásnak. Egy jogi kiskapu révén nevezhetjük szimplán személyes támogatásnak vagy szimpátiaadománynak.
Nem először fordul elő, hogy Johnsont azzal vádolják, hogy lemondása után a politikai kapcsolatait és a befolyását személyes haszonszerzésre használta fel. Ez az eset azonban különösen kérdőjeles: Harborne és Johnson 2023-ban közösen látogattak el Ukrajnába, ahol Zelenszkij a legszívélyesebb fogadtatásban részesítette őket. Bár Harborne ott is igyekezett a háttérben maradni és még a közös fényképeken sem szerepelni, az utazási dokumentumok nyilvánvalóvá tették, hogy részt vett az eseményen, ráadásul „tanácsadói minőségben”. Ez már csak azért is szokatlan, mert cégei éppen abból a háborúból profitálnak leginkább, amit Johnson korábban minden rendelkezésére álló eszközzel segített tovább finanszírozni.
A The Guardian nem mást sugall, mint hogy ezek az ukrán–brit találkozók arra adtak alkalmat, hogy
Johnson a személyes politikai súlyát kihasználva segítsen üzleteket kötni fegyvergyártó barátjának, aki ezeket a szívességeket óriási összegekkel hálálta meg.
Az adományt Johnson 2022 novemberében kapta, 2023-ban Harborne-nal közösen utazott Kijevbe, Zelenszkijhez, 2024-ben pedig a QinetiQ 40 százalékos bevételnövekedést jelentett – részben az Ukrajnába irányuló szállítások miatt.
Más szavakkal: a gyanú szerint Johnson a háború haszonélvezőjévé vált, a brit politikai elit pedig Ukrajna konfliktusát üzleti projektként fogta fel. Miután írásos bizonyítékok eddig nem bukkantak fel, minden feltételezést idézőjelbe kell tenni, ám a pénzmozgások, az események kronológiája és a véletlenek ilyen szintű egybeesése kétségtelenül elgondolkodtató.
Nagy-Britannia azóta is Ukrajna egyik legaktívabb támogatója, miközben a hadiipari exportja rekordokat döntöget. A kritikus hangok szerint ennek azonban már semmi köze a szolidaritáshoz: Londonban a háború morális kérdésként kezdődött, de szimpla gazdasági lehetőségként folytatódott.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Dreamstime
