Európa villamosenergia-hálózatai egyre nehezebben bírják a megnövekedett terhelést – derül ki az Oilprice.com és a BBC szakértői írásaiból. A kontinens infrastruktúrája kritikus ponthoz érkezett: míg a zöldátállás lendületesen halad előre, a hálózatok fejlesztése messze elmarad a szükséges tempótól. 

Az európai energiarendszer válsága 

A problémák gyökere többrétű. Elsősorban az elektromos autók számának dinamikus növekedését, a hőszivattyúk és a klímaberendezések tömeges elterjedését, valamint az ipari berendezések egyre növekvő energiaigényét kell kiemelni, amelyek látványosan növelik az áramhálózatok terhelését. A lakóingatlanokban, az intézményekben, az ipari vagy egyéb épületekben például az  

elektromos fűtési módok is fokozatosan váltják fel a hagyományos megoldásokat, nyáron pedig a hűtés-klimatizálás áramigénye emelkedik látványosan.  

Ez utóbbit pedig az igények emelkedése és az erősödő klímaváltozás is hajtja. 

Szeszélyes megújulók 

Mindehhez társul a megújuló energiaforrások időjárásfüggése. A nap- és szélerőművek termelése szeszélyes: napfényes, szeles időben hatalmas mennyiségű elektromosság áramlik a hálózatba, borús, szélcsendes periódusokban viszont minimálisra esik a termelés. Ez rendkívül megnehezíti a hálózat stabil működését és az ellátásbiztonság fenntartását, így a legtöbb országban, mint nálunk is, kiegyenlítő, hagyományos erőművi kapacitásokat kell a hálózatba kapcsolni. 

Leépülő vezetékhálózatok, transzformátorok 

A helyzetet súlyosbítja, hogy az elmúlt évtizedekben még Nyugat-Európában is elhanyagolták a hálózatok fejlesztését és bővítését. Ennek következményeként úgynevezett hálózati torlódások, szűk keresztmetszetek alakultak ki, azaz a megtermelt rengeteg zöldáramot gyakran nem lehet eljuttatni a felhasználás helyére, a régi erőművekre tervezett rendszerek pedig igen rosszul kezelik a hirtelen belépő nap- vagy szélenergia általi „áramlökéseket”. Nem véletlen, hogy az áramszünetek gyakoribbá váltak.  

Csak a jéghegy csúcsa volt az idén áprilisban Spanyolországban és Portugáliában tapasztalt áramhálózati összeomlás. 

Hollandia esete: súlyos figyelmeztetés  

Hollandiában különösen súlyos a helyzet. Az ország villamosenergia-rendszere gyakorta képtelen kielégíteni a keresletet: súlyos áramkimaradások söpörnek végig az országon, olyannyira, hogy időnként a fogyasztást is korlátozni kell. Mi több, az új beruházásokat – legyenek azok lakossági, intézményi vagy ipari projektek – nem tudják időben a hálózatra csatlakoztatni, mivel a rendszer túlterhelt. 
Mindez pedig gazdasági láncreakciót indít el: a projektek késnek, a beruházók bizalma megrendül, az energiaárak pedig folyamatosan emelkednek. A holland példa jól mutatja, hogy a hálózati kapacitás akadályozhatja a gazdasági növekedést. 

Globális kihívás, lokális válasz 

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) becslése szerint  

globálisan nyolcvanmillió kilométerrel kellene bővíteni a villamosenergia-hálózatokat 2040-ig ahhoz, hogy a klímacélokat teljesíteni lehessen  

és az energiaszükségletet kielégíthessék. Ez óriási mérnöki és pénzügyi kihívást jelent, pedig modernizáció nélkül a hálózatok instabilitása komolyan veszélyeztetheti nemcsak a zöldátállást, hanem az Európai Unió energiabiztonságát is. A kérdés már nem az, hogy szükség van-e beruházásokra, hanem az, hogy elég gyorsak lesznek-e ezek a fejlesztések. 

A magyar helyzet  

Magyarországon már elindultak a beruházási programok, ám a késedelmek itt is éreztetik a hatásukat. Például a szegedi BYD-gyár indulása részben a villamos hálózati csatlakozás problémái miatt csúszhat, ami közvetett hatással van a magyar GDP-re is. Az eset jól szemlélteti, hogy az energetikai infrastruktúra állapota már nem csupán műszaki, hanem makrogazdasági kérdés is. 

Emellett különös figyelemmel kell lennünk arra az időszakra, amikor Paks II. új blokkjai üzembe állnak. Az atomerőmű további két gigawatt kapacitást ad majd a rendszerhez – összehasonlításul: Paks I. jelenlegi kapacitása is ugyanennyi, amely a teljes magyarországi termelés 47 százalékát adja. 

Hazai lépések a stabilitásért 

Elengedhetetlen a már folyamatban lévő KIF4 „naptarifa” mielőbbi árazásának megalkotása és éles bevezetése a nagyfogyasztói körben. Ez a rendszer kedvező árképzéssel ösztönözné legalább az évi 5000 kilowattóra feletti nagyfogyasztókat arra, hogy a megújulók termelési csúcsai (például a hosszú napsütéses órák) idején elfogyasszák a többletenergiát vagy legalább annak egy érdemi részét, ezzel is kiegyenlítve az egyre sérülékenyebb hazai áramhálózat terhelését. 

A hazai hálózatfejlesztési terv 

A közel ötezer kilométeres magyar nagyfeszültségű távvezeték-hálózat és a kapcsolódó fejlesztések több mint 400 milliárd forintos beruházást igényelnek. 

A terv fő célja a napelemes termelés zökkenőmentes hálózatba integrálása, amit a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (Mavir) és az elosztói engedélyesek készítettek, és 2024 elején a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) jóvá is hagyta. A program több száz kilométernyi nagyfeszültségű összeköttetés és alállomás építését irányozza elő a következő években. 

A napenergia hazai dinamikája 

A megújulók összkapacitása a felülvizsgált Nemzeti Energia- és Klímaterv szerint 2030-ra 12 GW körül lesz. Azonban ha nem lassul a telepítési ütem – ami jelenleg nem valószínű –, akkor feltehetően ennél több, körülbelül 14 GW körüli kapacitás jön létre fél évtizeden beül, hiszen már jelenleg is 9 GW feletti a telepített napelemes kapacitás. Ez pedig azt is jelenti, hogy nagyon sok többletáram keletkezik a kis nemzeti áramigényt hozó, de napsütéses órákban.  

A kihívást nem is elsősorban a termelés mennyisége, hanem annak időbeli eloszlása és a hálózat állapota ennek kezelésére, valamint a túlzottan tárolási kapacitások jelentik. 

Napsütésben tehát a napelemes rendszerek árammal árasztják el a hálózatot, este viszont, amikor nagyon megnő az áramigény, gyakorlatilag semmit nem termelnek – ekkor más forrásokra kell hagyatkozni. 

Azaz a zöldátállás sikere nem csupán a megújuló kapacitások nagyarányú telepítésén múlik, hanem azon is, hogy a mögöttes, sok évtizede, még napelemes világ előtt tervezett és kiépült infrastruktúra képes-e kezelni az új energetikai megoldásokat. Magyarország esetében a helyzet kezelhető, de csak akkor, ha az elkövetkező években következetesen és gyorsan végrehajtjuk a tervezett fejlesztéseket. 

Fotó: Freepik

Kapcsolódó: