Washington és Moszkva is Budapestet választotta a háború lehetséges lezárásának egyik kiemelt helyszínéül. Magyarország számára ez történelmi diplomáciai elégtétel – és a geopolitikai erősödés egyedülálló pillanata.
„Készen állunk!” – jelzett vissza a magyar miniszterelnök Donald Trumpnak, aki meglepetésszerű csúcstalálkozót jelentett be Budapesten Vlagyimir Putyinnal, egy hatalmas lépéssel közelebb kerülve az ukrajnai háború lezárásához.
Az amerikai elnök tájékoztatása szerint a bejelentést megelőzően többórás telefonbeszélgetést folytatott orosz kollégájával, amelynek során az álláspontok olyan szinten közelítettek egymáshoz, hogy nyugodt szívvel kezdhették megszervezni a személyes békecsúcsot – Magyarországon.
Az időzítés nem véletlen: Zelenszkij épp a bejelentés másnapján, október 17-én zarándokolt el újra Washingtonba, hogy rávegye Trumpot a nagy hatótávolságú Tomahawk rakéták szállítására, amellyel már mélyen Oroszországon belül is csapásokat tudna mérni akár katonai létesítmények, akár Moszkva ellen. A Tomahawkok szállításának reális esélye eddig sem sok volt (hogy miért, arról itt írtunk bővebben), maga Trump pedig a Putyinnal folytatott beszélgetés után maga is kifarolt a félígéretéből, mondván, az Egyesült Államok nem merítheti ki Ukrajna miatt a saját fegyverkészletét. A két hír kiegészíti egymást: az amerikai elnök jó ütemben üzente meg a világnak, hogy a háború további elhúzódása helyett a gyors megállapodás és a tartós fegyvernyugvás mellett teszi le a voksát. Más szavakkal: fegyverszállítás helyett békecsúcs.
Budapest. Csúcs
„Trump elnök említette először Budapestet, és elnökünk azonnal támogatta egy esetleges csúcstalálkozó ötletét az európai fővárosban” – nyilatkozta a Kreml a telefonhívás után. A hangsúlyt az európai szó kapta, az ugyanis, hogy mind Trump, mind Putyin Magyarországot tartotta tökéletes helyszínnek a béketárgyalásokra, kiemelkedő jelentőségű. Moszkva nyilván nem kevés kárörömmel tudatja a világgal, hogy a vele végletekig ellenséges és újabban nyíltan háborúra készülődő Európai Unió ad terepet a háborút befejező lehetőségek megtárgyalásának. Trump maga is Európának jelzett a helyszín kiválasztásával: Orbán Viktor álláspontját tartja a legelfogadhatóbbnak az ukrajnai háborúval kapcsolatban, szemben a brüsszeli mainstream háborúpárti politikájával, kompromisszumképtelenségével és a diplomáciai kapcsolat megszakításával.
A legnagyobb nyertese a csúcstalálkozónak kétségtelenül maga a magyar miniszterelnök. Orbán Viktor (fonákjára fordítva azt, ami eddig egyértelműnek tűnt) teljes joggal mutathat rá: bár az Európai Uniót eddig partvonalra helyezte Washington a béketörekvésekkel és -tárgyalásokkal kapcsolatban, Magyarország révén most mégis az EU ad helyszínt a világ jelenleg két legfontosabb emberének megbeszéléséhez. Éppen az a Magyarország, amely Európában egyedül a háború kezdete óta a konfliktus végtelenítése helyett a békekötés fontosságát hangsúlyozta, és amelyet emiatt három és fél éve próbál kiközösíteni a brüsszeli elit, válogatott sértésekkel és politikai átkokkal halmozva el, nemzetközi elszigetelődéssel vádolva.
Hogy a béke lehetőségének megteremtésével mit jelent a budapesti csúcstalálkozó világpolitikai és világtörténelmi viszonylatban, nem kell magyarázni. Hogy Magyarországnak mit jelent mind presztízs, mind elégtétel, mind pedig geopolitikai súlyának szempontjából, szintén mindenki számára világos. A magyar kormány a legtisztább és legpozitívabb visszajelzést kapta a külpolitikáját, a pragmatizmusát és Magyarország érdekeinek végletekig tartó védelmét illetően. Nemzetközi szinten most egy polcra került az Egyesült Államok kormányzatával, nem mellesleg annak teljes támogatásával és bizalmával. Ha ennek tetejében a találkozó kézzelfogható eredményt is hoz, vagyis egy mindenki számára elfogadható béketervezet szó szerint karnyújtásnyira lesz Ukrajnától, az bevonul a történelemkönyvekbe – azzal együtt, hogy Magyarország egyedül mert szembeszállni az Európát teljes egészében leuraló háborúpárti politikával.
Ide már kevés a gyűlölet
A csúcstalálkozókkal kapcsolatban természetesen máris megjelentek a fanyalgó hangok, amelyek egyrészt Magyarország Brüsszellel szemben tanúsított ellenállását most is bomlasztó magatartásként fogják fel, másrészt éppen emiatt az EU-ra (vagyis annak brüsszelita centralizációjára) mért csapásként jellemzik a szerveződő eseményt. Ráadásul rögtön párhuzamos elméletek születtek, a pár hónappal ezelőtti alaszkai csúcstalálkozóval összehasonlítva a leendő budapestit. Az előbbit kudarcnak, Putyin játszmájának, átverésnek minősítette a liberális mainstream, nem győzve hangsúlyozni, hogy Trump vörös szőnyeggel fogadta Putyint, miközben semmi kézzelfogható eredményt nem ért el a háború befejezése érdekében. A budapesti tárgyalás erre is válaszol:
ha az alaszkai találkozó egy lépcsőfok volt, a magyar már maga az emelet, de minimum a pihenő félúton.
Tény, hogy Trump vérszemet kapott a közel-keleti békemegállapodás sikerétől, ezért pörgette fel így az eseményeket. Személyes ambíciói (az idei Nobel-díjat más kapta ugyan, de jövőre újra megpróbálhatja) semmit nem vonnak le a béke iránti elkötelezettségéből. Az is tény, hogy a Kreml egyelőre nem utalt túlzott kompromisszumkészségre, ugyanakkor semmit nem tudni arról, hogy pontosan miről beszélt a két elnök egymás között telefonon. És ha már feltételezés: arról sem lesznek pontos információk, hogy valójában mit mondott Trump Zelenszkijnek néhány órával a Putyin-beszélgetés és a budapesti találkozó bejelentése után. Csak sejthető, hogy a telefon eredményes volt: Trump személyesen általában csak akkor jelenik meg a színen, ha a gyors győzelem már könnyen elérhető. Ha tévedett valamiben az alaszkai csúcs előtt, úgy ez volt az. Kétszer azonban nem szokott ugyanabba a folyóba lépni.
Zelenszkij bizonyára (Brüsszellel együtt) nem örül annyira a magyar házigazdaszerepnek, mint ahogy azt mutatni fogja. Bárki, aki a magyar kormányt Putyin-szövetségesnek, szankciógyilkosnak, különutas kalandornak, oroszbarátnak titulálta, kénytelen lesz némi diplomáciát magára erőltetni és tiszteletet tanúsítani: ezt a magyar miniszterelnök mellett immár az Egyesült Államok elnöke is megköveteli. Budapest mint a csúcstalálkozó helyszíne, mind az Európai Tanácsban, mind a szerepét az utóbbi hónapokban egyre inkább félreértelmező NATO-ban az álláspontjuk újragondolásra készteti a magyar külpolitikát ellenzőket. Hasonlóképpen az ukrán vezetés is rákényszerül, hogy az elmúlt időszak egyre drasztikusabb fenyegetései (Barátság kőolajvezeték elleni folyamatos támadások, verbális agresszió a kormány ellen, titkosszolgálati akciók Magyarországon) helyett ismét a jószomszédi viszony kialakításán dolgozzon: ez lesz az egyetlen esélye ugyanis arra, hogy a Nyugathoz való közeledési pozícióit megmentse.
Más szóval: Magyarország a béketárgyalás bejelentésének pillanatában a nagyhatalmak irányította világpolitika egyik főszereplőjévé vált. Nem kis teljesítmény ez egy 9,5 milliós közép-európai országtól, amely éppen azt bizonyítja be, hogy a háború első pillanatától neki volt igaza.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Benjamin D. Applebaum
