Az Egyesült Államok megtorpedózta az Európai Unió kezdeményezését, amely a G7-ekre gyakorolt volna nyomást a befagyasztott orosz állami vagyon Ukrajnának való átjátszására.  Trump a piaci stabilitásra hivatkozik, ám döntése mögött nyilván a közelgő budapesti békecsúcs is ott áll. 

Az Egyesült Államok nem kíván részt venni az Európai Unió által szorgalmazott, a G7-ek elé tárt tervben, amely a befagyasztott orosz jegybanki eszközök felhasználásával finanszírozná Ukrajna állami lélegeztetőgépen tartását és a háború folytatását. A washingtoni döntés, amelyről a múlt héten, az IMF-ülések alatt tájékoztatták az európai partnereket, új törésvonalat nyit a Nyugat egységében. 

A Fehér Ház a pénzpiaci stabilitás megőrzésére hivatkozik, a döntés emellett szorosan belesimul Trump békeközpontú külpolitikájába. Az elnök a múlt héten jelentette be, hogy Budapesten találkozik majd Vlagyimir Putyinnal, hogy tárgyaljon vele a háború lezárásának lehetőségeiről. Ezzel párhuzamosan az amerikai szenátus elnapolta az Oroszország elleni szankciós törvényjavaslatok megvitatását, a pénzügyminisztérium pedig jegelte az orosz vagyonok felhasználásáról szóló terveket – bár törvényi lehetősége lenne rá, eddig sem alkalmazta az egyébként csekély, mindössze 5 milliárd dollár értékű moszkvai jegybanki eszközök lefoglalását.   

Újabb lufi

Brüsszel érthető módon csalódott: az Egyesült Államok támogatására nagy szüksége lett volna, az esetleges kockázatokat ugyanis így egyedül Európa, valamint maga az euró fogja viselni és elszenvedni. Az EU, amely az orosz vagyonok zömét – mintegy 280 milliárd eurót – Európában, főként a belga Euroclear alapkezelőnél tartja, azt remélte, hogy a G7 egységes fellépése politikai és pénzügyi védőernyőt biztosít, vagyis ha az egész nyugati pénzügyi rendszer egységesen lép fel, ezek a kockázatok is megoszlanak, jobb esetben megszűnnek. Az Európai Központi Bank vezére, Christine Lagarde az első pillanattól kezdve ellenezte az orosz zárolt vagyonok felhasználásának ötletét (éppen az euróba mint globális valutába fektetett bizalom összeomlásának félelme miatt), az orosz vagyon felelőse, Belgium pedig attól fél, hogy Moszkva valamennyi nemzetközi fórumon pert indít ellene a nemzetközi jog súlyos megsértése miatt, amiért hagyta egy szuverén ország szuverén állami vagyonát egy precedens nélküli ideológiai játékba átcsoportosítani.  

Az ötlet valójában egy technikai kiskapu, ami jogilag nem jelenti az orosz befagyasztott vagyon elkobzását, a valóságban mégis ez valósul meg. Vagyis a végeredményt tekintve csupán egy átcímkézés tesz különbséget a vagyonelkobzás és a vagyon felhasználása között. Az Európai Bizottság javaslata szerint az EU 140 milliárd eurós, 0 százalékos kamatozású kölcsönt venne fel az Eurocleartől, amit a letétkezelő társaság az orosz, immár készpénzzé vált állományból fedezne. Cserébe adóslevelet adna, vagyis (a terv kitalálói szerint) az orosz vagyon még mindig létezne, csak éppen már az EU-s kormányok, pontosabban Brüsszel kezében lenne kölcsön formájában. Az így megszerzett összeget az Európai Unió jóvátételi kölcsön fedőnéven továbbítaná Ukrajnának – hogy milyen részletekben és milyen felhasználási feltételekkel, az jelenleg még mindig heves vita tárgyát képezi. És ezen a ponton – ahol kiderül, hogy az egész terv egyetlen, alá nem támasztott feltételezésre épül – válik érthetetlenné és értelmetlenné az egész konstrukció. A tervet azért hívják jóvátételinek, mert kimondja: Ukrajnának csak és kizárólag akkor kell visszafizetnie a 140 milliárdos kölcsönt az EU-nak, ha Oroszország a háború után jóvátételt fizet Ukrajnának. Ebben az esetben Ukrajna a jóvátételi összegből kifizeti a tartozását az EU-nak, amely az így visszakapott pénzből rendezi a tartozását az Euroclear felé (beváltja az adóslevelet), az Euroclear pedig a pénzből vissza tudja adni Oroszországnak a zárolt állami vagyonát, ha feloldják a szankciókat. 
Mindez három dolgot jelent. Az egyik, hogy amennyiben Oroszország soha nem fizet jóvátételt, Ukrajna soha nem fogja visszafizetni a kölcsönt, ami attól még létező hiány lesz az Euroclearnél. A másik, hogy az orosz állami vagyonból mindenképpen el fog tűnni 140 milliárd euró, miközben a terv kiötlői arra építenek, hogy Oroszország a saját pénzéből befizeti a jóvátételi büntetést ahhoz, hogy aztán abból a pénzből visszakapja a már egyébként nem is létező állami vagyonát. És végül a legsúlyosabb: az ukrán részről vissza nem térített hitelt mindenképpen vissza kell majd fizetni. Ezt pedig (és ezt Brüsszel minden valószínűség szerint már most is pontosan tudja) a kölcsönt felvevő tagállamok, vagyis végső soron az európai adófizetők állják majd az EU következő hosszú távú költségvetésének terhére. 

Trump stratégiája láthatóan a politikai konszolidációt helyezi előtérbe a gazdasági konfrontációval szemben. A Fehér Ház egyre nyilvánvalóbban inkább tárgyalásokon, mint szankciókon keresztül próbálja rendezni az ukrajnai konfliktust – még ha ez az európai szövetségesek halk rosszallását is vonja maga után. A döntés után Belgium tiltakozó hangja valószínűleg felerősödik. Európa értéktára éppen a kollektív kockázatvállalás hiánya miatt húzódozott eddig is az orosz vagyon kiolvasztásától: Washington határozott nemleges válasza csak megerősíti abban, hogy ne engedjen a brüsszeli követeléseknek.  

*** 

Kapcsolódó: