Sébastien Lecornu kormánya ezúttal nem bukott meg, a várakozásoknak megfelelően túlélte mind a jobboldali Nemzeti Tömörülés, mind a radikális baloldali Engedetlen Franciaország (LFI) által kezdeményezett bizalmatlansági indítványt. Ezzel Emmanuel Macron elnök időt nyert a politikai válság kezelésére, míg a kormány elkezdheti kidolgozni az elfogadtatni kívánt költségvetést, ezzel elkerülve, hogy a belpolitikai krízishelyzet magasabb szintre lépjen. 

A kormány megbuktatásához az 577 parlamenti képviselő legalább fele, azaz 289 szavazatára lenne szükség. A várakozások szerint egyik indítvány sem kaphatott többséget a parlamenti arányok miatt, de nagyon a határon billegett Lecornu kormánya: meg kellett állapodni a szocialistákkal és a republikánusokkal a bukás elkerüléséhez. Utóbbi biztosított volt, mivel néhány republikánus kötődésű képviselő szerepet kapott a kormányban, míg Lecornu megállapodást kötött a szocialistákkal. Az LFI indítványát végül 271, az RN-ét 144 képviselő támogatta: utóbbit nem szavazta meg az LFI, így a kormány 18 szavazattal, de túlélte az indítványt. 

Ezzel Lecornu elérte, hogy a kormányának ne kelljen lemondania, Macronnak pedig egyelőre ne kelljen feloszlatnia a Nemzetgyűlést, illetve előre hozott választásokat kiírni. 

A szocialistákkal való megállapodásnak köszönhette Lecornu mindezt, akiket úgy tudott megnyerni, hogy kedden bejelentette: felfüggeszti a 2023-as Macron-féle nyugdíjreformot, amellyel 62-ről 64 évre emelték volna a nyugdíjkorhatárt, mivel a szocialisták ezt szabták kiindulópontnak a költségvetési tárgyalásokhoz.

Lecornu egyelőre marad (Forrás: Wikimedia Commons)

Mindemellett ígéretet tett arra, hogy nem alkalmazza az alkotmány 49.3-as cikkelyét (ami lehetővé tenné, hogy a költségvetést parlamenti szavazás nélkül fogadtassák el) a költségvetés kapcsán. Ezzel lehetőség nyílik a szocialista frakciónak, kihasználva hirtelen megnőtt érdekérvényesítési képességüket, hogy a parlamenti vita során átdolgozzák a költségvetés tervezetét. 

Így Macron továbbra is szorult helyzetben van: nem garantált a büdzsé elfogadása és a kormány túlélése, pedig az előbbit az alkotmány szerint a benyújtástól számított 70 napon belül, de legkésőbb december 31-ig el kell fogadnia a Nemzetgyűlésnek. A nehéznek ígérkező költségvetési tárgyalások potenciálisan újabb politikai válságot hozhatnak november-decemberben.

Ha a kormánynak a határidőig nem sikerül elfogadnia a költségvetést, a „tizenkettedek rendszerében” kell működnie (le système des douzièmes provisoires), azaz minden hónapban csak az előző év költségvetésének 1/12-ét költheti el, amíg nincs új törvény. A minisztériumok költései korlátozottak lesznek, új programokat nem indíthatnak. A piacok és hitelminősítők ezt komoly instabilitásként értékelnék, ami növelné az ország finanszírozási költségeit. 

Nehéz feladat előtt áll a kormány, miközben a szocialisták az erősödő tárgyalópozíciójukat arra fogják használni, hogy minél több elképzelésük visszaköszönjön a költségvetésben, nevezetesen a korábban már elvetett Zuchman-adó ötlete is, amely szerint a legalább 100 millió eurót felhalmozó háztartások évente a vagyonuk 2 százalékát fizessék be az államnak. A büdzsé helyzetét azonban ez nem fogja megoldani, még ha el is lehetne ezt könyvelni mint a gazdagok megadóztatása: ugyanis a költségvetésen belül a kiadási oldalt kell kezelésbe venni.  

A következő napokban minden bizonnyal kiderül, hogy merre haladnak a tárgyalások. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Wikimedia Commons