Tufan Erhürman fölényes győzelme Észak-Cipruson a Törökországhoz igazodó „kétállami” politika elutasítását jelzi, és új reményt ad a sziget újraegyesítésére – de a valódi változás Ankara hajlandóságán múlik.
A vártnál egyértelműbben alakult a török befolyás alatt álló Észak-Cipruson tartott elnökválasztás, miután már az első fordulóban abszolút többséget szerzett az egyik aspiráns. A mérsékelt és a sziget újraegyesítése mellett többször kiálló, a Török Republikánus Párt (CTP) jelöltje, Tufan Erhürman a szavazatok 62,76 százalékát megszerezve legyőzte a keményvonalas addigi elnököt, a Nemzeti Egység Párt (UBP), a Demokrata Párt (DP) és az Újjászületés Párt (YDP) közös jelöltjét, Ersin Tatart, aki csupán 35,81 százalékot ért el.
A választói részvétel magas, 64,87 százalékos volt, ami az öt évvel ezelőtti első fordulónál (58,31) 6,5 százalékponttal több. Erhürman magabiztos győzelme azért meglepő, mert a közvélemény-kutatások szoros versenyt jeleztek előre.
Észak-Ciprusról vagy hivatalos nevén az Észak-ciprusi Török Köztársaságról (TRNC) érdemes tudni, hogy Franciaországhoz hasonlóan félelnöki rendszerben működik, tehát az elnöknek erős jogkörei vannak a törvényhozás ellenében.
Az újonnan megválasztott elnök pártja, a CTP egyelőre kisebbségben van a törvényhozásban, így az elnöknek kompromisszumokra is szüksége lesz. A kormánypártok elleni elégedetlenség akkor csapott magasra, mikor áprilisban iszlamizációellenes tüntetések indultak, mivel legalizálni tervezték a fejkendők viselését az állami iskolákban. Szeptemberben azonban a legfelsőbb bíróság megsemmisítette a törvényt, ami engedélyezte volna a vallásos viseletet az iskolákban.
Ciprust 1974-ben kettéosztották egy török inváziót követően, amelyet egy rövid, görög támogatású puccs váltott ki, amely szórványos harcokat eredményezett a hatalommegosztó adminisztráció 1963-as összeomlása után. Észak-Ciprust 1983-ban kiáltották ki, de a két országrész közötti béketárgyalások 2017 óta befagytak.
Észak-Ciprus elnökének a feladata, hogy képviselje a ciprusi török közösséget a ciprusi görögökkel folytatott tárgyalásokon, akik Ciprust képviselik az Európai Unióban és beleszólnak Törökország csatlakozási törekvéseibe. Mehmet Ali Talat, aki 2005 és 2010 között volt a ciprusi török vezető, azt mondta, hogy Ankara a kétállami megállapodás ötletéhez igazíthatja a megközelítését.
A hatalomra kerülő Erhürman korábban már beszélt arról, hogy támogatná a sziget újraegyesítését egy föderációs megoldás esetén.
Ennek ismeretében a mostani, meglepőnek nevezhető választási eredmény átalakíthatja a megszállt területeken belüli hatalmi egyensúlyt, és megjelent benne Tatar politikájának az elutasítása, amit a „kétállami” megoldás kompromisszumok nélküli támogatása, a szövetségi keretekkel való közvetlen konfrontáció, valamint a gazdasági és közigazgatási ügyekben Törökországtól való egyre mélyülő függőség jellemzett.
Forrás: Wikimedia Commons
Az Erhürmanra leadott szavazatokat reakciók lehettek erre a politikai berendezkedésre, megfogalmazva a török felügyelet alól való felszabadulás iránti igényt. Ez a mostani eredmény 2017 után megnyithatja az utat a ciprusi kérdés megoldására irányuló párbeszéd előtt.
Ugyanakkor Erhürman szándékosan kerülte, hogy nyilvánosságra hozza az álláspontját a jövőbeli megoldás formájáról. Kijelentette, hogy a külpolitika kérdésében Törökországgal együttműködve fog cselekedni, ahogyan azt „történelmileg” a korábbi „elnökök” is tették, ami inkább folytonosságot, mint eltérést sugall Ankara befolyásától.
Recep Tayyip Erdoğan elnök gratulált Erhürmannak, és megerősítette Törökország folyamatos támogatását. Hasonló nyilatkozat érkezett Cevdet Yılmaz alelnöktől, a török külügyminisztériumtól és más ankarai intézményi szereplőktől. Ezzel szemben Devlet Bahçeli, a Nemzeti Mozgalom Párt vezetője kemény hangnemet ütött meg, gyakorlatilag a választási eredmény elutasítását szorgalmazva, a választói részvételre hivatkozva, illetve sürgetve a megszállt területek adminisztrációját, hogy az folytassa a Törökországgal való hivatalos integrációt. Ezek a vegyes reakciók rávilágítanak Ankara megosztottságára a fenntartandó az ellenőrzés, a békéltető és az erőteljes hozzáállás között.
A leköszönő elnök: Ersin Tatar (Forrás: Wikimedia Commons)
A távozó elnök elismerte vereségét, de utalt arra, hogy külső „tényezők” is befolyásolták a választási eredményt. Bejelentette, hogy pihennie kell és átgondolnia az eseményeket, mielőtt megteszi a következő lépéseit – ez a hozzáállás nem annyira önkritika, inkább úgy tűnik, hogy a felelősséget azokra a pártokra hárítaná, amelyek támogatták a „független” jelöltségét.
Níkosz Xrisztodulídisz ciprusi elnök gratulált Erhürmannak, valamint kifejezte szándékát egy találkozóra, amelynek célja az ENSZ által közvetített tárgyalások újraindítása. Anníta Dimitríu parlamenti elnök hangsúlyozta, hogy az eredmény a „kétállami” modell elutasítását jelenti.
Sztéfanosz Sztefánu, a Progresszív Munkáspárt (AKEL) főtitkára megjegyezte, hogy a török ciprusi szavazás végeredménye a közeledés és a politikai egyenlőségen alapuló szövetségi rendezés iránti vágyat jelzi.
A jelenlegi hangulat emlékeztet Mehmet Ali Talat (2005) és Mustafa Akıncı (2015) megválasztására, amikor mind Nicosia, mind Európa lehetőséget látott a rendezésre. Azonban, mint korábban, Ankara végül megtartotta magánál az irányítást, és a döntő pillanatokban leállította a tárgyalásokat.
Ciprus elnöke (Forrás: Wikimedia Commons)
A kérdés nem is Erhürman szándéka, hanem az, hogy Törökország engedélyezi-e az érdemi tárgyalási folyamatot. Reálisan nézve Ankara valószínűleg nem fogja azonnal feladni a „kétállam” doktrínáját, a mostani szavazás azonban biztosítja számára azt a rugalmasságot, hogy előmozdítsa a stratégiai céljait:
- közeledés az Európai Unióhoz, hogy hozzáférjen az ipari és védelmi finanszírozási programokhoz, mint például a SAFE,
- aktív részvétel a kelet-mediterrán energiahálózatokban,
- a viszony normalizálása az Egyesült Államokkal, szem előtt tartva a fejlett harcirepülőgép-programokba való újbóli belépést.
Vagyis ha a törökök „mérsékelt tárgyalópartnerként” viselkednek, az megerősítheti az ország diplomáciai pozícióját. A kézzelfogható előrelépés azonban két kulcsfontosságú tényezőtől függ:
- a tárgyalásokhoz szükséges szövetségi, kétzónás, kétközösségi keret elfogadása,
- az egyoldalú intézkedések beszüntetése Észak-Cipruson, különös tekintettel az északi területeken történő vagyoneltulajdonításokra.
Az ENSZ főtitkára, António Guterres és küldöttje, María Ángela Holguín Cuéllar várhatóan megvizsgálja a két közösség vezetője közötti informális tárgyalások lehetőségét, hogy megállapítsák, van-e minimális közös alap, amely magában foglalná az energiaügyi együttműködésről és a határátkelésről való megállapodást, valamint egy meghatározott folyamatot, amely tartalmazza az ütemtervet és a vitarendezési mechanizmusokat.
A szavazás végeredménye egy politikai üzenet Ankara számára, de ez nem jelenti automatikusan az újraegyesítést.
Erhürman beszéde a belső inkluzivitást ötvözte a Törökország felé irányuló külső megnyugtatással. Ankara gratulációja stratégiai gesztus volt, míg Nicosia kifejezte hajlandóságát a párbeszédre.
A kulcsfontosságú kérdés továbbra is az: csupán őrségváltás történt északon, vagy Ankara politikája valóban változik?
Kapcsolódó:
Borítókép: Wikimedia Commons
