Miután Kirill Dmitrijev, az Orosz Közvetlen Befektetési Alap (RDIF) vezetője felvetette egy Oroszország és Alaszka közötti, a Bering-szoros alatti alagút építésének ötletét, Donald Trump amerikai elnök érdekesnek minősítette a javaslatot, hozzátéve, hogy még mérlegelnie kell azt. 

Az alagút terve már Hruscsov és Kennedy idején is felmerült, ám akkor a politikai ellentétek mellett a beruházás költségei is elriasztották a feleket. Dmitrijev szerint az építkezés akár nyolc évig is eltarthat, ugyanakkor a „Putyin–Trump-alagút” összeköthetné az Egyesült Államokat Oroszországgal, illetve Amerikát Eurázsiával. 

Az elmúlt napokban Dmitrijev – aki Putyin különmegbízottja a külföldi befektetési és gazdasági együttműködés terén – arról számolt be, hogy már hat hónapja zajlik az Oroszország–Alaszka-alagút megvalósíthatósági tanulmányának az előkészítése. Jelezte továbbá, hogy bevonná Elon Musk The Boring Companyját is, amelynek megvannak a projekt megvalósításához szükséges modern fúrási technológiái. 

Dmitrijev az alagút ötletét összekapcsolta azzal, hogy az RDIF a partnereivel közösen finanszírozta az első orosz–kínai vasúti hidat (Nyizsnyeleninszkoje–Tongcsiang–, Amur/Hejlongcsiang), amely 2022 novemberében nyílt meg, és az észak-kínai tartományok felé akár 700 kilométerrel is lerövidíti a szállítási útvonalakat. 

Szerinte a tervezett, mintegy 112 km-es alagút 8 éven belül kb. 8 milliárd dolláros költséggel megvalósítható lenne – azaz lényegesen olcsóbban, mint a korábbi, hagyományos technológiával számoló becslések, amelyek 65 milliárd dollárral és 12-15 éves építési idővel kalkuláltak. 

A Bering-szoros a legszűkebb pontján 82 kilométer széles, és a közepén találhatók az egymástól mindössze négy kilométerre fekvő Diomede-szigetek, amelyek közül az egyik Oroszország, a másik az Egyesült Államok fennhatósága alá tartozik. A szoroson átívelő szárazföldi összeköttetés terve először a 19. század végén merült fel: William Gilpin, Colorado első kormányzója alkotta meg a „kozmopolita vasút” koncepcióját, emellett egy francia–amerikai konzorcium is javaslatot tett II. Miklós orosz cárnak, ám a terv soha nem valósult meg. 

Tervek már születtek

A 20. században számos mérnöki projekt született a Bering-szoros alatti összeköttetés megvalósítására, de egyik sem jutott el a kivitelezésig. Volt olyan terv is, amely ráadásul hármas összeköttetéssel – vasútival, közútival és segédalagúttal – számolt. Ezek becsült kivitelezési ideje 12-15 év lett volna, a tervezett költségek pedig meghaladták a 35 milliárd dollárt. 

Bár a jelenlegi elképzelések nyolc évről szólnak, szakértők a rendkívül zord körülmények miatt hosszabb építési idővel kalkulálnak. A geológiai adottságok mellett ugyanis komoly kihívást jelentenek a súlyos fagyok: a téli szezon hét hónapig tart, évente 120-140 napon keresztül esik a hó, a szélsebesség pedig az extrém hidegben elérheti a 140–180 kilométer per órát. 

Oroszországban az alagút ötlete 2007-ben került ismét napirendre, amikor felmerült az ICL–World Link projekt, amely egy Eurázsia és Amerika közötti közlekedési folyosót irányzott elő, amely a földgáz és az utasforgalom szállítására szolgált volna. A terv egy 6 ezer kilométer hosszú vasútvonalat képzelt el, amely Szibériát és Alaszkát kötötte volna össze. 

Kína 2013-ban javasolta az Eurázsia és Amerika közötti transzkontinentális vasútvonal saját változatát, amely szintén számolt a Bering-szoros alatti átkeléssel. Ennek keretében egy körülbelül 13 ezer kilométer hosszú nagy sebességű vasútvonalat tervezett, amely Kínát Szibérián keresztül Alaszkával kötötte volna össze. A becsült költség 200 milliárd dollár volt. 

A buktatók

Az elmúlt évtizedek technológiai fejlődését figyelembe véve a szakértők úgy vélik, hogy a projekt technikailag megvalósítható, az építéséhez azonban mindkét országban a társadalmi, az energetikai és a közlekedési infrastruktúra jelentős fejlesztésére lenne szükség. Oroszországban például Jakutszktól mintegy négyezer kilométernyi vasúti pályát kellene kiépíteni, ami azért komplikált, mert a terep nehéz és gyakorlatilag nincs meglévő infrastruktúra. 

A Bering-szoros mélysége összevethető a La Manche csatornáéval, ám az összekötendő területeken alacsony a népsűrűség, illetve nincs elegendő egymáshoz közeli ipari központ, amely indokolná a vasúti forgalmat – szemben a Franciaország és az Egyesült Királyság közötti Csalagúttal. 

Bár a projekttel kapcsolatban elhangzott egy 8 milliárd dolláros becslés, a pontos költségeit jelenleg még csak hozzávetőlegesen sem lehet pontosan meghatározni. Először azt kell felmérni, milyen áruforgalom várható és hogy valóban növekedne-e a kereskedelmi volumen. Mindenesetre Oroszország és az Egyesült Államok érdekelt lehet a megvalósításban, különösen Csukcsföld réz- és aranykészletei miatt. Vagyis a projekt gazdasági megtérülése attól függ, hogy milyen típusú szállítás zajlana az alagúton keresztül. 

Mivel – ahogy említettük – a két összekötendő terület népsűrűsége alacsony, a teherfuvarozás jelenleg az olcsóbb tengeri útvonalakon zajlik, ezért sokan megkérdőjelezik a projekt gazdasági racionalitását. Bár a klímaváltozás következtében mindkét régió stratégiai jelentősége növekedhet, a negatív demográfiai folyamatok miatt kérdéses, hogy a térségek betelepítése megvalósítható-e a fejlesztésekhez szükséges mértékben. 

A projektről szóló orosz cikk az 1975-ös Apollo–Szojuz-űrmissziót idézi, az alagutat pedig az „új korszak” szimbólumaként mutatja be. Ez a jelkép egyértelműen utal az ukrajnai konfliktus lezárásának igényére, különösen az anchorage-i találkozó és a beígért budapesti csúcstalálkozó kontextusában. Bár – ahogy említettük – a projekt technikailag megvalósítható, inkább egy szimbolikus politikai gesztusként értelmezhető, amely egy lehetséges orosz–amerikai „enyhülést”szolgál, és nem egy középtávon üzletileg megtérülő beruházás. 

A felvetés akkor lenne valóban értékelhető, ha megjelennének hírek hivatalos amerikai–orosz munkacsoportokról, engedélyezési eljárásokról vagy nyilvános tanulmányokról. Addig ez csupán egy PR-vezérelt kezdeményezés, amely az RDIF korábbi határhídprojektjének sikerére épít. 

Peking terveit az alagút nem befolyásolná érdemben, mivel Kínának nincs közvetlen hozzáférése a csatlakozási pontokhoz, inkább a jeges-tengeri északi hajózási útvonal fejlesztésében érdekelt. 

Az alagúttal kapcsolatban több nemzetközi szemlében is felbukkant Volodimir Zelenszkij elutasító reakciója. 

(Foto: Gazeta.ru)  

Kapcsolódó: