Az antibiotikumok a modern orvoslás alapkövei: nélkülük nem lennének biztonságos műtétek, szervátültetések, daganatkezelések vagy akár egyszerű fertőzések elleni terápiák. A WHO közzétett globális jelentése azonban riasztó képet fest – a világban egyre több olyan baktérium kering, amely már nem reagál a megszokott gyógyszerekre. A 2016–2023 között több mint 100 országban gyűjtött adatok alapján az antibiotikum-rezisztencia (AMR) 40 százalékkal nőtt. A szervezet szerint ma már minden hatodik fertőzés kezelhetetlen a korábban hatékony szerekkel. 

Ők tanulnak, mi nem 

A baj nem egyik napról a másikra jelenttkezett. Az elmúlt évtizedekben az antibiotikumokat túl gyakran és sokszor feleslegesen alkalmazták. 

Sok országban a mai napig recept nélkül hozzáférhetők ezek a szerek, és gyakran akkor is felírják őket, amikor a betegséget valójában vírus okozza – például az influenza esetében. A WHO szerint az antibiotikum-felírások 40-50 százaléka orvosi szempontból indokolatlan. Ez azt jelenti, hogy világszerte több milliárd adag antibiotikum kerül évente feleslegesen a szervezetbe.  

Az antibiotikumok nemcsak a humán gyógyászatban, hanem az ipari állattartásban is széles körben elterjedtek. Sok országban még mindig alkalmazzák őket növekedésserkentőként. A kutatások szerint az állati eredetű baktériumok közül több – például a szalmonella egyes törzsei – már a húsipari termékekben is kimutathatók rezisztens formában. 

A folyamatos antibiotikumokkal való érintkezés elindította a természetes szelekciót, ami előnyhöz juttatta a túlélő, ellenálló baktériumtörzseket. Az új antibiotikumok fejlesztése eközben drámai ütemben lelassult: az elmúlt húsz évben mindössze néhány új hatóanyagot engedélyeztek, miközben a rezisztens baktériumok világszerte terjednek. 

A „szuperbaktériumok” 

A legnagyobb veszélyt azok a kórokozók jelentik, amelyek kórházi fertőzéseket okoznak és már az újabb antibiotikumra sem reagálnak. Ilyenek például a kólibaktériumok, amelyek alapvetően könnyen kezelhető húgyúti vagy tüdőfertőzéseket okoznak – de mostanra számos törzse már a legerősebb szerekkel szemben is ellenálló. A WHO listáján szerepel még az MRSA, amely a kórházi sebfertőzések és tüdőgyulladások egyik legveszélyesebb okozója. 

A folyamat már évi több mint 1,2 millió ember halálához járult hozzá világszerte, és ha nem történik változás, az antibiotikumok aranykora véget érhet. 

Mindenhol ott vannak 

Az antibiotikum-rezisztencia ma már a világ minden részén jelen van, gyakorlatilag nincs olyan ország, ahol ne találtak volna több gyógyszernek is ellenálló baktériumokat. A jelenség ugyan globális, de különösen Afrikában, Dél-Ázsiában és Latin-Amerikában vált súlyos egészségügyi válsággá. 

A fejlődő országokban gyakori, hogy a betegek nem jutnak el orvoshoz, inkább az „önkezelést” választják: a gyógyszertárban megveszik azt, ami „a szomszédnak is bevált”. Ez oda vezet, hogy a baktériumok „megismerik” a gyógyszert, így ellenállóvá válnak. 

Jelenleg a legnagyobb gócpont Fekete-Afrika, ahol a rezisztens baktériumok áldozatainak száma évente több százezer. A probléma súlyát az is növeli, hogy ez a régió nem jut hozzá az újabb típusú antibiotikumokhoz, az elavult készítmények pedig már hatástalanok a „szuperkórokozók” ellen. 

A nemzetközi utazások, a globális kereskedelem és az élelmiszerimport révén egy fertőző, rezisztens törzs napok alatt több kontinensen is megjelenhet. Így a probléma már nem csupán lokális, hanem globális egészségügyi kockázat.  

Nemzetközi immunválasz 

A nemzetközi válasz kettős: egyrészt politikai, másrészt tudományos. Politikai szinten az ENSZ-keretrendszerek igyekeznek összehangolni az emberi egészség, az állategészség és a környezetpolitika lépéseit – az országok éves önértékeléseket töltenek ki, hogy látható legyen, ki hol tart a nemzeti akciótervek megvalósításában és a baktériumok visszaszorításában. Ez a koordináció fontos, mert a baktériumok nem ismerik a határokat: ami egyik régióban elterjed, az napok, hetek alatt eljuthat más kontinensekre. 

Ugyanakkor a nemzetközi közösség egyre inkább a gyakorlati megoldásokra helyezi a hangsúlyt: a gyors diagnosztika elterjesztése, a céltudatos kutatás és fejlesztés finanszírozása, és az élelmiszerlánc szabályozása. A CARB-X például DNS-vizsgálatra alkalmas eszközök fejlesztését támogatja, hogy az orvos gyorsan lássa: rezisztens kórokozóról van-e szó és ehhez igazíthassa a kúrát. Hasonlóan nonprofit kezdeményezés a GARDP, melynek fő profilja az új hatóanyagok felkutatása, amelyek speciálisan a több gyógyszerre rezisztens kórokozókat célozzák. Ezek a projektek nemcsak a fejlett országokban működnek, hanem eljuttatják az innovációkat többek között a globális dél országaiba is. 

Európa stratégiai válasza a 2025–2035-re szóló, erőteljes kutatási-innovációs programok fokozása: az unió 10 éves, 253 millió eurós One Health AMR-együttműködésének célja, hogy összekapcsolja a kutatást, a diagnosztikát és az élelmiszer-biztonsági intézkedéseket – egyben kísérlet arra, hogy a politika és a kereskedelem közti rést jobban betömjék. Ha sikeres, ez csökkentheti Európa sebezhetőségét, ahogy az import- és export-szabványait is megerősíti. 

A mesterséges intelligencia lesz a megmentő? 

A hagyományos antibiotikum-fejlesztés lassú és drága: gyakran 10-15 év is eltelik, mire egy új készítmény piacra kerül, sőt a legtöbb jelölt útközben elbukik. Az MI viszont néhány hét alatt képes több millió vegyületet átvizsgálni – és kiszűrni azokat, amelyek ígéretesek lehetnek a rezisztens baktériumok ellen. 

A számítógép rendszerezi, hogy milyen molekulák pusztítják el az adott baktériumot, majd új, kémiai formákat tervez, amelyek képesek lehetnek áttörni a kórokozók védelmét. 

Amerikai kutatók olyan MI-modellt fejlesztettek ki, amely 36 millió molekulát képes elemezni virtuálisan. A rendszer segítségével készítettek pár vegyületet, amelyek új módon támadják meg a baktériumokat – nem úgy, mint a klasszikus antibiotikumok. Az egyik ilyen vegyületet már kísérleti egerekben sikeresen pusztít el rettegett kórházi szuperbaktériumokat. 

Az MI tehát nemcsak gyorsabbá teszi a gyógyszerkutatást, hanem teljesen új gondolkodásmódot hoz: olyan vegyületeket talál, amelyekre a kutató talán sosem gondolna. 

Fotó: Dreamstime