Az európai közös harcirepülőgép-program csak nem akar beindulni. Külföldre szinte eladhatatlan, így Németország segítségképp 20 Eurofighter vadászgépet rendelt.
A német védelmi minisztérium szerződést írt alá az Airbusszal 20 új Eurofighter Typhoon vadászgép beszerzésére. A megállapodást az Airbus manchingi (Dél-Németország) végösszeszerelő üzemében kötötték meg. A gépek 2031 és 2034 között érkeznek, és a légierő hidegháborús korszakból származó Tornado csapásmérőinek egy részét váltják le. Ezzel Németország megrendelt Eurofightereinek száma 58-ra nő, miközben Németország egyre inkább a kontinens legnagyobb védelmi kiadású országaként jelenik meg.
Az új repülőgép fejlett képességekkel lesz felszerelve, beleértve a legújabb E-Scan elektronikusan szkennelt radart. Ezenkívül az Airbus azt tervezi, hogy a Saab Arexis elektronikus hadviselési csomagját integrálja mind az új, mind a meglévő Eurofighter-flottába, növelve a repülőgép működési sokoldalúságát és túlélőképességét összetett környezetben.
Az Eurofighter-program vezérigazgatója, Jorge Tamarit Degenhardt úgy nyilatkozott, hogy a szerződés „nagyszerű hír az Eurofighter-program és ipari partnereink számára, mivel a program közelít a történelmi, egymillió repült órás mérföldkőhöz”. Hozzátette: a megrendelés „aláhúzza Németország hosszú távú elköteleződését a szuverén európai légierő mellett.” Kiemelte továbbá, hogy Európa védelmi ellátási láncában a megrendelés a gyártás folyamatosságának biztosítása révén hozzájárul a kritikus szaktudások megőrzéséhez.
Az Eurofighter-program továbbra is jelentős szerepet játszik az európai védelmi ipari bázisban. Az Airbus jelentése szerint a program több mint 100 ezer munkahelyet biztosít Európa-szerte, köztük körülbelül 25 ezret Németországban. Jelenleg mintegy 120 német beszállító vesz részt a repülőgép gyártásában és karbantartásában.
Az Eurofighter-program a kezdetektől fogva nehezen tudott versenyezni a külföldi piacokon. Az osztrákok a kora 2000-es évekbeli kisebb beszerzésén és néhány arab-öbölbeli megrendelésen kívül nem szerzett más exportüzletet. A Typhoon jelenleg kilenc országban rendszeresített típus, ahova a gyártó eddig 740 gépet szállított. Jelentős exportőr Szaúd-Arábia (72), Omán (12), Kuvait (28, az első AESA-radaros Typhoonok) és Katar (24 + tervezett 12).
Noha a program fő partnerei, Németország és az Egyesült Királyság kormányai erős iparági nyomás alatt álltak, hogy fenntartsák a megrendeléseket és kerüljék az amerikai F–35A gépek vásárlását, Németország 2022-ben adta le első rendelését a lopakodó típusra, majd az Egyesült Királyság 2025-ben követte.
Nagy-Britannia látványosan félretette a további Eurofighter-beszerzési terveit, sőt folytatja a típus kivonását a szolgálatból. A brit védelmi minisztérium ehelyett az export jelentőségét hangsúlyozza a program fenntartása érdekében, jelezve, hogy – francia riválisához, a Rafale-hoz hasonlóan – a politikai okokból F–35-öt vásárolni nem tudó ügyfelek, például Törökország felé történő értékesítés jelentheti a program egyetlen reális útját. Németország június 26-án hagyta jóvá 40 Eurofighter vadászgép Törökországba irányuló exportját.
A németek párhuzamosan rendelik az Eurofightert és az F–35-öst, noha a védelmi minisztériumon belül és elemzői körökben is jelentős figyelmeztetések hangzottak el arra, hogy a források nagyobb részét az F–35-ös beszerzésekre kellene átcsoportosítani. Németország a 2022-es új kormány alatt példátlanul elkötelezte magát az F-35-ösök vásárlása mellett, annak ellenére, hogy a korábbi kormányok rendkívüli módon védték az Eurofightert, a német szakszervezetek pedig jelentős nyomást gyakoroltak rá, hogy ne szerezzenek be amerikai harci repülőgépeket.
Az amerikai vadászgépről úgy tartják, hogy harcértéke teljesen más szintet képvisel, miközben költsége összevethető, sőt egyes becslések szerint jóval alacsonyabb is lehet az európai típusénál. Az Eurofighter következetesen minden olyan tendert elveszített, ahol tisztességes versenyben az F–35-tel kellett megmérkőznie. Dél-Koreában például az F–15 mögött csak harmadik választásként jött szóba a lopakodó gép, Finnországban pedig az értékelés szerint jóval kedvezőtlenebb volt mind az F–35-nél, mind az F–18E/F-nél.
2023 szeptemberében a cseh kormány hagyta jóvá az amerikai vadászgép 24 darabjának megvásárlására vonatkozó tervet, amelynek értéke körülbelül 6,5 milliárd dollár – annak ellenére, hogy a várakozási idő akár 11 év is lehet. Ezek váltják fel a Cseh Légierő 14 darabból álló, negyedik generációs Gripen-vadászgépből álló flottáját, amelyeket jelenleg Svédországtól lízingelnek.
Az F–35 nemcsak lényegesen összetettebb repülőgép, hanem körülbelül kétszer akkora, mint a Gripen, és repülőóránként többszörös karbantartási időt igényel, ami azt jelenti, hogy a Cseh Légierő flottájának üzemeltetési költségei sokszorosára fognak nőni. De hasonlóan gondolkodtak a románok is.
Az Eurofighter-program egyik jelentős hiányossága a korai években az elavult, mechanikusan pásztázó (MSA) radar alkalmazása volt, amely sokkal kevésbé hatékony és lényegesen sérülékenyebb a zavaró jelekkel szemben, mint a modern, elektronikusan pásztázó (AESA) radarok, amelyeket a „4+ generációs” és az ötödik generációs vadászgépek használnak. Az Eurofighter és a svéd Gripen voltak a világ utolsó olyan vadászgép-programjai, amelyek átálltak a mechanikus pásztázásról; ezt is csak 2019-ben tették meg, majdnem 20 évvel az amerikai programok után.
Keretes:
