A Tomahawkok maradnak a raktárban, Trump nem hajlandó eszkalálni az ukrajnai háborút. A washingtoni Zelenszkij-látogatás megerősítette: az Egyesült Államok az európai konfliktust illetően ragaszkodik a reálpolitikai alapokon nyugvó diplomáciai megoldáshoz.  

A Washingtonban október 17-én lezajlott találkozó nem a diplomáciai idill pillanata volt, inkább hideg zuhany Volodimir Zelenszkij számára. Kis túlzással a legnagyobb eredmény, amit elért, az volt, hogy Donald Trump megdicsérte a zakóját. Pedig az ukrán elnök nem ezért látogatott el újra megalázásának helyszínére. Ez volt az egyetlen – és valószínűleg utolsó – alkalma, hogy személyesen győzze meg az amerikai elnököt: küldjön Tomahawk rakétákat Ukrajnába, hogy az ukrán hadsereg csapásokat tudjon indítani a nagy hatótávolságú rendszerekkel, mélyen Oroszország belsejébe – beleértve Moszkvát is. 

Az időzítésben ezúttal Putyin volt a jobb. Egy nappal Zelenszkij látogatása előtt órákig tartó beszélgetést folytatott Trumppal, amelynek során egyrészt ismét felhívta amerikai kollégája figyelmét, mennyire súlyos, akár nukleáris kockázatot hordozna a Tomahawkok Kijevbe küldése, másrészt tett valami olyan ajánlatot, amelynek hallattán Trump azonnal bejelentette a Budapesten tartandó csúcstalálkozót. Az elnök utólagos megjegyzéseiből a Zelenszkij-találkozó után annyit lehetett kihámozni, hogy a Kreml talán hajlik a frontvonalak befagyasztására (ahogy Trump mondta: mindketten győztesnek nyilváníthatják magukat, aztán a történelem majd eldönti, kinek volt igaza), amennyiben azok a leendő határvonalakat is jelentik a két ország között. A pontos részletek Budapesten fognak kiderülni,  

remélhetően egy olyan béketerv-kezdeményezéssel, amit a háborúpárti európai államok nem fognak azonnal mereven elutasítani és elutasíttatni Zelenszkijjel.  

A washingtoni találkozón mindenesetre Trump világossá tette, hogy nem fog Tomahawkokat küldeni Ukrajnába. A két és fél órás tárgyalás a beszámolók szerint feszült légkörben zajlott, a végén pedig már azt is eredményként jegyezték fel, hogy Trump és J. D. Vance alelnök most nem kiabált Zelenszkijjel. Az amerikai elnök ezúttal nem az alkudozó üzletember szerepét öltötte magára, helyette nyersen közölt az ukrán vezetővel egy már a találkozó előtt meghozott döntést, világossá téve, hogy a diplomácia elsőbbséget élvez minden új fegyverszállítási igénnyel szemben. Semmilyen fegyvert nem ígért, nem ajánlott alternatív szállítási módokat, és még arra sem volt hajlandó, hogy bármilyen formában elköteleződjön Ukrajna katonai igényei iránt. Zelenszkij igyekezett ezt nem tudomásul venni, és tovább érvelni a Tomahawk-szállítás mellett, de ezzel csak az elnök idejét és türelmét rabolta. Olyannyira, hogy Trump hirtelen vetett véget a találkozónak. Egyszerűen felállt, majd közölte: „Azt hiszem, mára végeztünk. Meglátjuk, mi történik a jövő héten” – mondta, utalva az orosz és amerikai delegáció találkozójára, amely előkészíti- a Trump–Putyin-csúcsot Budapesten.  

 

Európa kétségbeesik 

Donald Trump Tomahawk-politikája valójában tranzakciós logika mentén működik: a rakéták szállításának belengetése diplomáciai eszköz volt, amely a Kreml számára jelezte az amerikai elkötelezettséget. Az eszkaláció kockázata azonban túl nagy. A Tomahawkok képesek nukleáris töltetet szállítani, vagyis Moszkva a csapásokat ilyen jellegű kísérletnek értékelhetné – onnan pedig valóban csak egy lépés lenne egy megelőző atomcsapás mérése Ukrajnára. Bár Zelenszkij szerint Putyin úgyis csak blöfföl, Trump nem azt a szerepet szánta magának, hogy ezt az állítást próbára tegye.  

Másfelől: a Tomahawkok sem változtatnák meg a háború dinamikáját (ahogyan eddig egyetlen, csodafegyverként várt nyugati haditechnikai eszköz sem), ellenben nagyban erősítené az amerikai–orosz konfrontáció lehetőségét. Már nem csak arról lenne szó, hogy a rakéták amerikaiak lennének. Teljes rendszereket kellene odaszállítani amerikai katonai személyzettel, miközben a célpontokat az amerikai hírszerzésnek kellene kijelölnie. Ha ez megtörténne, az nem mást jelentene, mint hogy az Egyesült Államok a proxyháború után fizikailag is hadba lépne Oroszország ellen.  

Végül: az említett platformok és rakétamennyiség egyszerűen nem áll rendelkezésre. Az Egyesült Államoknak világszerte 4000 Tomahawk rakétája van, miközben a gyártási kapacitása mindössze 200 darab. A Tomahawkok szokásos indítási platformjai, a tengeralattjárók és a hadihajók szóba sem jöhetnek Ukrajna esetében, a szárazföldi kilövőegységekből azonban egyelőre mindössze három létezik. 

Ha ezeket az ellenérveket összesítjük, teljesen érthető Trump nemleges válasza, és az is, hogy a „chicken game” eme részletének valós hátterével mind Oroszország, mind az USA tisztában volt és van. Trump soha nem kockáztatná, hogy az Egyesült Államok (egyébként ukrán és egy Brüsszel vezette csonka tömb érdekeinek megfelelően)  

pusztító háborúba sodródjon Európában egy olyan országgal, amelyik egyébként semmiféle egzisztenciális fenyegetést nem jelent számára.  

És ha már brüsszeli tömb: Zelenszkij első dolga a találkozót követően az volt, hogy felhívta európai támogatóit (Keir Starmert, Friedrich Merz kancellárt, Ursula von der Leyent, Donald Tuskot és Mark Ruttét), hogy egymás között beszéljék ki csalódottságukat az amerikai elnök elutasító hozzáállása miatt. Azok pedig pontosan azt tették, amit ilyen esetben mindig szoktak: szolidaritásukról és támogatásukról biztosították a közösségi platformokon Ukrajnát. Nem mintha ezzel bármit ellensúlyoznának, főleg nem a számukra kedvezőtlen fordulat, a budapesti Trump–Putyin-csúcstalálkozó árnyékában.  

A háború folytatásának reménye gyorsan fogyatkozik Ukrajna és Brüsszel számára. Amikor Zelenszkijtől a sajtótájékoztatón megkérdezték, optimista-e a dolgok jelenlegi állását illetően a találkozót követően, csak annyit felelt: „Realista vagyok”. Ha valóban így van, a felkészülést immár nem a Tomahawkok hadrendbe állítására, hanem egy talán fájdalmas békekötésre, valamint a választások kiírására kell megkezdenie. Trump döntése a katonai támogatásról immár teljesen leválva a diplomáciára helyezte a hangsúlyt: hogy ez egy befagyott konfliktushoz vezet vagy hosszú távú békéhez, az elkövetkezendő hónapokban kiderül. A lehetőség Budapesten kezdődik. 

*** 

Kapcsolódó: 

 

Fotó: Fehér Ház