A százhalombattai Mol-finomítóban kitört tűz nemcsak Magyarországot, hanem Szerbia energiaellátását is megrázta: a kapacitás 40 százaléka hónapokra kieshet, miközben Belgrád az orosz szankciók és az amerikai nyomás között lavírozva energiaellátási válság felé sodródik.
Amint az már ismert, Százhalombattán a Mol Dunai Finomítójának egyik alapanyag-feldolgozó üzemében október 20-án késő este tűz ütött ki, amely a katasztrófa elemi keretein túl kihatást jelent nemcsak Magyarország, de a régió energiaellátására is. A Mol közleményeit és a nyilvánosságra került képeket figyelembe véve valószínűleg a finomító a lepárlókapacitásának 40 százalékát érinti a tűzeset, amely így hónapokig nem lesz elérhető. Érdemes leszögezni, hogy a finomító területén összességében 3 lepárlóüzem működik, a tűzeset ezek közül a legnagyobbat, az AV3-as üzemet érintette, mely feldolgozó kapacitása éves szinten 3 millió tonna.
A Mol-csoport két választás előtt áll:
- ideiglenesen hozzányúl a stratégiai készletekhez
- fokozza az importot a piacai felé.
Ilyenkor a múltból felsejlik egy bizonyos schwechati eset, amikor az OMV kénytelen volt ideiglenesen hozzányúlni a stratégiai készletekhez a hazai üzemanyagellátás folyamatos garantálásához, de amint elhárultak az anomáliák, az osztrák cég kipótolta a stratégiai készleteket.
Még ha a szerencsétlenség Magyarországon is történt, nem hazánkat érinthetik legsúlyosabban a káreset következményei, hanem déli szomszédunkat: Szerbiát. Az Aleksandar Vučić vezette ország viszonyrendszere a Trump-adminisztrációval felemás és a szerb energiabiztonság a battai események következtében a korábbinál is törékenyebb lábakon áll.
Szerbiának egyetlen olyan cége van, amely rendelkezik olajfinomítóval, ez a NIS. Azonban október 8-án amerikai szankciók léptek életbe a cég ellen az orosz tulajdonrész miatt, mivel a NIS-t a Gazpromneft irányítja, amely az orosz Gazprom leányvállalata: a Gazpromneft a részvények 45 százaléka felett rendelkezik, ezen belül is 29 százalékot birtokol Szerbia, 11 százalékot az orosz befektetői csoport, habár ezt korábban közvetlenül a Gazprom birtokolta.
A probléma a szerbeknél azért különösen súlyos október eleje óta, mert az amerikai szankciók miatt a NIS nem tud kőolajat importálni, tehát sürgős megoldást kell találnia az államnak, különben az a veszély fenyeget, hogy 2 hónapon belül le kell állítani a NIS egyetlen kőolajfinomítóját, azaz a pancsovai üzemet.
Erre jött rá a battai eset, ami miatt a Mol nem tud érdemi mennyiséget exportálni majd Szerbiába, ami különösen akkor lesz problémás, ha tényleg le kell állítani a szerb üzemet.
De nemcsak a kőolajellátás szorongatja a szerbeket, hanem a földgáz is. A Gazprom eredetileg azt tervezte, hogy az októberben kifutó hosszú távú földgázszállítási szerződést 3 évvel meghosszabbítja, azonban nemrég a cég jelezte, hogy nem biztosított Szerbia orosz földgázzal való ellátása, így hosszabbítottak. A mostani állás szerint a Gazprom év végéig biztosít szállítást, a szerbek viszont nem rendelkeznek érdemi alternatívákkal jelenleg a Gazprom kiváltására, így egyelőre kérdés, hogy januártól miképp történik a gázszállítás.
Az USA ezért nyomást próbál helyezni Belgrádra, hogy államosítsa teljesen a NIS-t, vagy ha nem, akkor azokat a szállítást garantáló eszközöket, amelyek felett jelenleg a Gazprom rendelkezik. Washington cserébe a szankciók feloldását ígéri, amivel lehetőség nyílna más importforrások eléréséhez a jelenleg a Gazprom tulajdonában lévő vezetéken, de jelenleg a szerb vezetés nem hajlandó Moszkvát lecserélni. Azonban Vučić a battai esettel két tűz közé került: ha kitart Moszkva mellett, megvan az esélye, hogy az ország energiaellátása nem lesz biztosított, ha pedig hátat fordít az oroszoknak, akkor az SNS nacionalista bázisa fogja számon kérni az elnököt.
Kapcsolódó:
Borítókép: Wikimedia Commons
