A Szilícium-völgyben és a fejlett világban szinte mindenütt egyre hangosabbak az aggodalmak, hogy a mesterségesintelligencia (MI)-szektor túlértékeltsége valódi tőzsdei lufit jelez. A BBC egy minapi anyagában Sam Altmant, az OpenAI vezetőjét idézi, aki szerint bár az MI egyes részei „buborékszerűek”, az ő cége valós értéket teremt. A friss gazdasági elemzések és befektetési adatok azonban árnyalják Altman óvatosan optimista képét: az MI-beruházások már most 1,1 százalékát adják az amerikai GDP növekedésének. Ám ez csak a beáramló tőke nagyságrendjét jelzi, miközben az MI tőzsdei nagyvállalatai veszteségesek.  

Pedig bevételt még alig termelő MI-cégek összesített tőkepiaci értékelése immár közel ezermilliárd dollárt tesz ki.  

Globális kockázatok 

A mesterséges intelligencia robbanásszerű fejlődése az idén már nemcsak technológiai, hanem gazdasági jelenséggé is vált, hiszen a trend a tőzsdei befektetőket óriási lázban tartja, miközben a szakértők egyre gyakrabban emlegetik a buborékot.  

A már idézett Sam Altman az október eleji DevDay eseményen szokatlan nyitottsággal válaszolt a riporterek kérdéseire, elismerve, hogy az MI-szektor bizonyos szegmensei buborékszerű jeleket mutatnak. Ugyanakkor hangsúlyozta: „Az OpenAI-nál valami jelentős történik” – utalva a cég ChatGPT-jével elindított mainstream forradalomra, amely ma már 800 millió felhasználót szolgál ki, ebből 40 millió fizet elő a szolgáltatásra.  

Az OpenAI éves bevétele elérte a 13 milliárd dollárt, de ez a nagynak tűnő összeg csupán töredéke a cég értékeltségének: a vállalatot most 500-600 milliárdra becsülik, megelőzve a SpaceX-et is. Ez a felértékelődés nem egyedi eset:  

tíz veszteséges MI-startup, köztük az Anthropic (183 milliárd dollár) és az xAI is nagyot ugrott a tőzsdei felértékelődésben az elmúlt évben,  

ám eközben a valós hozamok elmaradnak a várakozásoktól. 

Túl gyors az értéknövekedés? 

A buborékaggodalmak gyökere a gyors értéknövekedésben keresendő, ami részben az olyan komplex finanszírozási konstrukcióknak köszönhető, amelyek mesterségesen tartják fenn a keresletet. Az OpenAI például októberben jelentett be egy ötéves tervet, amelyben ezermilliárd dollárnyi számítástechnikai kapacitást épít ki, beleértve  

azt a texasi Stargate adatközpontot, amelyben az Oracle-lel és a SoftBankkal együttműködve 500 milliárd dollárt költenek el.  

Emellett 100 milliárdos megállapodást kötött az Nvidiával saját chipek fejlesztésére, illetve milliárdos eszközbeszerzésről állapodott meg az AMD-vel, amelyben 10 százalékos tulajdonosi részesedést is szerezhet.  

Ezek a „körkörös finanszírozások” – ahol a beszállítók finanszírozzák a saját ügyfeleiket – emlékeztetnek a 2000-es dotkomlufira, amikor a Nortel telekomcég hasonló módon pumpálta fel a keresletet.  

Az alábbi ábra azt mutatja be, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a legnagyobb technológiai cégek az MI-fejlesztéseikben és -befektetéseikben, különösen az OpenAI és az Nvidia körül. A vonalak különböző típusú kapcsolatokat jelölnek: hardver/szoftver, befektetés, szolgáltatás vagy kockázati tőke. A körök mérete a vállalatok piaci értékét szemlélteti – az Nvidia és az OpenAI a mesterségesintelligencia-ökoszisztéma központi szereplője. 

Az Nvidia vezérigazgatója, Jensen Huang megvédte ezeket az egyedi megállapodásokat, hangsúlyozva, hogy nincs kizárólagosság, a cél az ökoszisztéma támogatása, ám a kritikusok szerint ez elhomályosítja a valós keresletet. 

Az IMF sem hagyja szó nélkül  

Az IMF október 14-i elemzése szerint az MI-buborék hasonlít a késői 1990-es évek internetes lufijához: mindkettő felfújta a részvényárakat és a tőkenyereségeket, ami fogyasztást és inflációt gerjesztett, de a hozamok elmaradnak. Pierre-Olivier Gourinchas vezérigazgató-helyettes figyelmeztetett, hogy az amerikai fogyasztói árindex (CPI) csak az idén 2,7 százalékra, 2026-ra pedig 2,4 százalékra csökken, részben az MI-infláció miatt.  

Ehhez hasonlóan a brit jegybank október 8-i jelentése „hirtelen korrekcióról” beszél a globális piacokon, kiemelve, hogy az OpenAI értékelése egy év alatt 157 milliárd dollárról 500 milliárdra ugrott. A JP Morgan vezérigazgatója, Jamie Dimon a BBC-nek adott interjújában pedig azt mondta:  

a bizonytalanság szintje sokkal magasabb kellene hogy legyen az emberek fejében.  

A Bank of America globális alapkezelői felmérése szerint már az „MI-részvénybuborék” a legnagyobb globális piaci kockázat, 33 százalékkal, míg a Goldman Sachs „dotkom 2.0”-ként emlegeti a ciklust. 

Aggasztó adatok 

A számok valóban aggasztók. Az amerikai tőzsde idei nyereségtermelésének a 80 százalékát az MI-vel kapcsolatos vállalatok adták, miközben a Gartner szerint a globális mesterségesintelligencia-kiadások az idei év végére elérik az 1500 milliárd dollárt. Az USA-ban az MI-beruházások a GDP 1,1 százalékos növekedését adták az év első felében, de ha kivonjuk a chipek és szoftverek importját, ez 0,5 százalékra csökken – ráadásul a vámháborúk tovább rontják a képet.  

Egy MIT-kutatás szerint a 300 vizsgált MI-projekt 95 százaléka nem térült meg, miközben a cégek dollármilliárdokat költenek adatközpontokra, amelyek energiaigénye nukleáris reaktorokat is igényel. 

Jerry Kaplan, aki négy technológiai buborékot élt túl, a szilícium-völgyi Computer History Museum részéről figyelmeztetett: „Ennyi pénz forog kockán, hogy a dotkomnál is nagyobb lesz a veszteség, sőt az egész gazdaságot magával rántja”. Környezeti kockázatok is felmerülnek: a sivatagi adatközpontok rozsdásodni fognakha a buborék kipukkan, toxikus anyagokat szivárogtatva a talajba. 

Az OpenAI említett DevDay-je október 6-án tovább fűzte a spekulációt. Altman itt jelentette be az App SDK-t, az AgentKitet és a ChatKitet, amelyek a ChatGPT-t app-store-rá alakítják, lehetővé téve az MI-ügynökök önálló működését. Emellett partnerségeket kötöttek olyan vállalatokkal, mint a Walmart, ahol a ChatGPT „buy” gombbal integrálódik a bevásárlásba, segítve a kiskereskedelmi óriást az 1 ezermilliárd dolláros értékeltség felé. Altman Jony Ive-val, az Apple egykori dizájnfőnökével együttműködve fejleszt hardvert, miközben hangsúlyozza: „Trilliókat kell költeni adatközpontokra, mert a kereslet világszerte nagyot ugrik.” Azonban a cég fél év alatt 8 milliárd dollárt bukott, az éves vesztesége pedig 20 milliárd körül mozog – azaz minden dollárnyi bevétel mellett a tripláját költik el. Ez felveti a kérdést: meddig tartható ez a modell, amikor az Nvidia tűnik az utolsó nagy befektetőnek, amely ekkora összegeket mozgósíthat? 

Ugyanakkor nem mindenki pesszimista. Jeff Boudier, a Hugging Face termékfelelőse szerint

az MI-infrastruktúra mai „felfújása” hosszú távon hasznos lesz, akárcsak a dotkomlufi után, amikor a tőzsde zuhanni kezdett, ám akkor felépülő amerikai telekomhálózatok megalapozták az internet sikerét.

A World Economic Forum elemzése is árnyalja a képet: szerintük az MI-buborék nem a jól ismert 1636-37-es holland tulipánhagyma láz mintáját követő spekuláció, hanem fundamentumokon alapuló boom. A Stanford professzora, Anat Admati szerint utólag derül majd ki, hogy buborék volt-e az MI-részvények elmúlt hónapok és évekbeli árugrása. 

Az USA-ba áramló külföldi tőke rekordmértékű, 290 milliárd dolláros volt a második negyedévben, de ha a befektetők rájönnek, hogy a várt hozamok elmaradnak, a buborék kipukkanása nemcsak az MI-vállalatokat, hanem a teljes gazdaságot érintheti. 

Nyitókép: Freepik

Kapcsolódó: