Hollandia egy rendkívüli jogi eszközhöz nyúlt, hogy megőrizze a globális félvezetőgyártó, a Nexperia működőképességét és a félvezetőellátás biztonságát. Mivel az amerikai és a kínai nyomás egyszerre éri az országot, Vincent Karremans gazdasági miniszter szeptember 30-án aktiválta (de csak októberben hozták nyilvánosságra) az úgynevezett áruellátási törvényt (Goods Availability Act), amellyel az állam kivételes körülmények között joghatóságot gyakorolhat a cég felett. Minderre elmondása szerint „súlyos irányítási hiányosságok” miatt volt szükség, hogy megelőzze a Nexperia által előállított termékek piacról való kiesését a piacról.

A lépés ideiglenes állami kontrollt jelent meghatározott vállalati döntések felett, miközben a termelés tovább folytatódhat.

A rendelkezés inkább védőkorlát, mintsem államosítás: az állam ugyanis ennek értelmében visszafordíthat károsnak ítélt döntéseket, ha az ellátásbiztonság veszélybe kerül.

Mindeközben a vállalatügyi bíróság (Ondernemingskamer a holland társasági jog speciális fóruma vállalatirányítási vitákra) külön eljárásban felfüggesztette a cég kínai vezérigazgatóját, Csang Hszüe-csenget, illetve elrendelte a vállalat ideiglenes irányítását belső összeférhetetlenségi veszélyekre és egyes kockázatos adás-vételi döntésekre hivatkozva. A holland beavatkozás így a technológiai ellátásbiztonságot is szolgálja, mert az olcsó, mégis nélkülözhetetlen chipek éppolyan stratégiai fontosságúak a gazdaság számára, mint a csúcskategóriás processzorok.

Ellátásbiztonság hardcore módban

Az amszterdami bírósági iratok és több kormányzati dokumentum szerint a vállalaton belüli döntések az összeférhetetlenség gyanúját keltették – például nagy értékű, a tényleges szükségleteket meghaladó beszerzési tervek a testvér vállalatok felé (azonos az anyavállalatuk) –, miközben a cég európai vezetőinek menesztése is napirendre került. Ezzel összefüggésben az Egyesült Államok a nyáron jelezte Hágának, hogy a Nexperia exporttilalmi listára kerülhet, ha Csang Hszüe-cseng marad a felelős a cég európai működéséért. A jelzést a holland fél láthatóan komolyan vette, ezért is reagált arra a vezető leváltásával, jogi korlátokkal és rendkívüli jogieszközzel.

A holland döntés tehát hármas célt szolgált: az irányítási kockázatok csökkentését, az amerikai szankciók elkerülését és a kontinens ipara által felhasznált chipek ellátásbiztonságát. Peking eközben ellenlépésként exportellenőrzéssel korlátozta a Kínában készült Nexperia termékek kivitelét, azonnal nyomást helyezve az európai autóiparra, ahol a cég termékeiből (a nem high-tech chipekből) nincsenek olcsón és gyorsan pótolható alternatívák. 

A közvetlen következmények több szinten jelentkeznek. Az ellátási oldalon az exportkorlátozás szűk keresztmetszetet hoz létre, mert bár a Nexperia kulcspozíciói megmaradnak, de a gyártási lánc jelentős hányada továbbra is Kínában található, így az ottani válaszlépés következményei nagyon hamar készlethiányt okozhatnak, különösen a járműiparban (légzsákvezérlés, világítás, tápellátás).

Politikai-gazdasági oldalon a holland döntés precedenst teremthet, ugyanis kimondta, hogy a gazdasági biztonság nemzeti és európai érdek, ami szükség esetén korlátozhatja a tulajdonosi jogokat. A tagállamok így egy alkalmazható, célzott beavatkozási mintát láthattak: ha a három feltétel együtt áll fenn (kritikus ellátási szerep, külső geopolitikai fenyegetés, bizonyítható irányítási hiányosság), az állam ideiglenes kontrollt gyakorolhat egy cég működési döntései felett a termelés fenntartása érdekében. Ez illeszkedik az EU iparpolitikai szigorodásához és a stratégiai függések (de-risking – kitettségcsökkentés) mérsékléséhez.  

Peking válaszlépése azonban rövid távon növeli a bizonytalanságot, az európai autóipar pedig arra készül, hogy újra elővegye a járvány idején alkalmazott kríziskezelési módszereit. A gazdaságstratégia során ez a tagállami rendkívüli jogkör, a bírósági kontroll és a külgazdasági eszkaláció, amielyek egyszerre feszítik a rendszert.  

A holland események másik következménye, hogy a Nexperia egyedüli tulajdonosa, a sanghaji tőzsdén jegyzett Wingtech két egymást követő napon limitig (10 százalékot) esett, több milliárd jüannal zsugorítva a cég piaci értékét. A tőzsdei reakció nemcsak az anyacég profitkilátásait tükrözi, hanem azt is, hogy a vállalatcsoport feletti döntési szuverenitást – legalábbis Európában – átmenetileg korlátot kapott. 

Kapcsolódó: