Ahogy fokozódnak a geopolitikai feszültségek, úgy válnak egyre hangsúlyosabbá a deglobalizációval kapcsolatos aggodalmak. Ennek ellenére a világkereskedelem meglepően ellenállónak bizonyult: a globális kereskedelem volumene stabil maradt. 

Az USA és Kína közötti kereskedelmi háború, a brexit, valamint Oroszország ukrajnai inváziója sokakat arra a következtetésre juttatott, hogy a globalizáció szétesőben van. E sokkhatások dacára a világkereskedelem 2023-ig figyelemre méltó stabilitást mutatott. 

Amerikai közgazdászok a CEPR VoxEU oldalán megvizsgálták, hogyan alakult át a globális kereskedelem 2015 és 2023 között a geopolitikai feszültségek közepette – anélkül, hogy valódi deglobalizáció ment volna végbe. A kutatás során 187 ország kereskedelmi adatait elemezték, hogy feltárják a szétválási mintákat és azok gazdasági hatásait. 

Értékelésük szerint nem deglobalizáció, hanem blokkosodás ment végbe: a világkereskedelem nem omlott össze, hanem politikai szövetségek mentén szerveződött újra. Bár a geopolitikai riválisok közötti kereskedelem visszaesett, más területeken növekedés volt tapasztalható. Miközben az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelem csökkent, mindkét gazdaság fokozta a kapcsolatait a világ többi részével. A világkereskedelem GDP-arányos mutatója stabilizálódott, sőt megfordította a pénzügyi válság utáni csökkenő trendet. 

A blokk-képződés 

A kereskedelmi adatok alapján a kutatók azonosították a szétválási mintákat, és számszerűsítették azok gazdasági hatásait. Az országokat három csoportba sorolták: 

• Az amerikai blokk felé közeledők: azok az országok, amelyeknél csökkentek a kereskedelmi költségek az Egyesült Államokkal, miközben nőttek Kínával. 

• A kínai blokk felé közeledők: azok, amelyeknél az USA-val való kereskedelem költségei emelkedtek, Kínával viszont csökkentek. 

• El nem kötelezett országok: ahol az USA-val és Kínával folytatott kereskedelmi költségek azonos irányban változtak. 

A vizsgált 187 állam körülbelül negyede az amerikai blokkhoz, másik negyede a kínaihoz igazodott, míg az országok fele egyikhez sem tartozik. Hongkong, Izrael, Oroszország és Szaúd-Arábia egyértelműen Kínához kapcsolódik, míg az európai országok, India, Dél-Korea, Japán és Szingapúr az amerikai blokk része. 

A kereskedelem irányváltása inkább politikai lojalitást, mint gazdasági racionalitást tükröz. 

A fragmentáció gazdasági következményei 

A széttöredezettséggel kapcsolatos, széles körben elterjedt vélekedéssel ellentétben – miszerint az csökkenti a jólétet – a kutatók modellje szerint a mediánnál elhelyezkedő országokban 2015 és 2023 között a reáljövedelem 0,6 százalékkal nőtt a kereskedelmi költségek változásának következtében. 

Ez a meglepő eredmény a globális kereskedelmi volumen stabilitását tükrözi. Az egyes partnerek közötti alacsonyabb kereskedelmet ellensúlyozta a más régiókban tapasztalt növekedés, így az átlagos költségek lényegében változatlanok maradtak. A protekcionizmus inkább szelektíven, mintsem általánosan terjedt, ami egy széttöredezett, de továbbra is nyitott világgazdaságot eredményezett. 

Érdekesség, hogy az el nem kötelezett országok valamivel nagyobb, kb. 8 százalékos nyereséget könyvelhettek el, mint a blokkhoz tartozók, mivel a kereskedelmüket mindkét irányba rugalmasan át tudták csoportosítani. Mindez arra utal, hogy a fragmentáció eddig nem járt olyan mértékű globális jóléti veszteséggel, mint ahogyan azt korábban feltételezték – legalábbis a vizsgált időszakban. 

Jó az irány? 

Vizsgálták azt is, hogy ha a legtöbb ország profitál a szétválasztásból, vajon olyan blokkokat választanak-e, ahol maximalizálni tudják a jólétüket. Meglepő módon azt tapasztalták, hogy a gazdasági önérdek nem teljesen magyarázza a jelenlegi blokk-képződéseket. Azok választása tehát nem a gazdasági racionalitás eredménye, és a legtöbb ország jobban járna, ha máshová tartozna. Például Lengyelországnak és Törökországnak előnyösebb lenne a semleges státusz, Vietnámnak az USA-blokk, míg Egyiptom a kínaival járna jobban. A geopolitikai szövetségek (pl. ENSZ-szavazási minták) világosabban magyarázzák a kereskedelmi irányokat, mint a komparatív előny.  

A vizsgálat három fontos tanulsággal szolgál:  

• a fragmentáció nem jelent automatikusan jóléti veszteséget – eddig sikerült kompenzálni a kieső kereskedelmet,  

• a regionális integráció segíthet tompítani a blokkosodás hatásait,  

• a geopolitika dominálja a kereskedelempolitikát, ami új kihívásokat jelent a gazdaságpolitika számára.  

A globalizáció tehát nem szűnt meg, hanem átalakul. A kereskedelmi blokkok kialakulása pedig eddig nem okozott komoly gazdasági veszteséget, de a 2025-ös vámháborúk és politikai feszültségek miatt a jövőben nőhet a fragmentáció költsége. A szerzők azt javasolják, hogy a politikai döntéshozóknak a nyitottságból származó előnyök megőrzésére kell összpontosítaniuk, miközben alkalmazkodnak a több-blokkos világ geopolitikai realitásaihoz. 

Magyarország gazdasági pragmatizmusra épülő külkereskedelmi stratégiát folytat, amely jelenleg el nem kötelezett státuszt eredményez. Ez rövid távon előnyös, mivel biztosítja a hozzáférést mindhárom blokkhoz, de hosszú távon növekedhet a geopolitikai kitettségünk, ha a globális fragmentáció mélyül.  

A CEPR-tanulmány alapján készített modellből kiszámolható, hogy Magyarország számára a 2015–2023 közötti időszakban milyen reáljövedelmi hatással járt volna a három különböző blokkhoz való tartozás. Ezek szerint az USA-hoz való 0,4, a Kína-blokkhoz 0,6, az el nem kötelezett státusz pedig 0,8 százalékos növekedést jelentene.   

A jövőt számtalan bizonytalansági tényező befolyásolhatja, de az USA-blokkhoz való tartozásnál segíthetne a technológiai hozzáférés, míg a politikai feltételek csökkentik az előnyt. Ha a kínaihoz csatlakozunk, az főként a politikai és az energiafüggőségi kockázat szempontjából jelent veszélyt. Így továbbra is az el nem kötelezett státusz mutatkozik a legkedvezőbbnek, a politikai nyomás és a technológiai korlátok figyelembevételével is.  

Kapcsolódó: